Júniusi hajszarigmus
Beküldte lnpeters - 2014, június 18 - 23:56Öltönyt öltött Június,
Vizsgára vonul,
Öltönyt öltött Június,
Vizsgára vonul,
Gyöngyházfényű ég alatt
morajló óceán
napfénytől aranyló fodrokkal
mossa a partokat.
Partokon emberek
meztelen, fedetlen
beléje hatolnak.
Ellopják kincseit,
kagylókat, gyöngyöket,
mit gyönyörű leányok
a hajukba fonnak.
Formásak,füstösek,
amazon-szelídek,
füge bor ízű csókokat
csókolnak.
Tetovált férfiak, oroszlántestűek
táncoltatják őket
a durva homokon.
A durva homokon
meztelen, fedetlen,
beléjük hatolnak...
*
Ellopják kincseit,
reményét, magzatát,
Láttatok csipkebokrokat égni?
Láttatok-e már kettéválni tengert?
Tűzoszlopot, mi az eget tépi?
Felhőpillért, amint vezérel embert?
És vérré váltak már folyóitok?
Állataitok közt pusztított dögvész?
Hagyta-e már el szátokat szitok
miközben megszegtetek minden törvényt?
Elsőszülött gyermekeitekért
hullott-e forró könnyetek, amikor
ifjú lelkükért a halál betért,
s keservesen ültetek halotti tort?
Sikert akarsz kicsikarni mindenáron,
pedig nagyon rosszul játszol a porondon.
Csak ketten ülnek a nézőtéren,
te képzelegsz, azt hiszed, több százan néznek.
Gyenge alakítás, átlátszó a szándék,
megtévesztesz és csalsz, de csak játssz még.
A tükör mögé nem látsz, nyitva az ajtó,
festett bohóc áll ott, te nem vagy varázsló.
Letörlöm arcodról a ragacsos maszkot,
Nyári estén tücsök ciripel;
Isten szóba áll mindenkivel.
Vendéged vagyok, a páholyba kísértél,
hogy tisztán lássam magunkat.
Lábadon papucs van, lábamon tűsarok,
aztán csak állunk mezítláb,
semmi giccs, néhányszor körbejársz,
rég elmentek az alkalmatlanok.
Mint egy elmosódott, végtelen szeánsz,
benne két egymásra feszült báb,
nincs szék, sem asztal.
Hogy kerültünk ide?
Fehér vásznú ágy marasztal.
Néha közelebb húzódom,
vagy te hajolsz hozzám?
Az zavar, az a beszélgetésfoszlány
amit sosem értek.
Le ne legeld a virágot,
arra kérlek, kiskacsám,
a megtépett, összerágott
kis árvácskák rínak ám!
De válassz egy szálat titkon
- nem oly nagy bűn az talán -,
névnapjára ott virítson
jó nagymamám asztalán!
2014. jún. 15.
Luxemburgi Zsigmond magyar király és német-római császár számos nyelven beszélt, de öreg korára némelyiket kezdte elfeledni. Különösen a latinnal állt hadilábon.
Ülünk a padon karnyújtásnyira,
nincs köztünk ismeretlen hajlat,
csordultig teltünk,
akár egy ásványvizes flakon.
Délibábképzetem vajon mit akarhat?
Aszalt szilvává soványodott létünk,
épp úgy, mint két kicsi mellem,
a ritmus is szabálytalan néha,
ez az állandóság maradt fedetlen.
Lehettem volna kedvesebb,
mutatós, mint holtakon az ünneplőruha,
valami egészen elkerülhetetlen,
ostoba mámor,
a mozdulatlan mindenek fölötti,
vagy a belőled szakadt indulat néhányszor.
Látod, az óceán is vízhalom,
Nyárba fordult már az év,
Jó az Isten kedve;
A ma világa nagyon eltévedt,
az ember rabja lett a pénzének.
Belül keresd kincsed, ott az érték,
tedd magasra az erkölcsi mércét.
Van útmutató, hogyan kell élned,
miért nem használod a térképet.
Sok valódi nemes cél van a mában,
ragyogjon elméd ennek tudatában.
/unokámnak/
Az őszirózsa ösvényre
papírtalpú bakancs vétke,
s Isonzó vezetett…
Te tiszta ózon, édes vagy,
akár nap éget, akár fagy,
Doberdó árka, vagy Kabul
homokján habzsolnak vadul,
de mit szippantott a baka,
ha közelgett az éjszaka,
s az iszonyatos harci gáz
rémképével félte magát?
Ypern felett az almafák
virágának halk illatát
a harci gáz, s aknák tüze
jaj, rettenetté elűzte…
Mysty Kata
Hála neked hálapénzem...
A pénzsóvár siet, szalad,
tartaléka szerény, apad.
Gond s baj-vizit nagyon zavar
torkom fojtja, nyelem szavam.
Oly nehéz az osztás, szorzás,
Napról napra nő szorongás...
Egészségem nem eladó,
a hálapénz "alávaló!"
Doktor bácsit arra kérem,
tegyen csodát, tegyen vélem!
Tönkre tettek, alig élek,
tönkre tettek szenvedélyek...
Kinek nincsen, - halálozó?
Nem adhat ő, gonoszkodó?!
Egészségem nem eladó!
Nem gyógyít a kínzó adó.
Hamuban szelektált lenyomatod rejtező emlék.
Feljajdult urnák, ledöntött piedesztálak
"elbujdokolt mielőtt felismerték..."
Zokogó zsebekben görcsbe tévedt ujjak várnak
Felsértett önérzeted már felismerhetetlen.
Az igazi ének álarcok mögé bújtak.
Leomolt mítosszal kesereg a Halál,
rozsda marja abroncs-szekerét
(sejtek, idegek rendje mikró- chipekben sarjad
Az élet örök. Géniuszok lettek a gépek.)
Hűtlenül elhagyta a végzet,(kiutat nem talál)
elvesztette "kereső kenyerét"...
A Kaszás, kaszájába dőlve állt,
Júniusi éjszakán
Felleg ballag Hold-csapán.
Mysty Kata
Kapaszkodunk
Szeretetbe kapaszkodunk
szeretethez ragaszkodunk,
kifosztók és kifosztottak,
bűneinktől megváltottak...
Szeretők és szeretettek...
engedőn vagy engedetlen,
Isten elől menekülők,
bajban újra istenfélők!