Megjött a téli zegernye,
Fagy kopog, szakad a hó,
Vén Idő rianásában
Múltakat idéz a Szó.
Fehér lepelben a világ,
Gőgösen reped a jég,
Szegény Jelen önbizalma
Rossz Jövőre se elég.
Ásítanak a fellegek,
A Hold lábán jégcipő,
Mintha most téli álomra
Készülne a vén Idő.
Megjött a téli zegernye
Fagy tép álmot, ideget,
Reszkető kis reménységünk
Tavasz-képpel hiteget.
Jégkorszakban reménykedik
A globális Január,
A MUNKÁBAN MEGFÁRADT HŐS
Kora délután már akkora volt a hőség, hogy a bölények is árnyékba húzódtak. Benny arrébb vitte kedvenc zsámoly-székét, és kedvtelve elhelyezkedett rajta a nagy tölgy árnyékában. Kövérkésen izmos kezében lombos ágat tartott, azzal kergette el mezítelen lábszáráról a tolakodó legyeket és szúnyogokat.
Kettőezer-tizenhat van,
Fagy morog, akár a vadkan.
Múló Idő – vén vakondok;
Új esztendő – régi gondok.
Idő lápvidékén járunk,
Új zsombékra lép a lábunk.
Kettőezer-tizenhat van,
Fogy az Élet szakadatlan.
Kevés a “mi”, túlteng az “én”;
A világ – feje tetején.
Multikulti-őrületek
Fejünk felett keringenek.
Kettőezer-tizenhatban
A jövendő forró katlan.
Erőszak-rengeteg hátán
Pislog a félszemű sátán.
TIZEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Kossuth Rádió
Budapest
2015. október 6.
05 00
KIJÁRÁSI TILALOM
A Magyar Köztársaság a mai napra Budapesten és minden megyei jogú városban 18 órai kezdettel reggel 06 00 óráig kijárási tilalmat rendel el.
KÉTSZÁZHARMADIK RÉSZ
Nézzük tovább:
„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”
Parti Nagy versérzéke kiváló. Talán tudatosan, talán nem, de érzi, hogy valaminek össze kell fognia ezt a verset.
„Toll fut, futol, zizeg a rosttoll,”
Voltaképpen anaforás szerkezetet teremtett.
„Toll fut, futol”
Vége felé battyogunk már
Az óesztendőnek,
Boldog újévet kívánok
Férfinak
És Nőnek!
Kívánom, hogy jókat hozzon
A jövő esztendő,
Örömből és munkából is
Jusson elegendő.
Kívánom, hogy az óévnél
Rosszabbat ne hozzon,
Sors, hatalom kárunkra ne
Osszon vagy szorozzon.
Szabad akarattal lássunk
Át a végzet-rácson,
Bárki bármit mond, jövőre
Lehessen karácsony.
HARMINCÖTÖDIK RÉSZ
Karácsony, ha tovaröppen,
Jelen szunnyad sűrű ködben.
Az év utolsókat dadog,
Jönnek a rigolyás fagyok.
Meghitt szoba, puha párna,
Duruzsol a kicsi kályha.
Karácsony, ha tovaröppen,
Alszik a Jövő a ködben.
Jövő szunnyad pilleágyon,
Felelős értünk az Álom.
Karácsonytól feltöltődve
Megyünk a ködben – előre.
Karácsony, ha tovaröppen,
Ül a világ néma csöndben.
Ünnepekkel körülvéve,
Döntés kéne,
Jövő kéne…
KILENCEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Amerikai Magyar Népszava
2015. október 5.
Szolidaritási adó Magyarországon
Kis hazánk példát mutat a világnak!
A tegnapi parlamenti ülés – ahol kizárólag a kormánypártok képviselői jelentek meg – egyhangúan elfogadta a szolidaritási adó tervezetét, így az új adó tizedikén hatályba is léphet.
Karácsony köpönyegében,
Ahogy szépen,
Ahogy régen…
Békességben,
Tisztességben,
Ahogy egyszer,
Sokszor,
Régen.
Áldott Béke földön-égen,
Karácsony köpönyegében.
Karácsonynak sátra alatt
A Pillanat – életet ad.
Ül az Idő
Csendben,
Halkan;
Az Életnek értelme van.
Örökéletű Pillanat
Karácsonynak sátra alatt…
Kinn: a vén December-medve,
Köd mélázik pityeregve,
De ma mégis
Minden szépen, fényesen ragyog;
Boldog vagyok.
Mosolygó karácsony hozott
Ünnepi fenyőillatot,
Hétköznapi áhítatot
Gyertya meghitt fénye lobog,
Itthon vagyok,
Boldog vagyok.
Itthon vagyok,
Boldog vagyok,
Élek,
És élni akarok.
KÉTSZÁZKETTEDIK RÉSZ
Parti Nagy Lajos:
Papírdal
A karácsonyt nem hozza el a hó,
Bennünk születik
Az isteni
Jó.
A karácsonyt nem fuvarozza szél,
Magában nincs,
Csupán lelkünkben
Él.
Fenyőillat
Járja át a szobát,
És Szeretet;
Ezt adjuk tovább.
Élet-csoda
Tél kezdetébe bújva;
Isten alkotta,
De mi teremtjük
Évről évre újra.
HARMINCNEGYEDIK RÉSZ
Túl köznapi gyötrő gondon,
Karácsony a horizonton.
Ádvent vége – bársony ernyő…
Díszre vágyik a kis fenyő.
Korán fekvő, lusta napok;
Isten közöttünk andalog.
Túl kócos idő-bozonton;
Karácsony a horizonton.
Latyakkal köszönt a Tél;
A szkepszis remélni – fél.
A napfény sápadt gyerek,
Pocsolyában hentereg.
Dölyfösen cuppog a sár;
A közöny – közönyre vár.
Latyakkal köszönt a Tél,
Aki csügged, élni – fél.
Búsan hallgatnak a fák;
Fagyra készül a világ.
Az anyaghit félve él;
Jégkorszak lesz-e a Tél?
Latyakkal köszönt a Tél;
Unalmában zúg a szél.
Bágyadt, ködös télelő;
Down-kóros a Jövő..
Az Idő halkan üget,
NYOLCADIK RÉSZ
Népszabadság
2015. október 3.
Valóra vált álom
Törvény a kötelező szolidaritásról
Megszületett végre, és azonnal hatályba is lépett a sokak által várt törvény a kötelező szolidaritásról.
KÉTSZÁZEGYEDIK RÉSZ
„A rókatárgy egy frakkzakó,
nehéz étrend a mellén,
a rókatárgy faggyas, fakó
felhők egy őszi kelmén.”
Következzék a jelenlegi kánon fejedelme. Ebben a témában nem kerülhetem meg Parti Nagy Lajos költészetét.
Ő a jelenlegi hivatalos magyarországi költészeti kánon koronázatlan királya. Hatalmas díjgyűjteménnyel rendelkezik. Minden jelentős irodalmi kitüntetést megkapott, ami csak létezik. Furcsa lenne, ha egy is hiányozna a kollekcióból.
Nem látható,
Nem hallható,
Nem tapintható;
Mégis érzem,
Amikor rám gondolsz,
Anikó.
Csak a felszín,
Vékony hártya
Léten az anyag;
Másutt vannak
Az igazi
Erővonalak.
Hogyha valamelyik Lányunk
Elindul haza,
Órákig
Várja kapunkban
Mind a két kutya.
A szkeptikusok szerint
A megérzés – mese;
Mégsem tévesztik el a
Kis Gazdit
Sohase.
Ha boldogan vár Anikó
Meg a két Gyerek,