Blogok

A Hónap Verse - 2021. November

Ebben a hónapban engem B. Mihály Csilla Várakozás című verse vett le a lábamról egyediségével, dallamával, különleges varázsával.


B. MIHÁLY CSILLA: VÁRAKOZÁS

Korán terít az est a kerti fákra

hatalmas égi lepkeszárnyakat,
a Mérhetetlen csöndjeit kitárva
kering, amíg a fényre ráakad.

Egy lámpa gyúl, a föld alá sietnek 
a zebrapókok és egy gyászbogár,
kutyánk vonítva dől a nagy hidegnek,
s fülét hegyezve hosszan álldogál.

S az ember is, nagy álmok köntösébe
beburkolózva néz az égre fel,
megenyhítette pár göröngyös éve,
de hangja bátor, egyre énekel.

Minthogyha titkon minden várakozna
és úgy figyelne végtől-végekig,
akár a szív a nesztelen zajokra,
a láthatatlan Tél ha érkezik.

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Őszi sóhaj

"Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon,"
amellyel egy kicsit mi is halunk.
Bolondot űz velünk, hogy égve fájjon
a múlt idő, bohó, csalárd nyarunk.
A gondos elme szenvelegve tárol
csodát, utazgatást is emleget.
Ma Ámor könnye hull a parti fáról,
siratva lányokat, szerelmeket.
A jó, s a szép a hervadás virága,
nyomaszt a bú, a szíved is sajog;
a tél elől a lelked írd imába,
a sóhajok ma halkuló jajok.
     Inkább nevess! A zord időket féled? 

Decemberi kurta napok

Decemberi kurta napok;
Szürkében játszik az ég,
Az emberi tisztességben
Bízhatunk-e még?

Profit-világdiktatúra
Suhantott levese fő,
Lesz-e még valódi Élet?
Lesz-e még Jövő?

Alkalmazkodik a világ,
Susognak a téli fák,
Van-e mégis nagyobb érték,
Mint a kapzsiság?

Decemberi kurta napok;
Szürkében játszik az ég,
Az emberi tisztességben
Bízhatunk-e még?

Fuvolaszó Atlantiszon

Fuvolaszó Atlantiszon;
Túl minden halotti toron.

Túl minden feledett álmon,
Túl Életen,
Túl Halálon,

Túl Léten és
Feledésen,
Túl a részen és egészen...

Fuvolaszó Atlantiszon;
A Jövő patkányként oson...

Tenger fölött súlyos ködök;
Minden Felelősség örök.

Cél és Érték bennünk lapul,
Tán soha ki nem szabadul.

Fuvolaszó Atlantiszon;
Visszhangzik temérdek koron.

Elfeledett óvilágok
Fölött a varjú se károg.

Földi civilizációk,
Reinkarnációk

Részeg a hóban

Mint aki részegen alszik a hóban,
arcra borulva a mámor után,
álma belengi a furcsa, valótlan,
jéghideg ágyon ez éji tusát.
 
Úgy feszülök meg a barna kereszten,
testemen át szögeket ver a lét,
hajnalodik, csupa semmis a minden,
számon a vér bugyog el szanaszét.
 
Még agyamon jeleket visz a múlás,
vissza nem ér üzenet soha már,
jégbe fagyottan az illata is más,
bomlik a lélek, a színe kopár.
 

Oltatlanok bátorsága

Oltatlanok bátorsága
Hozhat Jövőt a világra.

Itt Isten,
Ott meg túlerő...
Hol éledhet ebből Jövő?

Most vakcinaország épül,
Oltatlant kövezni készül.

A követ oltottak dobják;
Egyszer majd szégyellni fogják.

Oltatlanok bátorsága;
Válasz globál álnokságra.

Globális vakcina-profit
"Védőoltásokról" vonít,

Pimasz kríziseket gerjeszt,
Kamu vakcinákat terjeszt,

S a vírus-fuserátorok
Bendője profitért korog.

Oltatlanok bátorsága
Most
Az Isten Igazsága.

