lnpeters blogja

HARMINCHARMADIK RÉSZ

A fáradt Hold csillagköd-székre ül,

Tanácstalan a hideg

Egyedül.

A éjszaka

Néma, sötét korong,

Idő határán

Vén szkepszis bolyong.

Mégis…

Az egyre rövidebb napokban

Érezzük Istent

Napról napra

Jobban…

Otto von Bismarck kancellár ragaszkodott háziorvosához, Schweninger egyetemi tanárhoz. Ezen sokan meglepődtek, hiszen a két férfi első találkozása után ezt kevesen hitték volna.

Bismarck közismertem durva modorú volt, de a bátor embereket kedvelte.

Felhívták a figyelmét a jó hírű orvosra, és fel is kereste.

Dr.  Schweninger szokásához híven elkezdte aprólékosan kikérdezni az új pácienst eddigi betegségeiről, testi állapotáról.

A kancellár azonban gyorsan elunta a felelgetést. Régen elszokott már attól, hogy őt kérdezgetik.

Bágyadt ádventi napon

Múlt bóbiskol a padon.

Eddig kedélyes a Tél,

Régi vicceket mesél.

Köd ül jövendő fagyon

Bágyadt ádventi napon…

Bágyadt ádventi napon

Csak a Jelen hatalom.

Csíp a hajnali hideg,

Nem hódolunk senkinek.

Fáj a szabadság nagyon;

Bágyadt ádventi napon.

Bágyadt ádventi napon

Remény a Jövő-vagyon.

Közönyös a téli szél,

Csak az félhet, aki él.

A halál régi rokon

Bágyadt ádventi napon.

HETEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Amerikai Magyar Népszava

2015. szeptember 30.

Európa kirekesztette Magyarországot

Minden irányból kerítések veszik körül Magyarországot…

Ilyenre nincs példa a történelemben.

KÉTSZÁZADIK RÉSZ

„Jó játék a konektor,”
 

Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Az események nagyjából ugyanúgy alakultak, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.

Sötét világban meghitt gyertyafény;

Még élni akar bennünk a Remény…

Míg bennünk Ádvent önmagára lelhet,

Addig teremthet Isten Jövőt,

Lelket.

Amíg a Hit profánná nem silányul,

Jelen és jövő minket el nem árul.

Ádventi csend – puha, akár a bársony,

Valahol messze…

Felsejlik

Karácsony.

HATODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

THE TIMES

2015. szeptember 20.

Menekültek tömegében fuldoklik Budapest

Helyszíni tudósítónk jelentése a magyar fővárosból

Eldobált ruhák, embermagasságú szemétkupacok, kosz, ürülékhalmok, bűz – így fest manapság Magyarország egykor világszép fővárosa, Budapest…

Decemberi partokon

Hitet árul Tél rokon…

Élet-halál szirtfokon

Billeg kis jövő-flakon…

A halál – vén masztodon

Decemberi partokon.

Ateista lét-rokon

Világvége zátonyon

Hit-görcsökben megtagad

Lét-teremtő dolgokat

Középiskolás fokon

Decemberi partokon…

Túl korokon,

Partokon,

Isten néz egy balkonon.

Ádvent jön hallgatagon

Decemberi partokon…

A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérsapkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.

Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:

- Mr. Malcolm McDermott?

- Igen.

- Láthatnám az igazolványát?

Készülődik Mikulás.

Azt kérdi a krampusz:

“Még mindig szánnal jársz, uram?

Pedig ma már van busz.”

A temérdek ajándék

Most kerül a szánra,

Most fogják a manók a hat

Rénszarvast a hámba.

Gyűlik már a sok csomag

Ezer piros zsákba,

Boldog lesz majd ezer gyerek,

Amikor meglátja.

Készülődik Mikulás

Lobog a szakálla,

Szép tisztára mosottan vár

A piros ruhája.

Készülődik Mikulás,

Most ül fel a szánra,

A világ összes gyereke

HARMINCKETTEDIK RÉSZ

Erre aztán záporozni kezdtek az udvariasan elharsogott szidalmak és fenyegetések:

SZÁZKILENCVENKILENCEDIK RÉSZ

Itt tartottam:

„Dalaimban többnyire van
Valami tán madártalan,”

Nézzük újra az ominózus kifejezést:

„madártalan,”

Az elmondottak fényében már többé-kevésbé behatárolhatjuk, mit is közöl velünk a Költő. Némi gyanú is ébredezik. Laczkfi verseiben akadnak olyan motívumok, kitételek, amelyek ellenkeznek az alább felsoroltak valamelyikével:

Ø      Magyar nacionalizmus

Ádvent csend-palástban jár,

Kémény füstje égre száll.

Emlékezet látogat

Régi, meghitt álmokat.

Tél-tűz hideg lánggal ég,

Paplan mögé bújt az ég.

Ádvent csend-palástban jár,

A Föld Megváltóra vár.

ÖTÖDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Népszabadság, 2015. szeptember 9.

Az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta a rasszizmus-ellenes törvényt

Legalább kisüthetne a nap, gondolta Mortimer. Vagyis hát: nem is Nap, a jó ég tudja, mi a neve, egy betűsor és egy szám. Mindenki Napnak nevezi, maradjunk annál.

Ezen a február eleji napon semmiféle sugarak nem voltak képesek áttörni a szürke ködfüggönyt. Reménytelenül tompa volt az ég. A nagy magasságban otromba felhők pöffeszkedtek, és éppen azon tanakodtak, havat vagy esőt bocsássanak-e erre a sokat szenvedett vidékre.

Tél kapuja tárul egyre,

Sohasem jutunk a Hegyre?

November már ravatalon,

De a jövő most is – talon.

Nem tudhatjuk, mennyit érnek

Szegény remény-kerítések.

Tél kapuja nagyra tárul,

A hazátlan Hazát árul…

Két dimenzióban a Tél;

Csupán az ostoba nem fél.

Bámul a Múlt fogvacogva,

Sátán koldul vigyorogva.

Aki él – élni akarjon,

A Haza velünk ne haljon…

Tél kapuja tárul egyre,

S – mégis feljutunk a Hegyre…

HARMINCEGYEDIK RÉSZ

-         Nyilván az a városuk szent állata. A sas vagy keselyű napjelkép is. azt mutatja, hogy vezetőik immár férfiak, nem pedig nők, mint az ősidőkben. A teitánt nyilván hosszú ideig, mindennap kínozni akarják, amíg eljön a tűzgyújtás ünnepe.

-         Amelyről nem is sejtjük, hogy mikor van.

-         Ahogy mondod.

-         Hogyan segíthetünk a teitánon, Medve?

SZÁZKILENCVENNYOLCADIK RÉSZ

A madárság…

Következzék hát Laczkfi Jánostól egy komolyabb – és talán fontosabb vers.

Laczkfi János:

VERS A MADÁRSÁGRÓL

Szenilis, vén Európa,

Vigyázz,

Mert az áradat

A semmibe sodor;

Nem látod, hogy önmagadnak

Mivel tartozol?

Hány nemzedék munkája

Szólóntól mostanáig?

Ki bocsátja meg,

Ha semmivé válik?

Mennyit kellett, hogy az Ember

És Isten

Arasson, küzdjön, vessen,

Hogy Európa

Európa lehessen…

Szenilis vén Európa

Vajon mit érdemes?

Talán azt, hogy most egy végső,

Nagy szakállú

Bika rabolja el?

Európa,

Európa…