Mindenüvé, ahol emberek élnek is, átutazóban
vagy települni akarván új otthonkutatásban,
mindenüvé jut e távoli földkerekén magyar ember:
Szerteziláltan is összesodorva megismerik egymást,
míg a világ alig ismert pontjain egybebotolnak,
már csak a nyelv a közös nevező: Nemes üdv a magyar szó,
bármi dicséret vagy szidalom szava hangjai szállnak.
- Vezessék be az őrizetest! – keményen csattant a tiszt hangja, mire a két fegyőr felállította, és a bírói szoba felé indította a foglyot.
Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó;
Eb ura fakó!
Csatornákon jégcsap fityeg,
Befagyott pocsolya sziszeg,
Regnál a hideg.
Az ég tekintete komor,
Jeges-kopasz minden bokor,
Szél fúj valahol.
Lábam alatt ropog a hó,
Világvégi orgonaszó,
Eb ura fakó!
Téli csüggedés fuvoláz,
A jövő homályos csontváz,
A szél Múltat ráz.
Lassan vánszorog január,
A Remény útjába fagy áll,
Messze még a nyár.
TIZENHARMADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
A magyar média eltussolta a migránsok bűncselekményeit.
Le Matin
2015. október 6.
Budapesti tudósítónk telefonjelentése
KÉTSZÁZNEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Tovább:
„Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.”
Láthatjuk itt is, hogy a forma primátussal bír a tartalommal szemben. Jelen esetben a keresztrím igénye az, ami a tartalmat alaphangon válogatja.
„Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.”
Nézzük csak:
Csillagtalan éjszakában
Búsan lamentál a Hold,
Mindig úgy tűnik,
Az Élet
Ilyen nehéz sose volt.
A Múlt vagy Jövő – kibicel,
Tenni, élni képtelen,
A legkevésbé szeretett
Idő mégis – a Jelen.
Csillagtalan vak jelenben
Toporog a Pillanat,
A Jövő folyton elillan,
A Múlt a miénk marad.
Csillagtalan éjszakában
Remény füstje szétterül,
Rosszabb az elvtelen alku,
Mint helytállni egyedül.
Csillagtalan éjszakában
Bármilyen sötét lehet,
HARMINCNYOLCADIK RÉSZ
HARMINCNYOLCADIK RÉSZ
Tlazork úr, a Torony építésének egykori királyi felügyelője nevetet kedélyesen az arcomba. A tiszteletre méltó férfiútrónusnak beillő karosszékben ült szokásos pucér rabnői között, lábait kellemesen langyos vízben áztatta, gyümölcsöt és édességet majszolt, hűsítőt kortyolgatott. Csakúgy, mint amikor először láttam.
Való lett a meskete;
Világos a fekete,
Méz-ízű a sár…
Európa abszurd táncot jár.
Európa abszurd táncot jár,
Az értelem tótágasra áll.
Macska az uborkafán,
Árnyék az Élet falán,
Biblia és Kant helyett már
Tolakodik
A Korán.
Európa abszurd táncot jár,
Hazug jelen
Mű-jövőre vár.
Szó komorul,
Kutya tutul,
Földrészünk
Liberál-butul…
A Hiszékenység nem ráció,
S a Humánum
Nem kapituláció.
Virágba borult cseresznyefák illatával töltötte meg a tornácot a bohókás tavaszi szél. A világoskék égen oly szertelenül játszadoztak a pufók felhőpamacsok, hogy tán még a lemenő nap is megcsóválta láttukra a fejét, miközben izzadt homlokát törölte.
TIZENKETTEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
2015. október 6.
14 10
Kedves Barátom!
Arra kérlek, várj még a karácsony betiltásáról szóló törvényjavaslattal. A sok nácink így is hőbörög.
Legalább addig várj, amíg F. államtitkárnak sikerül a menekültekből legalább10-15 ezres használható fegyveres erőt szerveznie.
KÉTSZÁZNEGYVENEGYEDIK RÉSZ
Parti Naggyal se legyek igazságtalan. Ne egyetlen vers alapján ítéljek.
A választást a kánon híveire bíztam. Mindenképpen érdemes lehet a figyelemre az a mű, amelyről így lelkendezik a Méltató:
Januári alkonyatban
Hideg fény ragyog,
Számadásra készülődnek
Fent a csillagok.
