lnpeters blogja

Ősi regék igazsága

Ősi regék igazsága
Nincs a lexikonba zárva.

Nem a hivatal tartja meg,
Nem is tudós lábjegyzetek.

Az egyszerű ember regél,
A Nép addig él,
Míg mesél.

Ősi regék igazsága
A Magyarnak nagyon drága.

Pénz, hatalom ellenére
Őrizzük már ezer éve.

Benne van a napsugárban,
Magyar Hitben,
Magyar Nyárban...

Csak a hivatal izgága,
Nem a regék igazsága.

Magyar nép messzi Múltjáról

Magyar nép messzi Múltjáról
Oszladozni kezd a fátyol.

Sértődött akadémiák
Mellett elhalad a világ.

Önfeladó elméletek
Felett az enyészet lebeg.

Magyar nép messzi Múltjáról
Sok jel beszél - szinte bárhol.

Süket, vak dogmák nem hagyják,
Hogy beszélhessenek hozzánk.

Állunk Múltból maradt kincsen,
S azt keressük - ami nincsen.

Magyar nép messzi Múltjáról
Szakad a műszálas fátyol.

"Tudományunk" köti magát,
S lenulláz minden krónikát.

Tákolmányos teóriák

Be kéne főzni a nyarat

Be kéne főzni a nyarat
A fagy idejére,
Most tikkadunk a melegtől,
Bezzeg akkor kéne.

A nyári hangulatot is
Konzerválni kéne,
Lenne vidámság-tartalék
Kamránkban a télre.

A nyár-befőtt tél idején
Milyen jól jöhetne...
A téli depressziónak
Gyógyszere lehetne.

Be kéne főzni a nyarat -
Meg az ifjúságot -
Meg türelmesebbé tenni
Az egész világot.

A szent dolgok - jól befőzve -
Épen maradnának;
Mesterkélt dogmák, erőszak -
Mind elrohadnának.

Tél idején minden ember

Rekkenő hőség idején

Rekkenő hőség idején
Tikkad a vén felhő-tehén.

Foszló gulyája szótlanul
A horizont felé vonul.

Felhőn nyugtatva a fejét
Szürkén szunnyad a messzeség...

Rekkenő hőség idején
Napkalap a világ fején.

Hőség repeszt vén falakat,
Perzselődik az Akarat.

Álmosító kánikula
A helyzet pislogó ura.

Rekkenő hőség idején,
Atlantisz az idők mélyén.

Higgadt Jövendő emleget
Elfeledett emlékeket.

A Jelen - kivénhedt akol...
Nagyon fáj a Múlt valahol...

Szerelem hatvanhoz közeledve

Az Idő gyorsul,
Lelassul az Élet;
Meghittebb lesz
A régi Lobogás,
És napról napra, óráról órára
Erősödik
Az Összetartozás.

Életünk javát már
Egymással éltük...
Együtt láttuk az
Élet színét, fonákját,
Együtt ettük meg kenyerünk javát..
És
Együtt fogunk élni
Ezután is...

A jó Vers - fenséges Béke

A jó Vers - fenséges Béke;
Egy Pillanat örökléte.

Ami változik, halandó,
A Vers örök, hát
Állandó.

Mindörökre fenn a Hegyen;
Néhány strófányi végtelen...

A Költő önmaga marad;
Verse - végtelenbe szakad.

A szerző - ha tehetséges -
Más versben is Költővé lesz.

A Vers: szimbólum és pecsét -
Éli önálló életét.

Pillanat örök értéke;
A jó Vers
Fenséges
Béke.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 29.

Huszonkilencedik rész

 

Sajnos ma még lehetetlen pontosan definiálni a „költő” fogalmát, ahogy lényegében a „belső emberi tartalom”, vagy az ennél sokkal egyszerűbbnek látszó „sírás”, „nevetés” is definiálhatatlan. A tudományos kísérletek egyoldalúak és sikertelenek.

 

Ulti szellempartnerekkel

Ulti szellempartnerekkel;
Elmosódott, álmos reggel.

Egymásra néz Szűz, meg Halak,
Mindenütt csak körvonalak.

Asztalon csattan a talon,
Reped az Idő a falon.

Ulti szellempartnerekkel;
Rám vigyorog a vén hekker.

Zúgnak mítoszban nőtt szelek;
Többé már nem kibicelek.

Tátogva remeg a kassza,
Felemelik piros passzra.

Ulti szellempartnerekkel;
Válaszút előtt az ember.

Múltrablás nyegle divatja

Múltrablás nyegle divatja
Ma a világot áthatja.

Van már ezerféle módja,
Kis tolvaj is,
Nagy is hordja.

Amikor a jelen céda,
A Múltból lesz szabad préda.

Múltrablás nyegle divatja
Politikát is mozgatja.

A klasszikussá vált módja
Jelent vetít messzi múltba,

S mai erőviszonyokat
Rágva - történelmet tagad.

Múltat torzít, "jogokat" csen
A területrabló jelen.

Dáko-nagymorva halandzsa;
Hirdeti a propaganda....

Indogermán fantáziák
Bűzével tele a világ...

Oldalak