NEGYEDIK RÉSZ
Népszabadság
2015. szeptember 6.
A magyar miniszterelnök Berlinbe látogat
Hazánk miniszterelnöke ma reggel Berlinbe repült, ahol aktuális problémákról folytat rendkívüli tárgyalásokat a német kancellár asszonnyal. A találkozót a német kormányfő kérte.
Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:
„Nagyanya mesélte:
Fagyszimfónia csendül a tétova, kajla világban;
Álszent ostobaság fújja a dallamait.
Reszket a csípős ködtakaróban a hajnali szellő;
Szürkén dünnyög az ég, sírnak a fák csupaszon.
Készül a Tél támadni a gyilkos hótömegekkel;
Kályhák, kémények őrzik a Lét örömét.
Fagyszimfónia hangjaitól hangos a világ ma;
Támad a baj serege, visszavonul az öröm.
Terjed a fagy minden formája a kerge világban;
Gyilkos őrületek járnak kint szabadon.
- Vigyázat! – súgta Hegyi professzor a rendőrtiszti akadémia továbbképzős hallgatóinak. – Bogdán János még nem tudja, hogy hamarosan szabadlábra helyezik. A döntés még nem hivatalos, amit mondtam, magánjellegű értesülés. Kérem, ezt vegyék figyelembe
Az öt férfi és két nő szinte egyszerre bólintott.
Vékonypénzű novemberben
Reszket a Jövő,
Felelőtlen polkorrektet
Szitál az eső.
Aggodalmas tócsák fölött
Vicsorog a szél,
Világunkat lerohanni
Készül már a Tél.
Ki tudja, hogy egyáltalán
Lesz-e még Tavasz,
Vagy elviszi Európát
A vén Bakarasz…
Vékonypénzű novemberben
Sápadt a Jelen,
Hiába is korholja a
Vén Történelem.
Fodrozódik az idő, a
Rideg, vén folyó,
Becsület-bankot fosztogat
Szó-infláció.
HARMINCADIK RÉSZ
Ki lehet a szerencsétlen. Néztem, és hirtelen világosság gyúlt az agyamban. Proget! Ki más lehetne? A város kínzósziklája! A Nagy Anya sziklája! Ma lenne a tűzgyújtás ünnepe?
Lemásztam a fáról. Liniko komor arccal várakozott.
- Láttad?
Bólintottam.
- Átkozott, nyomorult barbárok! – sziszegte a foga közt.
- Ma lenne a tűzgyújtás ünnepe?
SZÁZKILENCVENHETEDIK RÉSZ
Ahogy ígértem, következzék hát néhány kanonizált vers elemzése
„tinibugyi gumija bemélyedten”
A közelmúlt tankönyv-vihara miatt választottam ezt a verset. Szerzője ma élő kanonizált költő.
Jövő-síkok tölténytára
Gazdátlanul tekereg,
Vegyük kézbe,
Koncentráljunk,
Csak egy a jó, emberek.
Rossz laterna mágikáját
Csaló ördög tekeri,
Csak egy út van, ami talán
Egyszerű és emberi.
Bőven akad véres-groteszk,
Pudvás-rózsaszín jövő,
Vagy aberrált hulla-lilla,
Ahol még a fű se nő.
Jövő-síkok tölténytára
Körbe-körbe csikorog,
Csak mi teremthetünk Jövőt,
Sohasem az angyalok.
Pillanatnyi perspektíva
Gyorsan eltűnhet tova,
HARMADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
KORMÁNYRENDELET
A Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége segítséget nyújtani az országunkban tartózkodó menekültek ellátásában.
Felhívom a lakosság figyelmét, ne adjon hitelt semmiféle ellenzéki uszításnak és rémhírterjesztésnek; a menekültek nem akarnak itt maradni, rövidesen a döntő többségük távozni fog.
Vén cinikus novemberi szél,
Azt mondja,
Hogy Európa
Öngyilkos álomvilágban él.
Kopott késő őszi láthatár,
Azt se halljuk meg talán,
Ha Isten
Az arcunkba kiabál.
Vén cinikus novemberi szél.
Közeleg a Tél.
Csikorog a korhadt ősz-batár,
Vigyorog a sár…
Vén cinikus novemberi szél,
Van, aki
A saját népe
Ellenére él…
Hogyha az ég néha felderül,
Akad, aki mindig csak
A bajoknak örül…
Különös dolgok esnek néha a harctéren. Az alábbi történetet John Frost ezredes, a Rajna-hidak megszerzéséért folytatott, fiaskóval végződő hírhedt ejtőernyős hadművelet egyik brit hőse mesélte el.
—-
A második világháború olaszországi hadszíntéren történt. A brit 4. ejtőernyős-zászlóalj felderítő századának parancsnoka, Freddie Gough százados tisztázni akarta a frontok helyzetét.
Elég balfék felderítő járőrt küldhetett ki…
Sós könny gördül a friss gyászban,
Több a bánat a világban.
Giling-galang,
Lélekharang…
Szabadon gyilkolt
A bitang.
