A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Limes

 
Itt élünk a határon, messze van innen a Város.
Hír csak ritkán ér ide hozzánk, s nem jön a császár
sem soha győzelem-ünnepet ülni, vigadni napestig.
Ám, ha a vad hun vagy gót támad, a hős katonáink
életük árán védik a harcban a nagy Birodalmat
s minket is, asszonyokat. Ha a bátor harcosom itt lesz,
oldom majd saruját, megfürdetem, és sebeit jó-
féle olajjal megkenem. Öntöm a bort a kupákba,
s este az isteni Vénusznak kedvére teszünk majd.
 

Januári kihívás: Balassi-strófa verseny

Az Élő Magyar Líra Csarnoka Balassi-strófa versenyt hirdet!
 
Téma: Farsang
 
 
 Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
 Határidő: 2021. február 1.
Eredményhirdetés: február 4.
 
 A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, és a szerző virtuális Oklevelet kap.
 A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
Mindenkinek jó munkát, várjuk a műveket!

Eredményhirdetés

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett elégiaverseny nyertese
 
Molnár József
 
az Ingem alól c. disztichonban írt művével:
 
 
Ingem alól
 
Izzadt ingem alól majd szűz papirosra, nevetve,
írom a verseimet, hogyha a Múzsa ügyel.
Csendes eső hull csüggedt házfalakon le az útra.
Angyal nyitja szemét, könnye a földig elér.
Tájszomorító négykerekek dübörögnek a hídon.
Füstöt eszik ma a hon, csillaga, fénye sehol.
Ablakon innen nézem a bokrosidő-utazókat…
Én már nem rohanok. Földemen itt maradok.
 
 
 
2. hely: Baranyi Imre –  Őszi-esti elégia
3. hely: Florance – Tavaszi capriccio 
 
Szívből gratulálunk a kiemelteknek, és valamennyi pályázónknak köszönjük. hogy munkáikkal megtisztelték szerkesztőségünket. Az értékelések kiküldése folyamatban van.
 

A hónap verse (december)

 
Virginás András
 
Miközben új jövő fogan
 
Jövőbe roskadt gondolat
magát emészti, fojtogat,
az új jelen még tejfehér,
a szürke múlttal összefér.
 
Megáll az óra, nem forog,
nem áll kötélnek, oly konok,
időt rabolt a végtelen,
terhét cipelni képtelen.
 
A régi sors, az érthető,
te itt vagy, új reménykedő,
hozod nekünk a változást,
ki még nem érti, megbocsásd.
 
Az újban ébren ott leszel,
a régi áldva enged el,
pezsegni látszik boldogan,
miközben új jövő fogan.
 
2020. december 27.
 

Áldott Ünnepet!

Cikkek: 
 
Krisztus urunknak áldott születésén
Angyali verset mondjunk szent ünnepén,
Mely Betlehemnek mezejében régen
Zengett e képen:
 
A magasságban dicsőség Istennek
Békesség légyen földön embereknek,
És jóakarat mindenféle népnek
És nemzetségnek
 
(református énekeskönyv 315. dicséret)
 
 
 
Minden kedves szerzőnknek, olvasónknak békés, boldog karácsonyt és egészségben, eredményben gazdag új évet kívánunk!
 
 
A szerkesztőség

Hexameter a kődobálóhoz

Már csordultig telve a csetresedény haragoddal.
Kőbe harapdálsz, hisz nem dobtak vissza kenyérrel.
Nézel az égre, de ott túltáplált angyalok ülnek,
jó puha párna a szárnyuk, most azon alszanak éppen.

Versenyfelhívás

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka elégiaversenyt hirdet!
 
Legalább nyolcsoros, disztichonban írt verset várunk, témával kapcsolatos megkötés nélkül.
 
 
 Beküldés: regisztráció vagy bejelentkezés után a Versek beküldése linken.
 
 Határidő: 2021. január 4.
 
 A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, és a szerző virtuális koronát kap.
 A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
Mindenkinek jó munkát, várjuk a műveket!
 

