lnpeters blogja

A túlsó part

A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.

Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.

Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.

A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.

Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.

Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.

Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...

Nagy zöld betlis világ-tudat

Nagy zöld betlis világ-tudat
Saját fejébe vág lukat.

Amíg vénlánnyá nem reked,
Zöldről mekeg - zöldségeket.

Pénz nyomába zölden gördül,
Tyúkesze taplóvá zöldül.

Nagy zöld betlis világ-tudat
Kipusztulás után kutat.

Abortuszért lelkesedve,
Felelősséget feledve

Eszi dogma-főzelékét,
S hirdeti a világ végét.

Nagy zöld betlis világ-tudat
Sehol nem talál kiutat.

Érzelmet sablonná száraszt,
Bolsevik illatot áraszt.

Műanyag magokat vetne,

Száll az Idő hallgatagon

Száll az Idő hallgatagon...
Isten ül egy ócska padon...

Kikent-kifent pillanatok
Múlandóság-hada makog.

Dogmák világokat esznek,
Semmiből - semmivé lesznek.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten szemléli egy padon.

A múlandóság ünnepén
Kardot ránt egy harci tehén.

Csiricsáré hajlamokat
Az Idő - csontvázzá fogad.

Száll az Idő hallgatagon...
Isten csendben ül egy padon.

"Objektív" szegények hátán
Élősködik a vén sátán.

Utópia-négyesfogat
Okoz buta borzalmakat.

Oldalak