lnpeters blogja

Szerelem és líra - CCXLI.

KÉTSZÁZNEGYVENEGYEDIK RÉSZ

 

Parti Naggyal se legyek igazságtalan. Ne egyetlen vers alapján ítéljek.

 

A választást a kánon híveire bíztam. Mindenképpen érdemes lehet a figyelemre az a mű, amelyről így lelkendezik a Méltató:

 

Januári alkonyatban

Januári alkonyatban

Hideg fény ragyog,

Számadásra készülődnek

Fent a csillagok.

Tétlenkednek a csalódott

Felhő-oszlopok,

Sejtelmesen cseperedő

Jövő gomolyog.

—-

Tegnapokban dideregnek

Szent, naiv hitek,

Altatódalt dúdolgat a

Közömbös hideg.

—–

Januári alkonyatban

Kérdéssor szorong,

Sötéten hallgat, nem felel

A nagy éj-korong.

—-

Tompán fénylik a Tejút, mint

Befagyott patak,

A világ fennen csörömpöl,

Isten – hallgatag.

 

Végzet-libikóka

Cudar fagyra ál-tavasz jön,

Ál-tavaszra újra fagy;

Sosem szabad azt elhinnünk,

Hogy az Isten cserbenhagy.

 

Libikóka időjárás,

Inog, mint a szélkelep,

Egy nap alatt húsz fokkal is

Lehet több, vagy kevesebb.

 

Napsugár a hóra,

Végzet-libikóka,

Végzet ellenében vágyunk

Mindig

Szépre,

Jóra.

 

Cudar fagyra ál-tavasz jön,

Ál-tavaszra fagy – megint,

Belül vannak a kételyek,

Az Isten meg – odakint.

 

Recseg-ropog Európa,

"Hogy hajlékomba jöjj..."

Az őszi szél tenyérnyi újságpapírdarabot próbált életre kelteni, és átkergetni a fáradt úttesten, de közben a szemközti jelzőlámpa zöldre váltott, és az átzúduló autófolyam eltiporta a vidáman ugrándozó fecnit. A méltatlankodó szél az út szélére ejtett néhány megbarnult falevelet. Az utcai lámpák már égtek, gyorsan közelgett az alkonyat.

            A két férfi kivárta, míg az autók eldübörögnek, és átsétált az úttesten. A magasabbik a felöltője zsebébe dugta a kezét. A másik öltözetén nem is voltak zsebek. A túloldalon megálltak egy fa alatt.

Tél trónol a latyak hátán

Tél trónol a latyak hátán,

Az Idő semmit meg nem bán.

 

Nedves, nyűgös hideg-sereg

Tél-indulata szemereg.

 

Hódara, fagyos pocsolyák;

Sárban fuldoklik a világ.

 

Tél trónol a latyak hátán,

Buta fülbe súg a sátán.

 

Sáros szemellenző-fátyol;

Rossz szkepszis mű-jövőt tákol.

 

Sár, média, hazugságok;

Kopasz ágon varjú károg.

 

Tél trónol a latyak hátán,

Istenkéz az Élet vállán.

 

Mulandó a sár, a fakó,

Csak a Lét örökkévaló.

 

2015. - XI.

TIZENEGYEDIK RÉSZ

 

Betiltottminketahatalom.hu

2015. október 6.

 

Add tovább!

 

Összegyűjtöttük azoknak a magyar nőknek a listáját, akiket szeptember tizedike és október ötödike között megerőszakoltak, vagy akikkel erőszakoskodtak a migránsok. Láthatjátok, hogy a lista zömmel fővárosi lányok és asszonyok nevét tartalmazza, de nincs már olyan megye az országban, ahol ne történt volna atrocitás.

 

Tiltakozz velünk Te is!

 

Szerelem és líra - CCIV.

KÉTSZÁZNEGYEDIK RÉSZ

 

Nézem tovább:

 

„Toll fut, futol, karistolódik,”

 

Újabb szegmentum kezdete, az előbbieknél sokkal fáradtabb sorral.

„fehérre fehér rajzolódik,”

 

A „mélyértelműségre” való törekvés mindig ilyesmit eredményez. Nemcsak Lukács György helytelenítette…

 

„fehérre fehér”

 

Belemagyarázással többféle „értelmét” is találhatjuk, de ez csak ennyi:

 

„fehérre fehér”

 

Fehér. Halovány.

 

Új év, régi Szerelem

Új év,

Régi Szerelem…

 

A vén Idő új körbe kezd,

Új hónap-mag,

Új év-gerezd,

A volt Jövő

Ismét Jelen..

Új év,

Régi Szerelem…

 

Mind megöregszik,

Ami karakán;

Együtt nézünk ki

A Szerelem ablakán.

 

Új év,

Régi Szerelem…

 

Pénzem,

Kocsim,

Karrierem

Lesz – vagy nem lesz nekem;

Életben tart

A régi Szerelem.

