lnpeters blogja

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld - naiv gyászdalt dúdol...

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál - mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.

Közösség tömeggé mállik,
Abszurdum - törvénnyé válik.

TIZENÖTÖDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Tömeges letartóztatások Magyarországon

BBC

2015. október 6.

Magyarországon hetvennégy ismert ellenzéki politikust tartóztattak le a reggeli órákban. Némelyikre kommandósok törtek rá vidéki otthonában, egyet a hegyeshalmi határátkelőnél fogtak le. Budapesten forrásaink szerint összesen negyvenegyet állítottak elő.

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

Vízöntő a kerteken,
Csoda készül:
Tél-közönyből
Tavasz-Reménység terem.

Februári pocsolyák,
Cammog az Idő tovább,
Tétován és
Esetlenül
Tipródik még a világ.

Vigyorog a szürke ég,
Siránkozni nem elég,
Az édenkert,
Vagy a pokol
Nagyon-nagyon messze még.

Esik eső csendesen,
Víz folyik a földeken,
Egyszer talán
A világ is
Jobbra fordul hirtelen...

NEGYVENEDIK RÉSZ

Perceken belül hatalmas máglya lobogott a palota óriási belső udvarán. Vad lánggal égtek a nép adóslevelei, az adójegyzékek, meg a nép ellen hozott bírósági ítéletek. Sokan tulajdon adósrabszolga-leveleiket hajították a lángok közé.

Igaz Dávid akkurátusan lezárta az autóját a Keleti pályaudvar parkolójában. Az már túlzás lenne, ha egy ilyen nap után levezetne Nagykanizsára. Nem, en legyünk telhetetlenek, a vonat most az egyszer praktikusabb és jobb megoldás. Még jó, hogy van az éjféli vonat. Valamiért a neten nem derült ki, ott csak fél négykor menne az első.

Január végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet.

Kitelt a hó becsülete
Elvitte a kánya,
Talán most fogan az Idő
Újabb Tavasz-Lánya.

Két kutyusunk látja, ahogy
A Tél-agyar vásik,
Lábadozik már az egyik,
Viháncol a másik.

Január végi szombaton
Felnézünk az égre,
Hétköznapok jégpáncélja
Ma felolvadt végre.

TIZENNEGYEDIK RÉSZ

KORMÁNYRENDELET A NEM KORMÁNYPÁRTI POLGÁRMESTEREK, ALPOLGÁRMESTEREK ÉS HELYI ÖNKOTMÁNZATI KÉPVISELŐK FELFÜGGESZTÉSÉRŐL

A demokrácia védelmének érdekében a mai naptól a kormány azonnali hatállyal felfüggeszti z ország minden önkormányzatában minden olyan

• Képviselő
• Alpolgármester
• Polgármester

Működését, aki nem tagja egyik kormánypártnak sem.

Az intézkedés ideiglenes, határideje egyelőre bizonytalan.

KÉTSZÁZNEGYVENHARMADIK RÉSZ

Tovább:

Kialakul a mellékes elemekre való „építkezés” sajátos „poétikája”.

• Lényegében anti-poétika keletkezik; a mellékes elemekre való koncentrálás felbomlasztja a verset, egyben a lírát is.
• Az így kiherélt líra alkalmatlanná válik funkcióinak betöltésére.

A poétikai bomlást erkölcsi relativizálódás követi.

Sírnak az egek,

Szaladgálnak a fanyar fellegek,

Tízéves négylábú családtagunk,

Nala -

Beteg...

Az udvar dörgő hangú királynője

Bágyadt,

De még így sem lophatnák el a házat,

Mert ha bármi alakul,

Előrejön nehezen,

Szótlanul,

És máris elkotródik bármi, bárki...

Bágyatag január pihen fagyos ágyon,

Tegnap négy injekció,

Ma három.