—
Tétlenkednek a csalódott
Felhő-oszlopok,
Sejtelmesen cseperedő
Jövő gomolyog.
—-
Tegnapokban dideregnek
Szent, naiv hitek,
Altatódalt dúdolgat a
Közömbös hideg.
—–
Januári alkonyatban
Kérdéssor szorong,
Sötéten hallgat, nem felel
A nagy éj-korong.
—-
Tompán fénylik a Tejút, mint
Befagyott patak,
A világ fennen csörömpöl,
Isten – hallgatag.
HARMINCHETEDIK RÉSZ
Cudar fagyra ál-tavasz jön,
Ál-tavaszra újra fagy;
Sosem szabad azt elhinnünk,
Hogy az Isten cserbenhagy.
Libikóka időjárás,
Inog, mint a szélkelep,
Egy nap alatt húsz fokkal is
Lehet több, vagy kevesebb.
Napsugár a hóra,
Végzet-libikóka,
Végzet ellenében vágyunk
Mindig
Szépre,
Jóra.
Cudar fagyra ál-tavasz jön,
Ál-tavaszra fagy – megint,
Belül vannak a kételyek,
Az Isten meg – odakint.
Recseg-ropog Európa,
Az őszi szél tenyérnyi újságpapírdarabot próbált életre kelteni, és átkergetni a fáradt úttesten, de közben a szemközti jelzőlámpa zöldre váltott, és az átzúduló autófolyam eltiporta a vidáman ugrándozó fecnit. A méltatlankodó szél az út szélére ejtett néhány megbarnult falevelet. Az utcai lámpák már égtek, gyorsan közelgett az alkonyat.
A két férfi kivárta, míg az autók eldübörögnek, és átsétált az úttesten. A magasabbik a felöltője zsebébe dugta a kezét. A másik öltözetén nem is voltak zsebek. A túloldalon megálltak egy fa alatt.
Tél trónol a latyak hátán,
Az Idő semmit meg nem bán.
Nedves, nyűgös hideg-sereg
Tél-indulata szemereg.
Hódara, fagyos pocsolyák;
Sárban fuldoklik a világ.
Tél trónol a latyak hátán,
Buta fülbe súg a sátán.
Sáros szemellenző-fátyol;
Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.
Sár, média, hazugságok;
Kopasz ágon varjú károg.
Tél trónol a latyak hátán,
Istenkéz az Élet vállán.
Mulandó a sár, a fakó,
Csak a Lét örökkévaló.
TIZENEGYEDIK RÉSZ
Betiltottminketahatalom.hu
2015. október 6.
Add tovább!
Összegyűjtöttük azoknak a magyar nőknek a listáját, akiket szeptember tizedike és október ötödike között megerőszakoltak, vagy akikkel erőszakoskodtak a migránsok. Láthatjátok, hogy a lista zömmel fővárosi lányok és asszonyok nevét tartalmazza, de nincs már olyan megye az országban, ahol ne történt volna atrocitás.
Tiltakozz velünk Te is!
KÉTSZÁZNEGYEDIK RÉSZ
Nézem tovább:
„Toll fut, futol, karistolódik,”
Újabb szegmentum kezdete, az előbbieknél sokkal fáradtabb sorral.
„fehérre fehér rajzolódik,”
A „mélyértelműségre” való törekvés mindig ilyesmit eredményez. Nemcsak Lukács György helytelenítette…
„fehérre fehér”
Belemagyarázással többféle „értelmét” is találhatjuk, de ez csak ennyi:
„fehérre fehér”
Fehér. Halovány.
Új év,
Régi Szerelem…
A vén Idő új körbe kezd,
Új hónap-mag,
Új év-gerezd,
A volt Jövő
Ismét Jelen..
Új év,
Régi Szerelem…
Mind megöregszik,
Ami karakán;
Együtt nézünk ki
A Szerelem ablakán.
Új év,
Régi Szerelem…
Pénzem,
Kocsim,
Karrierem
Lesz – vagy nem lesz nekem;
Életben tart
A régi Szerelem.
Az új év akármit terem,
Legfontosabb:
Anikóm és
A régi Szerelem.
HARMINCHATODIK RÉSZ