Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Magyar Kultúra Napja van

Magyar Kultúra Napja van,

Vén borongós január,

Volt itt már orosz megszálló,

Török, Habsburg, meg tatár.

 

Bennünk a magyar Hagyomány

Energiája remeg,

Körülöttünk ülnek régi,

Meg új ellendrukkerek.

 

Jöttünk - vagy mindig mi voltunk

Az őslakók valaha;

Régen elhalkult bennük már

Az Eredetek Dala.

 

Magyar Kultúra Napja van,

Fájdalmasan zúg a szél,

Úgyse marad meg Magyarnak,

Aki a Jövőtől fél.

 

Ha értenénk, hogy mit zörög

Lábunk alatt az avar,

Egek taván

H.Gábor Erzsébet
Egek taván
 
Látod, Mama, itt hull a hó,
a fákra könnyű tüll került,
fehér a táj, a szél elült -
hol vagy, te áldott tyúkanyó,
minket szavakkal biztató,
éberen őrző, drága nő?
 
Hol vannak pelyhes szárnyaid,
hol van a kar, mely átkarolt,
s a szív, mely mindig tiszta volt?
Siratnak árva lányaid,
széttépted álmunk vásznait,
elszöktél reggel, messze, fel!
 

Egek taván

H.Gábor Erzsébet
Egek taván
 
Látod, Mama, itt hull a hó,
a fákra könnyű tüll került,
fehér a táj, a szél elült -
hol vagy, te áldott tyúkanyó,
minket szavakkal biztató,
éberen őrző, drága nő?
 
Hol vannak pelyhes szárnyaid,
hol van a kar, mely átkarolt,
s a szív, mely mindig tiszta volt?
Siratnak árva lányaid,
széttépted álmunk vásznait,
elszöktél reggel, messze, fel!
 

Az út szélén

Kihűlt a tested, álmodik,
a fényt akarja újra,
belül szeretne még kicsit
a kölcsönéből vissza,
de már a vágy sem élteti,
csak imbolyog előre,
amíg végül rá nem talál,
egy még szerethetőre.
 
Agyadban már a gondolat
csak szaggatottan sejlik,
kihullott összes szemfogad,
és mindened jelentik,
arcodra írva kínokat
mohó pribék kutatja,
kiválogatja múltadat,
zömét szemétre dobva.
 

Világvégi éjszakában

Világvégi éjszakában

Térdel a Múlt egymagában,

 

Vállán hosszú, kopott kabát;

A Jelenért suttog imát.

 

Vén doktrína-kísértetek

Sötét ködben örvénylenek.

 

Megbomlott a "fent" és a "lent",

Bőg a profán,

Hallgat a Szent.

 

Térdel a Múlt egymagában;

Világvégi éjszakában.

Jégbe dermedt vágy szorong

Fellegek tolonganak az ég alatt,
fönt az éji fénybrokát tán szétszakadt.
Hull a hó, gyengéden ejti tollait,
hogy ne törje össze lelkünk tornyait.
 
Kínzó fagyban szívek moccanása zeng,
Holdanyánk ma álmos arccal elmereng.
Jégbe dermedt vágy szorong, a szél tarol,
nézd, a télnek vad kutyája kint csahol. 
 

Havat hord a januári szél

Havat hord a januári szél;

Érzelgős kis dallamokon

Pityereg

A Tél.

 

A végzet hamisan hegedül;

Az Ember csak

Isten nélkül

Lehet egyedül.

 

Havat hord a januári szél;

Nem a tudomány éltet,

Hanem

A szenvedély.

 

Havat hord a januári szél;

Az Ember nem képletekben,

Rubrikákban él.

 

Ház előtt seperjük a havat;

Nem tudja a statisztika,

Hogy milyen a 

Boldog Pillanat.

 

Isten nem röpcédulát dobál;

Örökzöld

- Van, hogy lombhullató, máskor meg örökzöld -
így szólt a tölgy hozzám, később rám könyökölt,
vagy inkább én őrá, mert ő volt az asztal,
mellette a székek beterítve gazzal.
 
