Blogok

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Drága Földünk

 
H.Gábor Erzsébet
Drága Földünk
 
Drága Földünk, öreg szülénk,
beteg karod fonod körénk,
levegőt is lassan veszel,
s kapzsi fiad, kifoszt, vedel,
 
amíg te a harcod vívod,
s nem éli át kínzó kínod,
míg a létért sírva küzdesz -
neki minden pénz, és üzlet!
 
Nincsen mérték, nincsen határ!
Kopasz fákon él a madár,
ember ember ellensége -
mi lesz ennek, mondd, a vége?

Tavaszt mesélj...

Mesélj nekem tavaszt, virágot ontson
őszi árnyad, add magadból azt, mi fáj,
söpörj avarba bánatot, mert silány
napok keserveket kuszálnak folyton;

és illatot mesélj nekem zenékben,
hol madárjajokra írsz egy ősi dalt,
s rügyek fakadnak ott, ahol rég kihalt
az élet, ám szavadra majd feléled.

Úgy mesélj nekem, hogy sírjon itt mező,
a rét virága főhajtással éljen,
hogy ne fájjon ősz, ne múljon létező,

ne súgja semmi azt nekem, hogy végem;
új tavaszt mesélj, de még a tél előtt,

Történet a rács másik oldaláról

Történet a rács másik oldaláról
 
Nézd a sok őrültet, rácsnak túl felében!
Vajon ki mért' ülhet, saját ketrecében?
Néhol állnak őrök, mások ki-be járnak,
hosszan elidőzök, kik, s kire vigyáznak?
 
Mi vagyunk bezárva? Vagy kizártuk őket?
Válaszokat várva most a fejem főhet!
Sörényes fejemben, víziókat látok.
Azt álmodtam egyszer, a szavannán járok.
 
Ott nem voltak őrök, sem rácsok, karámok,
ember szagtól bűzlő, nyüzsgő széles sávok.

Isten áldja, aki dolgozik ma!

Isten áldja meg azt, aki dolgozik ma,
Aki fittyet hány veszélyre, vírusokra!
Aki a kihalt utcán munkába lépdel,
Isten áldja meg azt mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes orvosokat,
Mindenkit, aki ma betegeket fogad,
S vizsgál fertőtlenítőtől ázott kézzel,
Isten áldja őket mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes nővéreket,
Akik éjjel-nappal keményen küzdenek,
Mindet, aki bátran dacolni merészel,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!

Isten áldja a gépkocsivezetőket,

Csillagtánc

Meglásd, végül legyőzzük mégis

mindazt, ami régóta rombol,

mindent, ami szívünket tépi,

jó messzire űzünk magunktól.

 

Virágzó fák – állunk a fényben,

összehajolva, csendben várunk,

amíg a sok-sok szenvedésben

kegyelmet hajt minden águnk.

 

Együtt nem félünk majd az éjben,

minden csillag nekünk világol,

egyik majd egyre fényesebben

ragyog és táncot jár egy ágon.

Vétkezem

 
Én bántalak, mert folyton vétkezem,
de nézd kisebzett, vérző két kezem,
és mondd, hogy zúgolódni nincs okom,
s hogy össze nem hiába kulcsolom.
 
Mezítláb járok ösztövér nyomon,
kövek zsebemben, múló lángomon
magasság, mélység együtt méreget;
kegyelmed fénye óvja léptemet.
 
 

Holdezüst gyöngyöz

Most hamvas holdezüst gyöngyöz le arcomon,
lelkembe csordogál, patakká duzzad itt.
A múltnak parttalan partján bolyongok most, 
fölöttem sorsokat himbáló csillagok,
s törékeny égi fény ölel, mint jó anyám.

 

Oldalak