Tavaszodik,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Tavasz, játék újjáéled,
Szent örömöt nyújt az Élet.
A búbánat halál-szobor,
Gyere gazdi, ne légy komor!
Vár a labda,
Vár a pázsit,
Az Élet játékot áhít.
Tavasz ragyog,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!
ÖTVENEDIK RÉSZ
Tavaszi fák sátra alatt
Töpreng az Idő;
A kivágott Történelem
Mindig újra nő.
Régi Teremtésből fakad
Minden, ami él,
Tradíciók meséjéből
Sarjad a levél.
Isten lakik a Tavaszban,
És a Hit vele;
Mindig Tavasz volt az ember
Első ünnepe.
Tavaszi fák sátra alatt
Búsul a halál;
Új világot teremthet egy
Vékony szalmaszál.
A doktrína nem valóság,
Csak rossz kópia,
Önmagának büntetése
Az entrópia.
Tiszteletreméltó Szentéletű Patrónusom!
Nagy örömmel számolhatok be Főtisztelendőségednek küldetésem sikeres lezárultáról. Még néhány elintézendő inkvizíciós ügy befejezése vár rám, de reményeim szerint fél esztendő múlva – amikor itt elkövetkezik az aratás ideje – végre hajóra szállhatok, és valamikor szeptember elején újra Rómában lehetek, hogy élőszóban is beszámolhassak végre mindarról, amit az átkozott, gonosz és rossz emlékezetű, a sátánnal cimboráló néhai boszorkánymester és főeretnek, John Wesley ügyében végeztem.
Tavasztündér lenge fátyla
Szétterül az égen,
Mégis más ez a Kikelet,
Mint a többi - régen.
Szépet, jót, Tavaszt keresünk,
Továbbélni vágyunk,
Nem mi kellünk a sátánnak,
Hanem a hiányunk.
Pedig fénylik a Kikelet,
Nyílnak a virágok,
Isten mindig adna Jövőt,
Ember, aki álnok...
Tavasztündér lenge fátyla
Minden korban mérték,
Nem a kétség teremt Jövőt,
Hanem a reménység.
Boldogtalan rezignáltak
Semmi után futnak,
Örök rabszolgák, akik csak
Szenvelegni tudnak.
HUSZONNEGYEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2016. OKTÓBER 6.
17 35
MŰSORVEZETŐ:
Most közelről láthatjuk a fegyvereseket. Erről mit tud mondani?
SZAKÉRTŐ:
Bocsásson meg, én…
MŰSORVEZETŐ:
Szóval, ön szerint kik ezek az emberek?
SZAKÉRTŐ:
Inkább nem mondanám…
MŰSORVEZETŐ:
KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ
A következő etap:
„A rím kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.”
Kissé körülményes módon folytatja versét a Költő, de ahány ember, annyiféle felfogása a hazának.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
Kevésbé sikerült sor.
„A rím kedvéért: bandukoltam,”
Anikómmal - jóban-rosszban,
Egyre szebben,
Egyre jobban...
Egymás számára Sors lettünk;
Rohan az Idő felettünk.
Amíg létem Téged éltet
És Te engem -
Tart az Élet...
Anikómmal - jóban-rosszban;
Idő szíve velünk dobban.
Padlógázzal zúgó évek
Megpihenni be-betérnek.
Öregedő Szerelemben
Istenhez közel az ember.
Egyre szebben,
Egyre jobban;
Anikómmal - jóban-rosszban.
NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ
Ő is beállt azoknak a nőknek és férfiaknak végeláthatatlan sorába, akik az egészséges gondolkodást kerülőútra kényszerítő megcsontosodott, begyepesedett szellemi dudvakupacok talmi fénnyel derengő látszatigazságainak kerge lidérctánca kedvéért hagyták magukat a boldogságtól és az igazitól megfosztani.
Mint kortalan vicinális,
Zakatol a vén Idő,
Ma délelőtt temetés volt,
Jövőre keresztelő.
Ifjú kortól a halálig
Utazunk a vonaton,
Ütött-kopott esztendőkön
Zötyögünk - monotonon.
Indultunk Múltak síkjáról,
Itt a Jelen kavarog,
S közelednek a távolban
Már a Jövő-viharok.
Zakatol az Idő-vonat,
Jövő-alagutat ás,
Minden évvel közeledik
Az utolsó állomás.
2075. március 11.
Jakov Onyiscsenko csendesen ácsorgott a régimódi fatornác alatt, és aznapi utolsó cigarettáját szívta. Kapucnis kiskabátjában igazi, joviális magyar háztulajdonosnak tűnt.
