Szavakkal festek
Beküldte hzsike - 2024, április 22 - 09:18
H.Gábor Erzsébet
Szavakkal festek
Szavakkal festek, szóecsetekkel,
hajnali fényben ring ma a reggel,
tollam, a papírt színezi híven,
lángol az arcom, csordul a szívem.
Hallani minden vad dobbanását,
s átélve percek apró csodáját
alkotok, írok, telve a lelkem,
almafa szirma lebben a kertben.
Új tavaszt írunk, rügyben az ágak,
kerti virágok méhekre várnak,
vágyak kerengnek, pezsdül az élet,
sárgarigópár rakja a fészket.
Tájképet festek. Állnak a nyárfák,
lombkezdeményük okkeres-sárgák,
törzsüket szürke kéreg borítja,
ébredő létük nap fénye szítja.
Nárciszok, s jácint-tenger a kertben,
sárgák és kékek lesznek a versben,
krókuszok bújnak, s víg tulipánok
karmazsin színben járják a táncot.
Lágy szellő ringat bimbózó ágat,
rózsafatőből rajzolok hármat,
szóecsetemmel kék eget festek,
s rajta a felhők habcsókok lesznek.
Míg művem készül, izzik a katlan,
perzsel a bőröm, arcom kicsattan,
lángrózsa bomlik…Lázam már enyhül,
nézem a tájat mindenhol csend ül.
Papír a vászon, pemzlim a szép szó,
kész van a versem, kattan a béklyó,
megkönnyebbülve nézem a képet,
színekbe rejtve lüktet az élet.