Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Éhes nyomor

      
Éhes nyomor tátongott körülöttem,
sütött a nap, mint trópusi szigeten.
A nyomorral találkoztam máskor is,
koplaltam éppen eleget magam is!

Ott bujkált a szekrényekben, lábasban,
hogy enyhítsem az éhemet: kutattam.
Szőttes kendőből  szólított egy morzsa,
nem tartott túl sokáig a lakoma.

Fáradtan érkezett haza az apám,
tarisznyájában hozta a vacsorám.
Vele jött a Pincsi kutya, s azt várta:
legyen neki bőséges a vacsora!!!
 

Januári profán éjszakában

Januári profán éjszakában
Pityókásan ballag a hideg.
Azt képzeli, hogy a valóságban
Soha senki nem kell senkinek.

Azon töpreng zsebre dugott kézzel,
Hogy mért lehetetlen a nyár,
Hogy entrópia a végső igazság,
És minden lét abortuszra vár.

Pedig télen is zajlik az Élet,
S mindig nyitva Isten ajtaja;
Nem fog látni, aki képtelen rá...
Szegény,
Szegény
Profán éjszaka...

Papírvitorláson

 
mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -
 
kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim
 
.....
 
döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget
 
(2017. december)

Mi a neve?

  Mi a neve?
            T                                                           G    S  Z  E  R
           A                     S     V  Ö  R  Ö  S     N                       
         R                      A                            A
        J                      K                        H
       Á                    A                     A 
      S                 K                     T      
        BÜSZKE               ,      T               JÁTSZOM VELE
                                          I

Hajós

 
 
Utolsó bejegyzett kikötője
egy öregotthon volt. A kapu őre
nem emlékszik tán vitorlájára, 
melynek szárnyai köntösként dagadtak
a folyosón átfutó keresztszélben,
de más még emlékszik rá, mindenképpen,
ki itt futott zátonyra, itt lelt dokkra,
akár ide kormányozta magát,
akár a hatóság kormányozta, 
hogy végül felszivárogjon
a csillagokba.
Nem hagyott maga után mást, 
a dúlt helyszínen,
tengernyi zavart minden lakóban

Havas estén, tél derekán

Havas estén, tél derekán
Fagy sziszeg a vén körtefán.

Hajdan volt kísértet-telek
Emlékeket gerjesztenek.

Dideregnek a friss frigyek,
Csikorog a profán hideg.

Az Akarat Jövőt érlel;
A Tél mindig - próbatétel.

A világ tengelye recseg;
A gyanútlan profán fecseg.

Fény az Isten ablakában;
Havas téli éjszakában.

 

"Hétszer!"

Dísz-hó, faág-virág,
Nem jó ez a világ!
 
Dér-ült a táj. - Szitál,
Pelyhes kis tánc, mi más?!
 
Fagyos a vágy, dermedt,
Jege sír a csendben.
 
Jöjj el, - Holnap! - Emelj!
Szárnyra kelni, - Te merj!
 
Kell a szent szó, szép vers,
Óda, románc, "hétszer!"
 
 
*****
 
 
Hét ága van a napnak,
A fagy mindet bekapta!
Halvány a fény alatta,
Titkon rügyét fakasztja.
 
Hét ágra nem süt már ma,
Magamagát magában,

A gyakorlati materializmus korában

Gazdasági hatékonyság
Trónol mindenek felett,
Fontos kérdésre ilyenkor
Alig terem felelet.

Az emberi cél se lehet,
Csupán individuál;
Kisstílű gondolkodáshoz
Kis igényű lét dukál.

Egydimenziós világban
Anyag-teremtés pereg,
Embert dolgok teremtenek,
Istent pedig emberek.

Egydimenziós életmód;
Ördögi páncélos ék;
Hogyha ragaszkodunk hozzá,
Nem lesz újabb nemzedék...

Zuhanás

Zuhanás
 
Át úgy zuhan lelkünk a hallgatásba,
miként karunkba kedvesünk zuhan,
és a végtelen legmélyére ásva
feloldódik az örök alkuban.
 
Se kezdete, se elvárt vége nincsen,
csendjeinkre hangtalan csodát hoz,
földi magunkból kitaszít majd Isten, 
nincs jogunk egy még méltóbb halálhoz.

Miskolc

 
Tél van, zimankós, szürke-kék napok,
te nem szólsz, én is inkább hallgatok.
A villamos alig csilingelő,
mögüle gyárak füstje ring elő.
 
Aprókat lépve, szinte félszegen
megyünk az úton, járdaszéleken.
A fény kopottas délután ötig,
olyan erőtlen, érzem, eltörik.
 
Aztán kigyúl a város, izzanak
a Szinva-partig elcipelt szavak.
Kezem kezedben, s mint a gyermekek,
egy padra szívet rajzolok neked.
 
 

Alig egy hónapra az ötvenhatodik

Alig egy hónapra az ötvenhatodik,
A Múlt egyre szélesebbre gombolyodik.

Munkától frissül meg naponta az Erő,
Köd mögül mosolyog hetvenféle Jövő.

Életem legszebbik hónapjait élem,
Van százezer tervem,
Drága Feleségem.

 

Verskufár

 
Cigányszekér zörög, a ponyva rajta
a rím s a ritmus, cifra háremed.
A gondolat törött cserép, a vajda
koszos kezével int, s fizet neked.
 
Vigéckedő vagy, széles útra rátért,
és hajt tovább a dicsvágy hátszele.
A jussodat pár bókoló barátért
elárulod, de kit szolgálsz vele?
 
Olyan máz nincs, mi téged eltakarna,
az ég sem ad szavadnak több hitelt.
Elég lesz majd erőd s a díjak arra,
hogy veszted méltósággal elviseld?

Oldalak