A csendes kecskeméti kertvárosi utca kertjei békésen simultak egymáshoz a balzsamos kora tavaszi éjszakában, és a meggyfák, bukszusok, sövények és rügyezni kezdő orgonabokrok mögött szelíden aludtak a házak. A sátortetők békésen nyújtóztak az enyhe tavaszi szélben.
Huszonnégy éve ünnepeltünk
Egy új, aprócska Életet,
Holtfáradtan és önfeledten
Lebegtem a város felett.
Feltornyosult akkor az Élet
Szép, fodros hullámtaraja;
Megfuttatott, majd apává tett
Egy varázslatos éjszaka.
Már este biztos voltam benne,
Nem alszom át az éjszakát,
Hajnali három után aztán
Megláthattam a kisbabát..
Huszonnégy év telt el azóta,
De látom most is, élesen,
Gyönyörű, erdős hegyoromra
Futott akkor az életem.
HUSZONHARMADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2016. október 6.
17 30
MŰSORVEZETŐ:
Jöjjenek hát a legszívszorítóbb felvételek. A nézők már nagyon várják őket, többen is telefonáltak, érdeklődtek közben. Készen áll?
SZAKÉRTŐ:
Természetesen.
MŰSORVEZETŐ:
Lássuk tehát! De tartsuk be a fokozatosság elvét.
SZAKÉRTŐ:
KÉTSZÁZÖTVENEGYEDIK RÉSZ
Nézem tovább a verset.
A következő néhány sort egybe tartozónak tekintem:
„Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.”
Az újabb blődli után megint egészen kiváló rész következik.
„Mentem haza, s a haza hol van?
halkan szuszogtak kinn a fák,
álltak mint ágyúk, huzagoltan,
s szétágyúzták az éjszakát.”
(Apósom, id. Bundik László emlékére. Elhunyt 2016. március 29-én)
Az Idő egy nagy halastó talán,
Kis Lét-kikötőkkel az oldalán.
Tavára meghitten, szépen vigyáz
A Nagy Hobbihalász.
Halászember tart a túlpart felé,
Talán már lát ott rakpartot,
Vagy stéget,
Mellette rejtelmes dimenzióba
Bukott alá
Az Élet...
Elment
Az örök rejtélyek útjára;
Az Idő szégyenkezve néz
Utána.
Elment,
A bágyadt napfény búsan hunyorog,
A perc csikorog,
Ami következik:
Örök titok.
NEGYVENNNYOLCADIK RÉSZ
Ezt én közönséges butaságnak, féltékeny asszony fecsegésének tartottam, és eszem ágában sem volt komolyan venni. Még mit nem? A Nagyasszony is csak ugyanolyan nő, mint a többi, tehát el is lehet csábítani. Ha akarnám, megtehetném! Miért lenne attól veszélyben az életem?
Húsvét ünnepén
Egymást vigasztalja
Lét,
S Remény...
Húsvét ünnepén...
*
Félénk és bágyadt
Tavaszi napon
Agyon-félemlített
Húsvét oson.
Elraboljuk önmagunktól
A Múltat;
A Megváltás is
Részegségbe fullad.
Koránba bújt dollár
Világot falna,
Épül az
Esztelenség birodalma.
*
Élet-sziget
A hatalmas vén Semmi peremén..
Húsvét ünnepén...
*
Erőszakos és fürge a Remény,
Akár a vércse;
Azért se!
Somossy Egon kissé dobogó szívvel ment fel a neobarokk lépcsősoron. Három napra meghívta ő ide Roger Szentirmai.
Majd’ kiugrott a bőréből örömében. Roger Szentirmai személyesen! A könyvcézár! Idejött egyenesen Cleveland-ből, ide Pilisszentannára. Nem valami titkárfélét küldött, ő maga jött személyesen.
Nagyszombat van.
Hit és Remény - vacog...
A Megváltás fél lábon tántorog.
Megváltás?
Töredék-lét, ital, étel...
A történelem - örök próbatétel.
Holt nyugalom
Rossz kalaphoz verődik,
Jövő-ködben
Vérfürdő leskelődik.
Nagyszombat van,
A világ zaklatott,
Tán elfeledte, hogy megváltatott...
A megváltottság nem rendfokozat;
Csak lehetőség,
Szabad akarat.
A felelősséget ne hagyjuk fázni,
Tilos
Papír-doktrínákra ruházni.
HUSZONKETTEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
BBC
2015. OKTÓBER 6.
17 25
MŰSORVEZETŐ:
A legnehezebben értelmezhető és legfelkavaróbb képek következnek. Készen áll a megtekintésükre?
SZAKÉRTŐ:
Igen, korábban már beszéltünk róluk.
MŰSORVEZETŐ:
Készen áll?
SZAKÉRTŐ:
Én igen. Vajon a néző is?