Még nem,
Még nem,
Még mindig nem;
Még mindig nem szent Isten adománya,
A halál, akár a kerge kánya,
Vigyorog,
A világ céltalan forog,
Villog a gonosz késpengéje,
Tőre,
Nem léptünk még egy fokkal sem
Előre.
Gling-galang,
Lélekharang…
A szép Párizs ma tompa gyászban ég,
Ez nem Szabadság…
HUSZONKILENEDIK RÉSZ
Két nap múlva célhoz értünk. Legmélyén voltunk az öbölnek. Fövenyes-homokos tengerpartot láttunk, és megpillantottuk Progét foglyul ejtőinek városát. A néhány száz kő- meg faépületből álló, gyermeteg városfallal övezett patkányfészket gyümölcsfaligetek vették körül, távolabb gabonaszárak hajladoztak a szántóföldeken. Jövetelünkre nők, gyerekek, férfiak csoportjai menekültek lélekszakadva a falak mögé. Liniko megcsóválta a fejét.
- Semmi esélyük. Ha bezárkóznak, elpusztítjuk a földjeiket.
SZÁZKILENCVENHATODIK RÉSZ
Jöjjenek tehát a kérdések:
v Ilyen helyzetben az irodalomnak valóban intertextualitással, fásult semmitmondással, meg „posztmodern” szellemi homokozóval kell játszadoznia, „vendégszövegeket” kell lopkodnia, esetleg komolyabb feladata is van?
A kérdés magában hordozza a választ. Nem.
Tanulmányom terjedelme a félezer oldalhoz közeledik. Ennek tekintélyes részét éppen a líra valódi feladatainak taglalása tölti ki.
Idő tengerén
Kis névnap-sziget,
Évente egyszer
Elibénk siet.
A nap a névé,
S a név a Tied,
Hozzon még Neked
Ezer örömet!
Pályád poroszkál,
Máskor meg rohan,
A világnak Rád
Nagy szüksége van.
Másutt felnőttként
Néznek fel Reád,
Itt kislányként vár
Anyád és apád…
MÁSODIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
2015. augusztus 15.
FELHÍVÁS AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁHOZ!
A Magyar Köztársaság állampolgáraihoz!
A hazánkban ideiglenesen tartózkodó menekültek száma a mai nap meghaladta a 250 ezer főt, és még egyre érkeznek, átlagosan naponta 7-8 ezer ember.
Köd szitál, közöny csorog,
A horizont imbolyog,
Felhők mögött zörgő csontú
Vén jövendő tántorog.
Élő Jelen egybe’ még,
Minden vágyunk lánggal ég,
Komor képpel néz le ránk a
Halálsápadt, szürke ég.
Multikulti-viszketeg
Kozmopolita sereg,
Pénz-sátán parancsszavára
Ránk döntené az eget.
Köd szitál, közöny csorog,
Tépett Jelen ácsorog,
Vén rezignált novemberben
Közhely csúszik, pénz forog.
A fél világ útra kel,
Toprongyos félmúlt figyel,
Otto von Bismarck egyszer hosszasan hallgatta egy vén herceg siránkozását.
- Ez siralmas, kancellár úr! – panaszkodott az öreg kékvérű. – Leírhatatlan. Ön ne akarjon megöregedni.
- De akarok! – vetette oda Bismarck.
A herceg zavartan pislogott.
- Hogyan: Ön meg akar öregedni?
- Igen!
- Miért?
- Az öregedés a hosszú élet egyetlen módja.
Köd terül a világra,
Mint megszálló sereg,
Dideregnek hazaiak
Meg idegenek.
Érlelődik már a Tél,
Készülnek a fagyok,
Felhők felett a megszeppent
Jövő imbolyog.
A vén sátán úgy nevet,
Könnye is pereg,
Reméli, hogy vérfürdőket
Hoznak a szelek.
Köd terül a világra,
Szürkén ellepi,
A jövendőt Európa
Kockára veti.
Liberális bölcsesség,
Tök a látszata,
Saját sírját ássa szegény
Demokrácia.
HUSZONNYOLCADIK RÉSZ
Amikor a foglyokat a parton egybetereltük, sok ember – főleg az ostromtól sokat szenvedett városlakók – a fejüket követelte. Bixitla nem hagyta őket bántani, mire jókora tömeg gyűlt össze, és hisztérikusan őrjöngve, ordítozva követelte a foglyok kivégzését. Bixitla hajthatatlan maradt. Magam is melléálltam. Liniko és sok tengerész úgyszintén. A bosszúvágytól megittasult, üvöltő-acsarkodó tömeg láttára először nyúltam fegyvereimhez.
SZÁZKILENCVENÖTÖDIK RÉSZ
Most térhetek vissza a korábban feltett kérdések következő csoportjához:
v Elhiszi még valaki, hogy valaha kifizethetjük az adósságainkat?
Ideje volna minden téren a propaganda helyett a valóságra támaszkodni, és a stratégiát annak megfelelően kidolgozni.