Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

November

 
Hajnalt rikoltoz, ráng a szélkakas,
alázenél a méregzöld redőny,
csak folt a nap, kopottas réz-garas,
nézem, s ledöng a rég megdőlt fenyőn.
 
Ásít a táj, az álom is kusza,
a ködbabák csoszogva oszlanak,
kezükben leng az éjnek himnusza:
halott papírra csorgatott szavak.
 
November ül megint a szívemen,
bakancs a lábán, másikon topán;
királyom várom, jöjjön dísztelen
a messzeségnek tejfehér lován.
 
 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 37. rész

37. Rész

 

Milyen érvek szólhatnak mégis a sertés-mítosz mellett?

 

Az eddig elmondottak alapján úgy vélem, egyértelmű, hogy Zrínyi Miklóst 1664. november 18-án egy vadászatot követően a kursaneci erdőben meggyilkolták. A szemtanú Bethlen Miklós tudósítása – ha igazán figyelmesen olvassuk – nem hagy kétséget. Meg kell azonban vizsgálnunk, miféle érveket sorakoztathatnak fel még ezek után a sertés-mítosz hívei. Maradt-e még egyáltalán érvük? Van-e még valami adu a kezükben?

 

Életkedvnek pilleszárnya

A múzsaszóra néha sír az ének,
homály borong a kis szobád falán,
de jő a hajnal, jelzik ott a fények,
a napsugár friss csókot hoz talán.
 
De rá se ránts, hisz illanó a bánat,
rád életkedvnek pilleszárnya száll.
Csodák reménye tölti el szobádat,
szabad szívedben újra áll a bál!
 

Történelmi film kellene!

Történelmi film kellene,
A magyar nép azt szeretne.

Nem műanyag kánongagyi
Kell, hanem végre -
Igazi...

Múltunk által Jövőt kapunk;
A Múltunk - önmagunk vagyunk.

Aki múltját elfelejti,
Létét vak tömegbe ejti.

Az egyéni lét csak mítosz,
Emberséget - közösség hoz.

A levegő

A lég..., a lég az semmiség?
A ember kapzsi és hanyag,
és itt a földön mind elég 
az éghető, rabolt anyag.
 
A sűrű szmogtól fuldokolsz, 
a nagyvilág rossz gépezet, 
de érte persze, mást okolsz,
megfojt, ha már a pénz vezet.
 
Belátni sem könnyű dolog, 
s az értelem megbánta rég,
a Föld hiába fintorog, 
ha fent az ég lyukas fazék!

Olvasatlan könyvek völgye

Olvasatlan könyvek völgye
Vén Idő öbleiben,
Minden korok hivatalos
Irodalma ott pihen.

Olvasatlan könyvek völgye
Egészen profán világ,
Ott nyugszanak papírszagú
Eszmék, odvas doktrínák.

Olvasatlan könyvek völgye
Halott jövőre ügyel,
Csörgő díjgyűjteményére
Még az ördög sem figyel.

Vadászbaleset


A fákra ólmos fellegek tapadtak,
alattuk sír a sárba gyűrt avar,
szemek kutatják lábnyomát a vadnak,
a naphoz zárszót zeng a kürt hamar.

Vércseppek ízét hordja szét az alkony,
kopók ügetnek át a tölgyesen,
felborzolódott sóhaj ráng az ajkon,
eláll a szél, hogy végképp csönd legyen.


 

Lefelé visz az út

 
Már azt mondta, 
az új ruha
nem éri meg, 
és így volt a 
cipővel, 
táskával, 
bánattal.
Megtette 
a régi, 
az elnyűtt,
az ismert. 
Amihez 
szokva 
volt, 
mint az öreg 
eperfához 
a kiskert. 
Már azt mondta, 
jó ez így,
jó az úgy, 
ne legyen 
másképp;
bánt a fény,
bánt a hang,
változni nem
érdemes.

A föld

A jó homok s a kő, a sziklaszirt
az ősnapunk zsebéből vétetett,
midőn amaz, mint rossz, szakadt papírt
szemét gyanánt az űrbe szétvetett.
 
A térerő seperte össze azt,
amíg e gömbbe szépen összeállt,
s idővel itt az értelem tavaszt,
nyarat, goromba őszt, telet talált.
 
A változás örök malomkerék,
de bármilyen csodára néz szemed,
beláthatod - talán megéri még -,
csodát a föld terem s a föld temet!

Isten a lombok résében

Isten a lombok résében,
Őszintén,
Némán és
Ébren.

Hordja a Lét tiltófáit,
Mindannyiunk nyavalyáit.

Pénz szavára sose figyel,
Szánja, amit szánnia kell.

Isten a lombok résében
Világ és Teremtés
Épen...

Világlombok rejtekében
Lesz majd a Teremtés készen.

Tér-lombok és Idő-lombok;
Életet adnak a gondok.

Isten a lombok résében
Őszintén, s
Némán egészen...

A szerelmes szúnyog

H.Gábor Erzsébet
A szerelmes szúnyog
 
A szúnyog vígan röpködött,
és boldog volt ő szerfölött,
mert tudta jól, hogy éjszaka
a mámorító vér szaga,
majd kárpótolja mindenért!
Szemtelen volt, és ingyen élt;
 
hetente kétszer jóllakott!
Egy férfi, és egy nő lakott
a hálóban, hol sátrat vert -
hűvös volt éjjel már a kert!
Miközben halkan zümmögött,
megbújt a lenge tüll mögött.
 

Hamis a szó

H.Gábor Erzsébet
Hamis a szó
 
Körülvesz minket annyi minden,
s valódi köztük szinte nincsen.
Hamis a szó, a dal, a játék,
gyanúba fúl, ha jó a szándék,
 
gyanús ha adsz, ha kérsz, s az érdek
fogai élő húsba vésnek.
Sárba taposva sír a lelked,
megfagy a vér, s ha lenne merszed,
 
kiáltanál, hogy, állj, hogy vége!
Jöjj el, te áldott, tiszta béke,
mosd le a sáros bűnt, a rosszat,
vállunkra vétkek terhe roskad -

Kérés

 

Hajónk a ködben megrekedve,
gigászi álmok csendje benne.
Nézünk, a messzi partra vágyva,
előttünk leng a Mája fátyla.

A kétkedés a bőrbe fúrja
mérges fullánkját újra, újra.
Megduzzadt szívem bús-anyátlan,
derengő reggel ajtajában

Téged remél a szél, a hullám,
tengernyi véred cseppje hull rám.
A léc alattunk hogyha roppan,
legyél ott végső mondatomban.


 

Oldalak