Egyedül

 
Versenyfelhívásunk nyertes verse decemberben:
 
Egyedül
kis aszklepiadészi strófa
 
Emlék vagy, keserű. Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét. Kései vágy ölelt
minket, tudva, hogy én itt maradok magam.
 
 
 
 

Eredményhirdetés

 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka által meghirdetett kis aszklepiadészi strófa- és szonettverseny nyertese:
 
 
Szilasi Katalin
 
 
az Egyedül és Ajtonyhoz c. verseivel.
 
Szívből gratulálunk!
 
 
A nyertes művek:
 
Egyedül
(kis aszklépiadészi strófa)
 
Emlék vagy, keserű. Lábnyomaidba szél
hordott friss havat, úgy vitted a télen át
kettőnk bús örömét. Kései vágy ölelt
minket, tudva, hogy én itt maradok magam.
 
 
Ajtonyhoz
(szonett, megadott rímekre)
 
Esett. Az ablakom kitárva. Várom
a tisztuló időt. Ha rám talál
a fény, a bánat eltakarja. Járom-
nehéz, lepel, miképp egy álszakáll.
 
A zsenge vágy, akár ijedt ünő,
vadonban él, amíg le nem töröm
magánya tüske-ágait. Tűnő
gyönyör helyébe akkor jő öröm.
 
Ne hidd, hogy élni egymagad, nagy érdem!
Az árnyak összefolynak, itt az este.
A fák, virágok óhaját megértem,
pihenni vágyna minden élő teste.
 
Csak én nem alszom, átölelt az alkony.
Terád gondoltam álmodozva, Ajtony.
 
 
Köszönjük a verseket!
 

A hónap verse: November

 
B. Mihály Csilla: Vannak vidékek
 
 
Kányádi Sándor Előhangja nyomán
 
Vannak vidékek, tört jövők,
imákat hittel gyöngyözők,
vigyázó vének, ott ahol,
kimondhatatlan szó dalol.
 
Apám szemében láttam én:
vannak vidékek, láng s a fény;
ahogy beszélt a nép előtt,
hatalmas szíve égbe nőtt.
 
Vannak vidékek, csendesek,
ahol karácsonyt csengenek
öröktől fogva holtnapig,
ahol a tisztesség lakik.
 
Vannak vidékek, s fájdalom,
ahol a gond a vállakon
megélni sarkall, nem fenyít, 
akár a gerle, oly szelíd.
 
Vannak vidékek, van magyar?
Mit ér a tő, ha sarja hal?
Hűségre int a magvető,
a homlokára gyűrt redő.
 
Vannak vidékek, ősi kincs,
ahol szabadság ölnyi sincs,
hazám hazádban…, közte tér.
De még a lelkünk összeér.
 

Az Elmúlt Hónap Verse (október)

 
Nagygyörgy Erzsébet:
Ma este egy szonett
 
Ma este egy szonett gyógyír, hűs balzsam,  
tudd, forró lávaként kereng a vérem.
Mióta elraboltad szívnyugalmam,
lelkemben lüktet a pokol, s az éden.
 
Nézd Holdanyánk ma álomgyapjút csévél,
miközben  csillag gyúl az égi vásznon.
Bolond a szív, magányt szül most az éjfél,
utánad vágyva már a hajnalt várom.
 
Mily nyughatatlan is a dőre ember,

VERSENYFELHÍVÁS

* VERSENY *
 
Az Élő Magyar Líra Csarnoka kis aszklepiadészi strófa- és szonettversenyt hirdet!
 
Havonta más-más megadott témájú és rímképletű, verstani kötöttségeket betartó, a kiírásnak megfelelő verseket várunk.
 
A témákat minden hónap első hétfőjén adjuk meg, ekkor történik az eredményhirdetés is.
A nyertes verset saját és más irodalmi oldalakon megosztjuk, mint Az Elmúlt Hónap Versét, és a szerző virtuális koronát kap.
A nyertes vers szerzője előzetes értékelés nélkül kerülhet a Magyar Parnasszus szerzőgárdájába.
 