Sürgölődik csendben a család,

Halkul a szél,

Tocsog a tél,

Mindenkinek elakad a szava;

Maradj velünk,

HARMINCKILENCEDIK RÉSZ

Nekünk ez már a sokadik telünk,
Kéz a kézben szalad
Az Életünk.
Lassítás kéne,
Némi pihenő,
De megállni sose hagy
Az Idő.

Talán már egybe is nőtt a kezünk,
Nekünk ez már a sokadik telünk.

A sokadik telünk...

Mindenüvé, ahol emberek élnek is, átutazóban

vagy települni akarván új otthonkutatásban,

mindenüvé jut e távoli földkerekén magyar ember:

Szerteziláltan is összesodorva megismerik egymást,

míg a világ alig ismert pontjain egybebotolnak,

már csak a nyelv a közös nevező: Nemes üdv a magyar szó,

bármi dicséret vagy szidalom szava hangjai szállnak.

- Vezessék be az őrizetest! – keményen csattant a tiszt hangja, mire a két fegyőr felállította, és a bírói szoba felé indította a foglyot.

Lábam alatt ropog a hó,

Isten fárad,

Kemény a szó;

Eb ura fakó!

Csatornákon jégcsap fityeg,

Befagyott pocsolya sziszeg,

Regnál a hideg.

Az ég tekintete komor,

Jeges-kopasz minden bokor,

Szél fúj valahol.

Lábam alatt ropog a hó,

Világvégi orgonaszó,

Eb ura fakó!

Téli csüggedés fuvoláz,

A jövő homályos csontváz,

A szél Múltat ráz.

Lassan vánszorog január,

A Remény útjába fagy áll,

Messze még a nyár.

TIZENHARMADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

A magyar média eltussolta a migránsok bűncselekményeit.

Le Matin

2015. október 6.

Budapesti tudósítónk telefonjelentése

KÉTSZÁZNEGYVENKETTEDIK RÉSZ

Tovább:

„Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.”

Láthatjuk itt is, hogy a forma primátussal bír a tartalommal szemben. Jelen esetben a keresztrím igénye az, ami a tartalmat alaphangon válogatja.

„Egy originál haza-ötlet
hiányzott péntek éjszaka.
Az égbolt füstös, lomha kotlett,
szállongott rím és vérszaga.”

Nézzük csak:

Csillagtalan éjszakában

Búsan lamentál a Hold,

Mindig úgy tűnik,

Az Élet

Ilyen nehéz sose volt.

A Múlt vagy Jövő – kibicel,

Tenni, élni képtelen,

A legkevésbé szeretett

Idő mégis – a Jelen.

Csillagtalan vak jelenben

Toporog a Pillanat,

A Jövő folyton elillan,

A Múlt a miénk marad.

Csillagtalan éjszakában

Remény füstje szétterül,

Rosszabb az elvtelen alku,

Mint helytállni egyedül.

Csillagtalan éjszakában

Bármilyen sötét lehet,

HARMINCNYOLCADIK RÉSZ

HARMINCNYOLCADIK RÉSZ

Tlazork úr, a Torony építésének egykori királyi felügyelője nevetet kedélyesen az arcomba. A tiszteletre méltó férfiútrónusnak beillő karosszékben ült szokásos pucér rabnői között, lábait kellemesen langyos vízben áztatta, gyümölcsöt és édességet majszolt, hűsítőt kortyolgatott. Csakúgy, mint amikor először láttam.

Való lett a meskete;

Világos a fekete,

Méz-ízű a sár…

Európa abszurd táncot jár.

Európa abszurd táncot jár,

Az értelem tótágasra áll.

Macska az uborkafán,

Árnyék az Élet falán,

Biblia és Kant helyett már

Tolakodik

A Korán.

Európa abszurd táncot jár,

Hazug jelen

Mű-jövőre vár.

Szó komorul,

Kutya tutul,

Földrészünk

Liberál-butul…

A Hiszékenység nem ráció,

S a Humánum

Nem kapituláció.