Blogok

Kifosztottak könnyei

Gyöngyházfényű ég alatt
morajló óceán
napfénytől aranyló fodrokkal
mossa a partokat.
Partokon emberek
meztelen, fedetlen
beléje hatolnak.
Ellopják kincseit,
kagylókat, gyöngyöket,
mit gyönyörű leányok
a hajukba fonnak.
Formásak,füstösek,
amazon-szelídek,
füge bor ízű csókokat
csókolnak.
Tetovált férfiak, oroszlántestűek
táncoltatják őket
a durva homokon.
A durva homokon
meztelen, fedetlen,
beléjük hatolnak...
*
Ellopják kincseit,
reményét, magzatát,

Hitpróba

Láttatok csipkebokrokat égni?
Láttatok-e már kettéválni tengert?
Tűzoszlopot, mi az eget tépi?
Felhőpillért, amint vezérel embert?

 És vérré váltak már folyóitok?
Állataitok közt pusztított dögvész?
Hagyta-e már el szátokat szitok
miközben megszegtetek minden törvényt?

 Elsőszülött gyermekeitekért
hullott-e forró könnyetek, amikor
ifjú lelkükért a halál betért,
s keservesen ültetek halotti tort?

A bohóc

Sikert akarsz kicsikarni mindenáron,
pedig nagyon rosszul játszol a porondon.
Csak ketten ülnek a nézőtéren,
te képzelegsz, azt hiszed, több százan néznek.
Gyenge alakítás, átlátszó a szándék,
megtévesztesz és csalsz, de csak játssz még.
A tükör mögé nem látsz, nyitva az ajtó,
festett bohóc áll ott, te nem vagy varázsló.
Letörlöm arcodról a ragacsos maszkot,

Hallod, húgom?

Hallod, húgom? Apánk sír.
Kis szobánkban meg-megáll,
ajtónk fölött légypapír.
Nyár van.
Már mondja, - de még ellenáll -,
hogy úgyis felakasztja magát.
Aztán játszottunk,
és apánk kivágta a szilvafát.

Hallod, húgom? Apánk sír.
Ránk zárta a kisszobát,
haja ragacsos, mint a légypapír.
Ősz van.
Már nem éhes, szőlőszemeket okád,
vállán patkányok ülnek.
Apa, csokit szeretnénk,
még fülébe súgjuk az őrültnek.

Hallod, húgom? Apánk sír.

Páholyból

Vendéged vagyok, a páholyba kísértél,
hogy tisztán lássam magunkat.
Lábadon papucs van, lábamon tűsarok,
aztán csak állunk mezítláb,
semmi giccs, néhányszor körbejársz,
rég elmentek az alkalmatlanok.
Mint egy elmosódott, végtelen szeánsz,
benne két egymásra feszült báb,
nincs szék, sem asztal.
Hogy kerültünk ide?
Fehér vásznú ágy marasztal.
Néha közelebb húzódom,
vagy te hajolsz hozzám?
Az zavar, az a beszélgetésfoszlány
amit sosem értek.

Padon

Ülünk a padon karnyújtásnyira,
nincs köztünk ismeretlen hajlat,
csordultig teltünk,
akár egy ásványvizes flakon.
Délibábképzetem vajon mit akarhat?
Aszalt szilvává soványodott létünk,
épp úgy, mint két kicsi mellem,
a ritmus is szabálytalan néha,
ez az állandóság maradt fedetlen.
Lehettem volna kedvesebb,
mutatós, mint holtakon az ünneplőruha,
valami egészen elkerülhetetlen,
ostoba mámor,
a  mozdulatlan mindenek fölötti,
vagy a belőled szakadt indulat néhányszor.
Látod, az óceán is vízhalom,

Eltévedt világ

A ma világa nagyon eltévedt,
az ember rabja lett a pénzének.
Belül keresd kincsed, ott az érték,
tedd magasra az erkölcsi mércét.

Van útmutató, hogyan kell élned,
miért nem használod a térképet.
Sok valódi nemes cél van a mában,
ragyogjon elméd ennek tudatában.

/unokámnak/

Őszirózsa ösvény

 

Az őszirózsa ösvényre
papírtalpú bakancs vétke,
s Isonzó vezetett…

Te tiszta ózon, édes vagy,
akár nap éget, akár fagy,
Doberdó árka, vagy Kabul
homokján habzsolnak vadul,
de mit szippantott a baka,
ha közelgett az éjszaka,
s az iszonyatos harci gáz
rémképével félte magát?

Ypern felett az almafák
virágának halk illatát
a harci gáz, s aknák tüze
jaj, rettenetté elűzte…

Hála neked hálapénzem...

 Mysty Kata
Hála neked hálapénzem...
 
A pénzsóvár siet, szalad,
tartaléka szerény, apad.
Gond s baj-vizit nagyon  zavar
torkom fojtja, nyelem szavam.
 
Oly nehéz az osztás, szorzás,
Napról napra nő szorongás...
Egészségem nem eladó,
a hálapénz "alávaló!"
 
Doktor bácsit arra kérem,
tegyen csodát, tegyen vélem!
Tönkre tettek,  alig élek,
tönkre tettek szenvedélyek...
 
Kinek nincsen, - halálozó?
Nem adhat ő, gonoszkodó?!
Egészségem nem eladó!
Nem gyógyít a kínzó adó.

 

A halál monológja

Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak
"elbujdokolt mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak
Felsértett önérzeted már felismerhetetlen.
Az igazi ének álarcok mögé bújtak.
Leomolt mítosszal kesereg a Halál,
rozsda marja abroncs-szekerét
(sejtek, idegek rendje mikró- chipekben sarjad
Az élet örök. Géniuszok lettek a gépek.)
Hűtlenül elhagyta a végzet,(kiutat nem talál)
elvesztette "kereső kenyerét"...
 
A Kaszás, kaszájába dőlve állt,

Halkidiki

A Nap sugara itt önmagát vakítja
tenger szagú szél csábít ki a partra.
A sekély  vizben gyermekként pancsolok,
egy hullám halk csobbanással mögém osont.
 
Lágy dallam száll felém, mit a szél felkapott,
közeli faluban ünneplik a fish-napot.
A fények a vendéget oda csalogatják,
itallal köszöntik a kedves, túristát.
 
Tánc- körbe keveredek, vállamat karolják,
gyanta-ízű recinától forog a világ.
Apró halat sütnek, füst száll a szemembe,

Oldalak