lnpeters blogja

Hamuba sül Trianonok
Állott dohszaga háborog.

Területrabló-félelem
Reszket körben a hegyeken.

Lelkiismeret-totálkár
Történelem-gyártásra vár.

Hamuba sült Trianonok
Füstje még mindig kavarog.

Jövőt gyilkol, Jelent kerget,
Átírja a történelmet.

Amíg ködöt von az égre,
Sose lesz igazi béke.

Hamuba sült Trianonok;
Rablógyomor mindig korog.

Száz év, akarás, izzadás,
Mégse megy a beolvasztás...

Tiszta szívvel fel az Égre...;
Konföderáció kéne...

Acsarkodó viharfrontok,
Mindig hiába tomboltok.

Rozsdásodó mű-csalogány;
Sorsotok a profán magány.

Számlák, fegyverek, koboldok;
Boldog marad - aki Boldog.

Acsarkodó viharfrontok,
Lelket rabolni nem tudtok.

Agresszív rózsaszín sereg
Riasztja a verebeket.

Bolhából nem lesz fergeteg;
Nem próféta, aki beteg.

Acsarkodó viharfrontok,
Nem kap szárnyra a vakondok.

Profán gond ebe valahol
Más dimenzióban csahol.

Boldogok a bölcs bolondok;
Acsarkodó viharfrontok.

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

A Nyár Léte - ezerszeres;
Örök igazságot keres.

Most minden Élet beérik,
De - sohasem "első vérig".

Mindennek a Nyár az ára;
Most jutunk a Hegy csúcsára.

A Tél hiába felperes;
A Nyár Léte - ezerszeres.

Idő-szoros sziklái közt
A vén sátán Múltat füröszt.

Ahol túlságosan tiszta,
Víz viszi a szennyet vissza.

Ha Jelen dogma szervezi;
A Múlt csak önmagát eszi.

Ha  a Jövő mesterséges,
"Megfelelő"  -
Múlt szükséges...

Sátán a profánnal szemközt;
Idő-szoros sziklái közt...

A néhai Artúr király
Talán soha nem volt király...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király
Aligha lehetett király.

Európa közös hőse,
Tündér mítoszaink őse

Lovagolt - tán nagyon régen,
Kardot tartott a kezében...

A néhai Artúr király
Futott az álmai után?

Kerekasztal lovagjai
Voltak legjobb barátai?

Kergették a Szent Gráljukat?
Vagy védték a hazájukat?

Nyárköszöntő könnyű ének;
Ismét megújul a Lélek.

Forró napok gyülekeznek,
Múltak Jövő-Hitet tesznek.

Magasról néz le ránk a Nap;
Szent emlék minden Pillanat.

Rejtélyek fényei égnek;
Nyárköszöntő, könnyű ének...

A profán lét csupa látszat,
Nem kell se Hit,
Se Alázat.

Valódi munka? - rossz pálya!
Csak a siker akadálya.

Nem kell alkotni - csak menni,
Tenni se kell, csak ott lenni...

A profán lét csupa látszat,
Nem Épületet...
Csak mázat...

Reklámozni cipőpasztát,
Sztárolni a pederasztát,

Közben egyet se búsulni,
Le kell a pénzhez butulni.

A profán lét csupa látszat,
Az ember csak eszes állat.

Minden mögött gének, mémek,
Az anyagban minden lényeg.

Hercules térképet szemlél;
Nézegeti, kitől nem fél.

Egyik szélen Tirünsz vára,
A másikon Trója állna...

A lap tetején Trákia,
Alul a fáraók hona.

Hercules térképet szemlél;
Mítoszból kitörni remél.

Hirtelen jött pogány meleg
Kókadt lombokkal enyeleg.

Flaszter ásít forró közön;
Égig ér a szúnyog-özön.

Múlt pihen az Élet-hegyen;
Ásítva bólint a Jelen.

Hirtelen jött pogány meleg;
Jövőt koldulnak az egek.

Verőfényes Pünkösd-napon
Nap táncol vén Múlt-falakon.

Jelen nyújtózik erőben,
Ifjú Jövő születőben.

Esős, komor napok múlnak,
Jóslatok semmibe hullnak.

Verőfényes Pünkösd-napon
Nyár kopog az ablakokon.

Árad a teremtő Erő,
Reszket a forró levegő.

Csoda lebben Mítosz-fokon;
Verőfényes Pünkösd-napon.

Nyarat hozó Pünkösd napja
A rosszkedvet kikacagja.

Kitárja lelkét, aki él,
Vidáman susog a levél.

Kurta lett az égi szakáll;
Harsányan zeng az ifjú Nyár.

Nyarat hozó Pünkösd napja
A gyávaságot kacagja.

Rettegni: önkéntes halál,
De - életre szólít a Nyár.

Nyarat hozó Pünkösd napja
Az árulást is kacagja.

Élet-csodát más nem tehet,
Csak tiszta lelkiismeret.

Jövőt Jókedvünkhöz szabja
Nyarat hozó Pünkösd napja.

Kiüresedett egy életmodell...
A szemünk láttára...
Európában...
Lelkét, ami volt - sokat küzdött érte...
Csillogó profán
Hullára
Cserélte...

A holt profánra Isten sem figyel;
Kiüresedett egy életmodell...

Európa túlkoros óvodás;
Játékszere - az önfelszámolás.

A lélektelenség tétet emel:
Kiüresedett egy életmodell.

Szegény, gyermekké rekedt Európa...
Azt hitte,
Nem kell Isten,
Felelősség,
A multikulturális varjúhad
Reggelre csalogánnyá nemesül,

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő habja zavaros.

Korhadt, vén árboca csorba,
Sose kerül rá vitorla.

Évszázadok kanyarait
Teszi fenségessé a Hit.

Egykedvű Öreg Csónakos
Lába holt szkepszisre tapos.

A parton enyészet sara,
Rég holt nemhitek mocsara...

Az Idő néhol szétterül,
Másutt lendületbe kerül.

Egykedvű Öreg Csónakos;
Az Idő mindig - fapados...