Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Április, az idő-gyerek

Április, az idő-gyerek,

Tél, s Tavasz benne küzdenek.

 

Hozhat havat

Hozhat jeget,

Hozhat napsütést, meleget.

 

Kétfelé áll a kalapja,

A döntést másokra hagyja.

 

Április, az idő-gyerek...

Idegen hadak küzdenek,

 

Ő meg tátott szájjal nézi,

Dolgát hanyagul intézi.

 

Az eredmény: idő-rumli;

Bolondnak nézi mindenki.

 

Április, az idő-gyerek

Nem örvend,

Nem is kesereg.

 

Mindegy neki, rosszat, jót ád,

Fújja az erősebb nótát,

Hun kopog a Múlt ajtaján

Hun kopog a Múlt ajtaján,

Bebocsátjuk végre talán?

 

Lélektelen elméletek

Tagadták, amíg lehetett.

 

Egy ideje retirálnak,

Új múltakat retusálnak.

 

Hun kopog a Múlt ajtaján;

Igazságot keres csupán.

 

Még mindig a hazugságok

Irányítják a világot.

 

Hogyha a Múlt sínre kerül,

Tán a Jövő is felderül.

 

Hun kopog a Múlt ajtaján...

Be kéne engedni talán.

 

Most is vannak, akik egyre

Acsarkodnak még ellene,

 

Sír ma Valcum*

Múltba néz a táj, jövőben élhet,
Mert kopott falak szavát
Ókor írta meg nekünk, s meséket.
Légiók haladtak át,
Útra térve harcban álltak,
Róma így üzent nekünk, a mának.
Ó, ti bátor, ős utak!
Ó, ti bátor, ős utak...

Itt legelt, telelt a mén, s e művel
Festetics tanyája élt,
Szép lovak tenyésztek, és a tűzzel
Olthatatlan is remélt.
És Petőfi Júliája?
Apja gazdatiszt, e birtok árja.
Halhatatlan így üzen.
Halhatatlan így üzen...

Úrlak édenének ősz tanára
Romba dőlt falak között

Berlini szólásszabadság

 (A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)

 

Huszonegyedik évszázad,

Meddig megy fel még a lázad?

 

Rózsaszín elnöki vigyor

Szólásszabadságon tipor.

 

"Demokratikus" igények

Az egységes "vélemények",

 

S a kakukktojás-gondolat

Berlinben még ma sem divat.

 

Klubelnöki cinizmusok

Mögött ma is a múlt susog.

 

A drill régi fővárosa

Bőrét le nem vedli soha.

 

A dombokon

A szó a szádon még üres
fogadkozásokat keres,
de már amott a dombokon
kopott kabát az irgalom.
 
Ott már a tél goromba úr,
nincs pengető és rajta húr
sem úgy feszül, mi mondaná,
hogy újra még, hogy van hová.
 
A hóra véred elcsorog,
tekinteted csak ácsorog,
reményed fáradt, tétova,
úgy mennél már, de nincs hova.
 
Kelet felől az ég hasad,
feszíti élni vágyadat,
szüléd még távolról figyel,

Idő-parti pillanatok

Idő-parti pillanatok;

Perc csillámlik,

Óra csorog.

 

Minden kanyar külön világ;

Mind azt hiszi, hogy van tovább,

 

De a folyam sziklába mar,

S már hasad az újabb kanyar.

 

Idő-parti pillanatok;

A friss múlt hiába zokog.

 

Idő-örökotthonokat

Legfeljebb régész tapogat.

 

Lombjukat vesztett erkölcsök

Ágait gyűjti a hörcsög.

 

Idő-parti pillanatok;

A távolban por kavarog.

 

Elnémult panaszos ének,

Homokba fúlt fejlődések,

 

Locsolás 2021.

Locsoljuk meg Kedvesünket,

Hervadás ne érje,

Életét a Szerelmünkben

Még sokáig élje!

 

Locsoljuk meg Lányainkat,

Szeretettel,

Szépen,

Unokát nevelhessenek

Boldog békességben.

 

Locsoljuk meg a világot

Vígan,

Mosolyogva,

Gyengéd kézzel, mert a szegény

Meg van háborodva...


 

Lélekkereszt

Lélekkereszt...

A Mindenség Szívében,

Világít

Végtelen nagy semmi-éjben..

Entrópiát repeszt...

Lélekkereszt...

 

A kereszt ősrégi,

Titokzatos jelkép,

A világnak minden táján viselték,

Az Időt az emberrel együtt rótta,

Itt van velünk

Az ősi vadásztörzsek óta.

 

Jelent

Világot,

Csillagot,

Napot;

Jelent

Időt,

Végtelent,

Meg teret...

A világot,

S benne

Az Életet.

 

Profán világban,

Anyag-formát lelve,

Nagyszombati verőfényben

Nagyszombati verőfényben

Virágba szökken az ág,

Húsvét örömünnepére

Vár a keresztény világ.

 

Nagyszombati verőfényben

Fényeskedik Kikelet,

Megbocsátó-kéket öltött

Az Ég a világ felett.

 

Nagyszombati verőfényben

Száll a Remény szerteszét;

Egyszer ott is felvirrad majd,

Ahol még nagy a sötét.

 


 

A tél is itt hagyott

A tél is itt hagyott, érzed kedves?
Talpig tűlevélben áll a fenyves.
Kint könnyezik még a rét virága,
s tán nem bont rügyet a lelkem ága.
 
Bimbózó új tavaszra várok én. 
A szívem lesz még egy picit bohém?
A szenvedély száraz fán nem terem,
most csillagok gyógyítják meg sebem.
 
Sietve futnék át a réteken, 
elrebbenő árnyékként létezem.
Lehet nem hallja senki szívdalom,
s harmatként fénylek majd egy hajnalon.

Vadságból a barbárságba

Vadságból a barbárságba...

Kúszik a doktrína járda,

 

Az elmélet-mozgólépcső,

S - papírrá lesz, ami élő...

 

Őserdőből - pusztaságba...

Vadságból a barbárságba...

 

Valamikor,

Nagyon régen...

Másképpen történt egészen...

 

Vadságból a barbárságba,

Ködszürke tézis-világba.

 

Jelen ideológiák

Szabják át a históriát.

 

Bolondgomba ül a tálba...

Vadságból a barbárságba...

 

Valamikor,

Nagyon régen...

Idő-parti Tavasz-öböl

Idő-parti Tavasz-öböl;

Anyag a Szellemmel pöröl.

 

Atlantisz műkörmösök

Hangos nyelve fürgén pörög,

 

S Bizáncból jött szerzetesek

Dicsérik a görögtüzet.

 

Idő-parti Tavasz-öböl;

Téves jóslat jövőt pörköl,

 

S Múltakból jött sokadalom

Hullámzik egy széles falon.

 

Virágzik sok korhadt faág,

Elpihennek régi viták.

 

Idő-parti Tavasz-öböl;

Ablakban Isten könyököl.

 

Ünneplőben a táncterem,

Éled a régi Szerelem.

 

Ma végre úgy...

Ma végre úgy sütött rám a Nap,
hozott a lelkembe vágyakat,
ajkamra perzselő csókod is
rányomta, engem ez boldogít.
 
Kitette új ruhám, felveszem,
karodba így futok, cserfesen,
becézem arcodat, simítom,
kezed meg ott kutat arcomon.
 
Veled fog át az éj engemet,
bolond, ki ily gyönyört nem szeret,
felettünk holdsugár, elpirul,
csillagban fürdik és elgurul.
 

Oldalak