Mint az elmenő
Beküldte Zajácz Edina - 2014, június 3 - 23:28Érzem már, hogy fáradok,
bőrömön hűvösebb a hajnal.
A vállad is többet keresem,
megbékéltem önmagammal.
Gyémántfényű nyár vagyok,
ezt a késői katarzist vártam,
így kellene menni majd
egymás rejtelmeibe zártan.
Tartom felettünk az Időt,
lenge, rongyos köpenyében,
olyan lettem, mint az elmenő.
Hozzád egészen engedékeny.