lnpeters blogja

Atlantisz az Idők mélyén;
Rossz tagadás meredélyén.

Mivel nem illik a képbe,
Feledtetésre ítélve.

A Múlt hallgatag bugyrában,
Minden gonoszság útjában.

Atlantisz az Idők mélyén,
Örök Emlékezet szélén.

A jól nevelt történelem
Eleve rendelt síneken

Globál teóriák nyomán
Fut doktrína-szekér után.

Atlantisz az Idők mélyén,
A jövő-borotva élén.

Múlt és Jövő foglalata;
Minden dogma cáfolata.

Remények örök mezsgyéjén;
Atlantisz az Idők mélyén.

Csillagtalan téli égbolt,
Lélekben él, ami rég volt.

Lélegzetünket átjárja
Elmúlt korok aurája.

Viseljük, mint régi inget
Előző életeinket.

Sejtelmesen néz a vén Hold;
Csillagtalan téli égbolt.

A Tél szürkévé öregszik,
Vén tűzhely köré telepszik.

Nem mondhatja el senkinek;
Magát emészti a hideg.

Fényes hóból szürke sárba;
A profán örökre árva.

A vén Tél szürkévé vénül,
Tavaszba hanyatlik végül.

Fehér fényű fagyos dogmát
Búcsúztat szürke valóság.

Hagyományos közösségek
Mentén fut tovább az élet.

Isten nem holmi pereces;
Csak az talál,
Aki keres.

Téli ebnek ura fakó;
Lábunk alatt ropog a hó.

Panasz árad, ezer akó,
Vén Január - égi bakó.

Kásává öregszik a hó;
Pesszimizmus - sehollakó.

Téli ebnek ura fakó;
Meleg zugban álommanó.

Téli mosoly: hideg, fakó,
Téli égen szürke zakó.

Téli ebnek ura fakó;
Tavasszal elolvad a hó.

Don-kanyarban,

Don-kanyarban,

Reménytelen messzeségben,

Messze, sivár idegenben,

Farkasordító hidegben

Étlen-szomjan,

Fagyott kézzel

Didereg,

Egy magára hagyott magyar sereg…

Semmi váltás,

Utánpótlás,

Nincs szállító kapacitás,

Még levél se jön…

Csak a muszka mozgolódik

Túl a Donon,

Lövészárkon,

A sötét ködön…

Don-kanyarban,

Don-kanyarban,

Sívó pusztaság…

Kétszázezer szegény magyar

Számára

Ennyire szűkült

Akkor…

Hideglelős hideg napok,
Tél úr fagyott lába sajog.

Január ül fagyparipán,
Játszadozik - fagy-citerán.

Kétnapos hó-vigyor, álnok,
Jéggé fagynak profán álmok.

A Hold dideregve nyafog;
Hideglelős téli napok.

Ez a kor John Falstaff után kiált...
Ma degeszre kereshetné magát,
Lehetne bankvezér,
Politikus;
Ő vigyorogna minden oldalon,
Őt tapsolná a háttérhatalom,
Rá szavazna a kozmopolita...
Falstaff?
A mi korunk szimbóluma.

Ma Brüsszelben tisztes pojáca lenne,
Beszédet tartana,
Jelentést írna,
A világ csúcsára lopná magát,
Ő lenne a zseb-erkölcs bajnoka...
Falstaff?
A mi korunk szimbóluma.

Ma nem röhögnék ki az inasok,
Pólóikon viselnék a nevét,
Példakép lenne...
A profán siker

45. Rész

Hogy a bécsi udvari körök nem merik nyíltan bántani Zrínyit, pedig szeretnék, a kortársak is érzékelték. Elég Bethlen Önéletírásának arra a részletére utalni, amikor a császár leveléről esik szó. Érezzük az alaktalan veszélyt. Vitnyédi ki is mondja, hogy nem javasolja, hogy Zrínyi Bécsbe menjen:

„Vitnyédi dissvadeálta is menésit, mert sietve hívatta õfelsége Bécsbe tanácsba a magyar dolgokról, és az ekkor a törökkel csinált békesség- és portai követségrõl etc.”

Zrínyi maga szilárd és eltökélt:

Könnyek történelmen túlról,
Mítosz-korból,
Messzi Múltból...

Holt emlék - az Idő vére;
Könny hull Jövő ösvényére.

Szkepticizmus anyagelve
Minden lelket agyonverne.

Időtlenség csendben lapul;
Halott Atlantisz könnye hull.

Nem kell új dogma-világrend,
Akárki ígéri;
Ezután is csak
Békében,
Nyugalomban
Lehet tovább
Élni!

Mesterséges keveredést
Az ördög ne hozzon;
A Jövőben
Minden ember
Hazájában
Békében lakozzon.

        *

A pénz nem Isten követe,
Nem is földi mása,
Tervezett világállama:
A pokol padlása.

Nem akarunk szemeinkre
Globális rémálmot,
Sem unokáink nyakára
Vérengző dzsihádot.

Emberhez méltó Jövendő
Legyen,
Szép és áldott,