 

Az új év akármit terem,

Legfontosabb:

Anikóm és

A régi Szerelem.

 

Megjött a téli zegernye

Megjött a téli zegernye,

Fagy kopog, szakad a hó,

Vén Idő rianásában

Múltakat idéz a Szó.

 

Fehér lepelben a világ,

Gőgösen reped a jég,

Szegény Jelen önbizalma

Rossz Jövőre se elég.

 

Ásítanak a fellegek,

A Hold lábán jégcipő,

Mintha most téli álomra

Készülne a vén Idő.

 

Megjött a téli zegernye

Fagy tép álmot, ideget,

Reszkető kis reménységünk

Tavasz-képpel hiteget.

 

Jégkorszakban reménykedik

A globális Január,

A munkában megfáradt hős

A MUNKÁBAN MEGFÁRADT HŐS

 

 

            Kora délután már akkora volt a hőség, hogy a bölények is árnyékba húzódtak. Benny arrébb vitte kedvenc zsámoly-székét, és kedvtelve elhelyezkedett rajta a nagy tölgy árnyékában. Kövérkésen izmos kezében lombos ágat tartott, azzal kergette el mezítelen lábszáráról a tolakodó legyeket és szúnyogokat.

A 2016-os esztendő elején

Kettőezer-tizenhat van,

Fagy morog, akár a vadkan.

 

Múló Idő – vén vakondok;

Új esztendő – régi gondok.

 

Idő lápvidékén járunk,

Új zsombékra lép a lábunk.

 

Kettőezer-tizenhat van,

Fogy az Élet szakadatlan.

 

Kevés a “mi”, túlteng az “én”;

A világ – feje tetején.

 

Multikulti-őrületek

Fejünk felett keringenek.

 

Kettőezer-tizenhatban

A jövendő forró katlan.

 

Erőszak-rengeteg hátán

Pislog a félszemű sátán.

 

2015. - X.

TIZEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

 

Kossuth Rádió

Budapest

 

2015. október 6.

05 00

 

KIJÁRÁSI TILALOM

 

A Magyar Köztársaság a mai napra Budapesten és minden megyei jogú városban 18 órai kezdettel reggel 06 00 óráig kijárási tilalmat rendel el.

 

Szerelem és líra - CCIII.

KÉTSZÁZHARMADIK RÉSZ

 

Nézzük tovább:

„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”

 

Parti Nagy versérzéke kiváló. Talán tudatosan, talán nem, de érzi, hogy valaminek össze kell fognia ezt a verset.

 

„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”

 

Voltaképpen anaforás szerkezetet teremtett.

 

„Toll fut, futol”

 

Újévi rigmus 2016-ra

Vége felé battyogunk már

Az óesztendőnek,

Boldog újévet kívánok

Férfinak

És Nőnek!

 

Kívánom, hogy jókat hozzon

A jövő esztendő,

Örömből és munkából is

Jusson elegendő.

 

Kívánom, hogy az óévnél

Rosszabbat ne hozzon,

Sors, hatalom kárunkra ne

Osszon vagy szorozzon.

 

Szabad akarattal lássunk

Át a végzet-rácson,

Bárki bármit mond, jövőre

Lehessen karácsony.

Karácsony, ha tovaröppen

Karácsony, ha tovaröppen,

Jelen szunnyad sűrű ködben.

 

Az év utolsókat dadog,

Jönnek a rigolyás fagyok.

 

Meghitt szoba, puha párna,

Duruzsol a kicsi kályha.

 

Karácsony, ha tovaröppen,

Alszik a Jövő a ködben.

 

Jövő szunnyad pilleágyon,

Felelős értünk az Álom.

 

Karácsonytól feltöltődve

Megyünk a ködben – előre.

 

Karácsony, ha tovaröppen,

Ül a világ néma csöndben.

 

Ünnepekkel körülvéve,

Döntés kéne,

Jövő kéne…

 

2015. -IX.

KILENCEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

 

 

Amerikai Magyar Népszava

2015. október 5.

 

Szolidaritási adó Magyarországon

 

Kis hazánk példát mutat a világnak!

 

A tegnapi parlamenti ülés – ahol kizárólag a kormánypártok képviselői jelentek meg – egyhangúan elfogadta a szolidaritási adó tervezetét, így az új adó tizedikén hatályba is léphet.

Karácsony köpönyegében

Karácsony köpönyegében,

Ahogy szépen,

Ahogy régen…

 

Békességben,

Tisztességben,

Ahogy egyszer,

Sokszor,

Régen.

 

Áldott Béke földön-égen,

Karácsony köpönyegében.

 

Karácsonynak sátra alatt

A Pillanat – életet ad.

 

Ül az Idő

Csendben,

Halkan;

Az Életnek értelme van.

 

Örökéletű Pillanat

Karácsonynak sátra alatt…

Oldalak