Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Áradó kék

Áradó kék, mint, fáradt folyó,
Benne a nap is, lenge hajó...
Hullám taraja kimagasló,
Hátára veszi mint kimonót.

Áradó kékben mint lendkerék,
A szél pörgeti felhők csücskét.
Vízen lebeg az ég-tükörkép,
Angyali szózat lila körén.

MystyKata
Áradó kék

https://m.youtube.com/watch?v=jzHjR_q6ATg

Hamuba sült Trianonok

Hamuba sül Trianonok
Állott dohszaga háborog.

Területrabló-félelem
Reszket körben a hegyeken.

Lelkiismeret-totálkár
Történelem-gyártásra vár.

Hamuba sült Trianonok
Füstje még mindig kavarog.

Jövőt gyilkol, Jelent kerget,
Átírja a történelmet.

Amíg ködöt von az égre,
Sose lesz igazi béke.

Hamuba sült Trianonok;
Rablógyomor mindig korog.

Száz év, akarás, izzadás,
Mégse megy a beolvasztás...

Tiszta szívvel fel az Égre...;
Konföderáció kéne...

Acsarkodó viharfrontok

Acsarkodó viharfrontok,
Mindig hiába tomboltok.

Rozsdásodó mű-csalogány;
Sorsotok a profán magány.

Számlák, fegyverek, koboldok;
Boldog marad - aki Boldog.

Acsarkodó viharfrontok,
Lelket rabolni nem tudtok.

Agresszív rózsaszín sereg
Riasztja a verebeket.

Bolhából nem lesz fergeteg;
Nem próféta, aki beteg.

Acsarkodó viharfrontok,
Nem kap szárnyra a vakondok.

Profán gond ebe valahol
Más dimenzióban csahol.

Boldogok a bölcs bolondok;
Acsarkodó viharfrontok.

Hulló szirom

Szerelmem mégse balga kín,
szirom fölött a baldachin!
Megáll a perc, de mennyit ér?
A vágy a sírig elkísér.
 
A hintaján a mennybe visz?
Az égi szféra nem remiz!
Avagy tüzes pokolba tán,
s lobogva égsz szigorlatán?
 
Ma még lapulva ing alatt
csodát remél a pillanat:
megfér a szív egy ujjbegyen,
imába fogd, hogy úgy legyen!
 
Az Isten intő ujja az:
örök teledre nincs tavasz!
De míg odáig elvezet,

Táncol a nyár

Táncol a nyár
 
Pilled az erdő, esteledik már künn a vidéken,
búzavirágos báli ruhában táncol a nyár most. 
Százezer álom lebben az égig, kis liliom ring, 
kelyhe ma fénybogarat rejt, csendesen izzik a Hold is. 
 
Mámoros éjjelen
 
Mámoros éjjelen illata lebben a kék ibolyáknak, 
réti virágok bús dala száll el a májusi széllel.
Villan az ég szeme, hullik a Földre a mennyei könnycsepp,
rózsasziromban gyűlik az angyali gyermekek álma. 

Soha nem a hiány számít

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

Anyaföld

 
Édesanyám nem volt meddő,
mint akit a haza szán,
megszülettem ötvenkettő
barkabontó tavaszán.
 
Gyorsan eltelt gyerekkorom,
kinőttem a tekenőt,
a nagy ingbe végső soron
a kis ember belenőtt.
 
Pár jó dolgot megtanultam,
míg a rosszat feledtem,
hellyel-közel már a múltam
ítélkezik felettem.
 
E Kor, a nagy Számadáson
ha vállon nem vereget,
ne rója fel mulasztásom,
nem oldhattam kereket!

Idő-szoros sziklái közt

Idő-szoros sziklái közt
A vén sátán Múltat füröszt.

Ahol túlságosan tiszta,
Víz viszi a szennyet vissza.

Ha Jelen dogma szervezi;
A Múlt csak önmagát eszi.

Ha  a Jövő mesterséges,
"Megfelelő"  -
Múlt szükséges...

Sátán a profánnal szemközt;
Idő-szoros sziklái közt...

A néhai Artúr király

A néhai Artúr király
Talán soha nem volt király...

Minden őse szarmata volt,
Itt, az Alföldön lovagolt,

Innen ment Britanniába,
Vagy nem oda?
Csak Bretagne-ba?

A néhai Artúr király
Aligha lehetett király.

Európa közös hőse,
Tündér mítoszaink őse

Lovagolt - tán nagyon régen,
Kardot tartott a kezében...

A néhai Artúr király
Futott az álmai után?

Kerekasztal lovagjai
Voltak legjobb barátai?

Kergették a Szent Gráljukat?
Vagy védték a hazájukat?

A profán lét csupa látszat

A profán lét csupa látszat,
Nem kell se Hit,
Se Alázat.

Valódi munka? - rossz pálya!
Csak a siker akadálya.

Nem kell alkotni - csak menni,
Tenni se kell, csak ott lenni...

A profán lét csupa látszat,
Nem Épületet...
Csak mázat...

Reklámozni cipőpasztát,
Sztárolni a pederasztát,

Közben egyet se búsulni,
Le kell a pénzhez butulni.

A profán lét csupa látszat,
Az ember csak eszes állat.

Minden mögött gének, mémek,
Az anyagban minden lényeg.

Lúdöröm

Mogorva most a táj, bitang eső esik,
a rét füvén goromba szél kaszál.
Vacogva áll a domb, a pőre sík,
a völgy felé a víz utat talál.
 
Iszapba fúlt a szürke, régi por,
tapicska táncot lejt a lúdcsapat,
a kósza láb hideg sarat tipor,
vidáman pancsikol; lehet, szabad!
 
A gombszemük világa sárgaréz
- aranydukátra sajnos nem telik -,
de hálaként merőn az égre néz
ma mindenik.
 

„Nem kellek. Jól van.”

 
„Nem kellek. Jól van.”
Fújja más a harsonát.
A múltnak józan
aggyal s szívvel adjon át
az, kit reménye
más utakra ösztökélt,
álmot cserélve
árult el pár ördögért.
 
De bárcsak fújná
telt tüdővel, boldogan,
hogyan lett újjá
hitszegőn, mint oly sokan.
Helyette romvár,
nyegle lelke ingatag,
s a verssorok már
csak nyafogva ringanak.
 
Szentenciákat

Oldalak