Januári alkonyatban

Januári alkonyatban

Hideg fény ragyog,

Számadásra készülődnek

Fent a csillagok.

Tétlenkednek a csalódott

Felhő-oszlopok,

Sejtelmesen cseperedő

Jövő gomolyog.

—-

Tegnapokban dideregnek

Szent, naiv hitek,

Altatódalt dúdolgat a

Közömbös hideg.

—–

Januári alkonyatban

Kérdéssor szorong,

Sötéten hallgat, nem felel

A nagy éj-korong.

—-

Tompán fénylik a Tejút, mint

Befagyott patak,

A világ fennen csörömpöl,

Isten – hallgatag.

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

A világ fennen csörömpöl,

Isten – hallgatag.

Pedig rendet tehetne néha... csak olyan kis rendet...nem földindulást...

lnpeters képe

Nem cselekszik helyettünk, Irénke - szabad akaratunk van.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Az Isten megteremtette a világot, utána pedig ránk bízta, hogy viseljük gondját. Úgy tűnik, nem tudunk felnőni a feladathoz, pedig minden képességünk megvan hozzá. Talán az akarat hiányzik. 

 

lnpeters képe

Meg a felelősség.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Isten tudja, mikor kell majd megszólalnia! 

Szeretettel olvastalak. :)

lnpeters képe

Tudja bizony! Köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)