Elvesztünk

Elvesztünk már idejekorán,
lelkünkről rég lefoszlott 
a dicső évek csillogása,
s talpunk alól elfogyott
a kéklő univerzumok
vattacukor talaja.
 
S úgy látszik
hiába folyt ki ajkaink közül
megannyi kenetteljes ima,
ha csak lételem nélküli, 
némán tátogó halak vagyunk
a fodrozódó téli ég alatt.
 
 
(Fodor András, költőnek ajánlva)

Gondűző szonett

Nézd a csipke fákat, andalítanak,
tollpihék keringnek gondjaid körül,
s ha tangó tüzére csábít el a nap,
szikrákba szépül, mi eddig fájt belül,
havas palástba öltözött a rét is,
ontja jégvirág szerelmes illatát,
talán nem érzel bánatot, s ha mégis,
szemedre csókolja hűvös dallamát,
s az ajkad álmodó mosolyba szédül,
így iszod magadba átható neszét,
egy röpke sóhaj oldja súlya nélkül,
aztán végre rácsodálkozol, de szép...
     és csilingelnek úgy a jégcsapok,
     hogy tudd, a télben én is ott vagyok.

Pontok közé a végtelenbe tesznek

Pontok közé a végtelenbe tesznek,
a percek rólad ronggyá foszlanak,
fogadd el most a sűrűjét a csendnek,
a búcsúzásra nem jutnak szavak.
 
A nagy betűk a díjazásra várnak,
az aprajának lelke szétszakad,
itt nem segíthet jóslat vagy varázslat,
ha nem mosolygott rád a pillanat.
 
Azt gondolod, talán ha közbe szólnál,
miért tennéd, fölösleges beszéd,
az egybegyűltek nagy cápák a tónál,
ők tartják itt a hullám mérlegét.
 

Hunok új rohama készül

Hunok új rohama készül,
Kánonhalmaz holtra vénül.

Hamisított história?
Nem marad, csupán a pora.

Rehabilitált krónikák
Fölött kiderül a világ.

Hunok új rohama készül,
Háttérhatalom elévül.

A jelen szennyáradata
Lefolyik magától tova.

Régóta halott hun hadak
Boldogabb Jövendőt hoznak.

Hunok új rohama készül;
Igaz Történelem épül.

Időn át a hun áradat
Íjat,
Igazságot ragad,

Indo-barbár rágalmakat
A feladónak visszaad,

November utolsó napján

November utolsó napján
Megvadult a szél,
Elküldte előőrseit
Ellenünk a Tél.

Csóválgatják kopaszodó
Fejüket a fák,
Megint nagyon félrebillent
A földi világ.

A butaság szenvedélye
Most se csillapul,
A zsákutca túlsó vége
Még ködbe borul.

Zsarolásra Isten nem ad,
De nem is ígér;
November utolsó napján
Megvadult a szél.

Ma is

Eszembe jut ma is, ha gondolok rád,
amint a földre hullt a csipkeszoknyád,
ölelve lázas-édes éjszakánkon
az arcodon maradt az arcvonásom.
 
Ma is remegtetőn fog át az emlék,
akárha lenne vágtató öröklét,
ahogy velünk futott az éj gyönyörbe,
ezernyi csillag őrködött fölötte.
 
A vágyam itt belül ma is dörömböl,
kilépni nem tudok varázskörödből,
ha intenél, zsarátnokán az emlék,
ma lángra kapna és veled lobognék.
 

Fagyos ádventi éjszakák

Fagyos ádventi éjszakák;

Karácsonyra vár a világ.

Lelkifagyos nagyvilágban

Béke- és meghittség-vágy van.

Vágyunk fehér karácsonyra,

Boldog ünnepi otthonra.

Vágyunk meghitt szentestére,

A Család szent ünnepére.

Vágyunk szépre,

Vágyunk jóra,

Szép, egyszerű, tiszta

Szóra.

Karácsonyra vár a világ,

Fagyos ádventi éjszakák.

Oldalak