Nem ült rajtuk senki - hej, biz régóta már,
utoljára akkor, mikor élt nagyapám,
- emlékszem a kertre - folytatja beszédjét,
- a zsivaj, a nyüzsgés átszőtte zenéjét.
 
- Vidáman fütyörész, rá most is emlékszem -
sok megsárgult emlék, párat megőriztem,
meggyújtja pipáját, egyet-kettőt szippant,
közben elbóbiskol, már-már alig pislant.
 

A néhai jégkorszakok

A hajdani jégkorszakok

Árnya múlt-kapuban kopog.

 

A szörny csak látszólag hátrál,

Régen új jég-jövőre vár.

 

A Múlt jégkorszakot okád,

Még nem is sejtjük az okát...

 

Milankovics- teória?

Pár tonna borsó a falra...

 

A hajdani jégkorszakok

Éhes gyomra újra korog.

 

Miféle törvényszerűség

Kulcsolja álszent tenyerét?

 

Vagy talán a véletlenek

Rozsdás lasszója tekereg?

 

Ha egyik sem?

Milyen alak

Áll lesben a kertek alatt?

Remény, remény!

Remény, remény! Te nagy bűvész,
csak állsz az élet színpadán,
hol ember gondja ködbe vész,
s biztatod azt, ki rád talál.
 
Ígérsz neki egy szebb jövőt,
s a kalapból fehér nyulat,
s míg eljátszod a cselszövőt,
derűsebb lesz a hangulat.
 
Lelki táplálék vagy, támasz,
a minden jóknak hírnöke,
de tudják, hogy olykor ártasz:
rajtad a mámor köntöse.
 
Az időt is te mozgatod,
néha úgy látszik, helyben áll,
ígérgetsz neki szebb napot,
s már nem is tudja, mire vár.
 
A lehetőség csak te vagy,

Sodródva

Úgy nincs kedvem nekem ma bölcset írni,
okoskodásra vágyam nem maradt,
szerelmesen szeretnék csak hevülni,
amíg megfogható a pillanat.
 
Ma nem szeretnék semmit elmesélni,
csupán a csöndben révedeznék én,
nem adnám meg magam ma holmi nyűgnek,
csak álmodoznék rólad könnyedén.
 
Ha nem motozna itt belül a bánat,
letenném súlyos hátizsákomat,
és énekelve ballagnék utánad,
mutass nekem követhető utat.
 

Januári kemény fagyok

Januári kemény fagyok;

A Tél hófehérben ragyog.

 

Holle anyó fürge karja

Abbahagyni se akarja,

 

És a bátor kicsi házak

Hófehér sisakban állnak.

 

Január jéghada fakó;

Jön a fagy-Covid rangadó.

 

Jövőnk vad ködben imbolyog;

Januári kemény fagyok.

Tudod, hogy mit fizetsz

Másulni akarunk,
míg beleszakadunk,
szemünk les, körbenéz,
sosem volt ily nehéz,
a nagy igyekezet
semmire nem vezet,
míg eredménye nincs: -
ábrándból font kilincs.
 
Változni kellene,
de tesznek ellene,
burokban tartanak
félsz-rettegés alatt,
maradj csak képtelen,
neved lesz névtelen,
sorsodba fojtanak,
rá áment mondanak.
 
Jobb lesz, ha elvegyülsz,
s a réginek örülsz,
mert az már megszokott,
tudod, hogy mit hozott,
két kezed mit kapar,
az íze mért fanyar,

Magánykirály

 
A téli csendek lámpafénybe folyva
zuhannak szét a dermedt városon,
ágak hegyén a csillagszőtte ponyva,
a hűvös ég lebegve átoson.
 
Földünk ilyenkor elveszettnek tűnik,
magány uralja, lelki tetszhalál,
királyi lépte döng a messzi űrig.
Ha félnél tőle, biztos megtalál. 
 
De nem hagyom, hogy lelked összegyűrje.
Lobbants tüzet, s én nem szégyelleném,
hogy zörgetek,  – ha száll a kémény füstje  –
egy új időnek fázós reggelén.

Oldalak