Lábam alatt ropog a hó
Beküldte lnpeters - 2016, január 23 - 23:09
Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó;
Eb ura fakó!
Csatornákon jégcsap fityeg,
Befagyott pocsolya sziszeg,
Regnál a hideg.
Az ég tekintete komor,
Jeges-kopasz minden bokor,
Szél fúj valahol.
Lábam alatt ropog a hó,
Világvégi orgonaszó,
Eb ura fakó!
Téli csüggedés fuvoláz,
A jövő homályos csontváz,
A szél Múltat ráz.
Lassan vánszorog január,
A Remény útjába fagy áll,
Messze még a nyár.
Lábam alatt ropog a hó,
A végzet, mint rozsdás olló,
Vén tolakodó.
Lábam alatt ropog a hó,
Isten fárad,
Kemény a szó,
Eb ura fakó!
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2016, január 24 - 13:50
Permalink
Kedves Laci! Valós mondatok,
Kedves Laci!
Valós mondatok, egy jó versben, nekem nagyon érdekes szófordulatokat adtál vele, köszönöm.
Erzsike
hzsike
2016, január 24 - 14:10
Permalink
Bizony, kemény ez a január
Bizony, kemény ez a január (is) ,de én remélem, hogy a tavasz majd hoz egy kis enyhülést, vigaszt.
Szeretettel voltam Nálad.
Zsike :)
Csilla
2016, január 24 - 19:01
Permalink
Csak a szív ne keményedjen,
Csak a szív ne keményedjen, kérgesedjen meg idő előtt! Nagyon beszédes vers.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2016, január 24 - 21:45
Permalink
Szép, tömör, kifejező.
Szép, tömör, kifejező.