Blogok

Angyal gyermekM

Beküldte Mysty Kata - 2014, június 28 - 17:11

Mysty Kata
Angyal gyermekM
 
Angyal voltál születéstől, született
szelíd bárány, szeplőtelen, egy nimfa.
Jót követő, aki nem is vétkezett.
Igaz lelked nagy hitében - lágy trilla.

Angyal voltál kezdetektől, s vértezett.
Eget, földet úgy átjáró mézillat.
Mint tanítvány bizakodóbb, oly remek.
Ébren járó, épebb, készebb, - szép ima.

Angyal Gyermek, megtelt szíved örömmel!
Szívet követsz, szívességed , örök jel.
Szelíd bárány, szeplőtelen, idea.
Égieknek nagyon tetsző, - igen, az!

Tetőzni bajt

Beküldte hzsike - 2014, június 28 - 11:17
H.Gábor Erzsébet
Tetőzni bajt
 
A dús folyónak árja már
a parton majdnem átszaladt,
az ég szeméből ennyi könny,
tán évek óta nem szakadt.
 
A búza szára vízben állt,
a nyár hiába küszködött;
az Úr akarta! - Így legyen!
S a víz győzött a tűz fölött.
 
A gazda kérges szíve fájt 
- hajolva dőlt a búzaszár -,
az égre nézett - Istenem,
kenyérre így se futja már!
 

Eső után

Beküldte Braunel - 2014, június 26 - 18:34

Orgona illata leng a sötétben.
Sok kicsi tócsa az útra szaladt.
Ballagok egyre, kinyújtva a léptem,
mert a Tejút van a lábam alatt.
 
Májusi éjszaka fénylik az utcán.
Csillog a csönd, s csepegő a magány.
Gyúlnak a csillagok istenek úján;
s táncol a lelkem a hold sugarán.

Dalolt a szél

Beküldte hzsike - 2014, június 26 - 15:49
H.Gábor Erzsébet
Dalolt a szél
 
Nem volt ott senki, már csak én.
A parton sok, sok nyárfa állt,
az ég, a föld, a nyárra várt,
ölelt a csend, és bújt a fény.
 
Szürke volt minden, fújt a szél,
repkedve rítt egy kis madár,
mint ki fészkére nem talál,
s otthont keresni útra kél.
 
Kifosztott szívem megfagyott;
üresen kongott gling, galang -
szomorún bongó kisharang,

A híd

Beküldte Della - 2014, június 26 - 08:39

Ködszűrke csillagtalan este,
Budáról elindultam Pestre.
Koromfelhő mögül a Hold előragyog,
szívem ritmust ver, cipőm kopog.

Köveken csobban siklik tova,
hallom, alattam dalol a Duna.
Keringő dallamára cicomázom léptem,
előveszem halványuló emlékem.

A felrobbantott híd történelem lett,
új szelek fújnak a Duna felett.
Alattunk a mély, új híd kellene,

Fürödj meg kedves (2)

Beküldte hzsike - 2014, június 25 - 19:32
H.Gábor Erzsébet
Fürödj meg kedves (2)
 
Fürödj meg kedves, langy a víz,
lemosom rólad az út porát,
vesd le a sors sáros bocskorát,
feledd a rosszat, s újra bízz!
Tenyerem - s ujjam mind a tíz -,
téged simít. Úgy vártalak!
 
Bontsd le árnyékos várfalad -
ha itt vagy, nem számít semmi sem, 
bánatod messzire elviszem -,
hunyd be szemed, ha bánt a Nap!

Fürödj meg kedves

Beküldte hzsike - 2014, június 24 - 18:59
H.Gábor Erzsébet
Fürödj meg kedves
 
Fürödj meg kedves, langy a víz,
lemosom rólad az út porát,
vesd le a sors sáros bocskorát,
feledd a rosszat, s újra bízz!
Reszkető ujjam - mind a tíz -,
 
téged simít - úgy vártalak!
Ha itt vagy, nem számít semmi sem,
bánatod messzire elviszem -
bontsd le árnyékos várfalad,
s hunyd be szemed, ha bánt a Nap!
 

Egyetlent

Beküldte Mysty Kata - 2014, június 23 - 21:32

Mysty Kata
Egyetlent
 
Isten elvett tőled egyet,
A második vétkezett,
Harmadikat te ölöd meg,
a negyedik veszted lesz.
 
A harmadik termő fádat
gyümölcsöstől kivágtad,
Beborul a csillagos ég,
örök sötét éjt várhatsz!
 
Kaphatsz, kérhetsz, - vezekelhetsz -
Testedhez égő testet,
Angyal álmot lelki ágon,
Sokszor négyben Egyetlent!

Siettem akkor is

Beküldte hzsike - 2014, június 23 - 15:21
H.Gábor Erzsébet
Siettem akkor is
 
Siettem akkor is, mint most, apám, 
rendezni félbehagyott dolgaim;
az idő ráncoktól gyűrt oldalán
feszülve gyűltek púpos gondjaim.
 
Siettem hozzád is - de mondd, minek?
Szívemben gödröt vájt a fájdalom,
nem tudtam azt, hogy te is úgy sietsz,
s helyetted, bőrönd vár az ágyadon.
 
Kifosztott gyermek lettem akkor ott,
s szorítva öregszagú ingedet -

Birkenau

Beküldte Della - 2014, június 23 - 06:59
Kik lelkekbe csizmával taposnak,
vak gyűlöletüktől elkábultan,
Istent ölnek, gyereket is ölnek.
Sátáni parancsra, megszállottan,
mert más anya szült, elpusztítanak.
Itt van még hamuban a rettegés.
Árnyékok suhannak fejem felett.
Az emlékezés e helyen kevés,
Kőbe vésett szavak kellenének.
Ne ragadj fegyvert sérelmed miatt.
Ne ess haragodban más torkának.
Mi lenne, ha szívből szeretnétek.
Ember-testvérek, ne gyűlöljetek!

Történelem

Beküldte Haász Irén - 2014, június 19 - 22:21

 

Játék csupán  a szín,
a díszlet megkopó,
változatlan a kín,
csak a hely változó,

a kellék és szöveg.
Mellék és főalak
helyben áll, mint cövek,
karusszel-ég alatt.

Míg kattognak verklik,
s dallamuk nyekereg,
a gárda változik,
s marad a jelenet.

Kalandjárat

Beküldte hubart - 2014, június 19 - 14:18

Ingyencirkusz, tarka terep -
bérelhető a főszerep.
Van mennyei kalandjárat,
de itt, alant fizetsz árat.

Bár fél, remél, küzd az ember,
kétely gyötri, kérdéstenger,
s talán önző érzelemmel
él igennel, avagy nemmel.

A film pereg, fák és falak
futnak benne – ezer alak.
Panoráma, színes mozik,
az Isten nem unatkozik.

Menetrend visz, jósorsodat
ellihegi a gyorsvonat:
remízbe von, haza tolat.
Szakadt vészfék a gondolat.

2014. jún. 16.

 

Oldalak