*
Első szonett-téma: ember és világ kapcsolata. Shakespeare- i  szonett. Rímképlete: abab, cdcd, efef, gg
 
Rímek: várom, talál, járom, szakáll,
 
ünő, töröm, tűnő, öröm, 
 
érdem, este, értem, teste
 
alkony, Ajtony.
 
Lehetőleg ötös vagy hatodfelels jambusokban. 
 
Minden rímpár kell, ebben a sorrendben.
 
*
 
Első aszklepiádészi-téma: a hétköznapi élet.
A kis aszklepiadészi strófa 4 kis aszklepiadészi sorból áll. 
A sorok ritmusképlete verslábakkal: — — | — ∪ ∪ | — | | — ∪ ∪ | — ∪ | — 
 
Beküldés: http://magyarparnasszus.hu/  ÚJ TARTALOM/VERSEK
 
* VÁRJUK A VERSENYZŐKET! *

Esti csendek

 
Lennék az álmos végtelenbe’ fönn
pihenni vágyó dalnok daltalan,
az alkony-rózsaszín, ha rám köszön,
dicsérni tudnám, szép uszálya van,
 
ő elpirulna, mint egy ó-leány,
kit férfihang még megzavarni tud,
s magára zárná, szűzies talány,
a hajnalcsillagzáras kiskaput,
 
s én ott maradnék fönn, az éjmező
csillagfüvébe oltva önmagam,
egy álmos végtelenbe érkező,
pihenni vágyó dalnok daltalan.
 

Nincs évszak, csak fétis

Egy év a Fétissel - Himfy-ciklus
 
Őszmosoly
 
Már beköszönt, így jelezte
uralmát a nyár felett.
Cseppek csordulnak csak egyre,
s az ajkad ráncán eredt
esőbe hajló, bús mosoly.
Így látlak, ez igézet,
őszi kedved bennem komoly,
s évszakok összeérnek;
hát ne mondd, hogy egykor elmész,
hisz nem hagyhat halni Hermész,
mert az én Őszöm maradsz,
kiből kihajt a tavasz. 
 
Novemberi eső
 

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Fantáziálom

 
Amint leszáll az est, szobám falára
vetítelek, s velem leszel ma éjjel;
megálmodom, hogy ölsz a szenvedéllyel,
s ölelsz magadhoz úgy, miként az árva,
 
a pille párna elpirulva látja,
s az ablakon szökő parányi fényjel
benéz közénk, de nem szakítja széjjel
az ajkaink, habár busás az ára.
 
De jaj, felébredek kihűlt magamban,
hiányod ég, patakja marja bőröm,
hajam csatak; ma nélküled maradtam,
 

BűvÖlet

 
Miféle mágiákat űzöl,
mi jégre tűz s a tűzre jég?
Minő varázslat ez, ha gyűlöl,
kitől az árva fényt remél?
Hasít a medre könnypataknak,
halálos éle tört szavadnak,
e bűvölet magányba zár -
arany kalitka, rab madár,
s a csontjaimba mar hiányod,
erembe vág a nincs tovább, 
a sorsra küldi fintorát;
kegyes feloldozásra várok...
de mondd, e gyötrelem miért?
Lehelj reám varázsigét.
 
 

Télidill

 
 Ma télruhába öltözött az élet,
s a szél vezényel új melódiákat,
ha int a pálca, jégcsapok zenélnek,
faágak ónköpenyben intonálnak;
 
fehér lepelt szitál a menny a földre,
havas fenyők hajolnak összebújva,
csak égi lámpa fénye fonja körbe -
a hold elindul éber éji útra;
 
elér a téli fagy, belül diderget,
de rőzsedalra fűt a régi kályha,
tovább hevíti perzselő szerelmed,
ha ajkam ajkad íze megtalálja;
 

Szerelmünk vén tiszafa

 
Szerelmünk vén tiszafa,
ezer éve zöldell,
ott, ahol a hit szava
eggyé lett a csönddel.
 
Vagyunk egymás vigasza,
mikor bánat tölt el,
álmot hoz a tiszafa,
hogyha a Hold fölkel.
 
Oda térünk mi haza,
betakarva földdel,
ahol a vén tiszafa
ezer éve zöldell.

Oldalak