Haász Irén blogja

Őszi temető

Beküldte Haász Irén - 2023, október 28 - 18:08
 
 
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring, 
és úgy susog, jaj, úgy susog, 
meghajlanak a bukszusok.
 
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet 
magába, s némán esdekel, 
halottja bár felkelne, fel…!
 
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni, 
ha mélabú egén lebeg 
 a nem múló emlékezet…!
 
 
2023.

Szabadosság

Beküldte Haász Irén - 2023, szeptember 4 - 11:29
 
 
Hányszor volt alkalom, tett mégsem lett…
Nem bántam meg soha és most sem bánom.
Csak azt nem tudom, ma erényem ez, 
vagy jellembeli fogyatékosságom?
 
Mezítelen e kor, mint szédült tyúkok
a nők testet-lelket világra tárnak.
Az ész bújik, a bomlott világ túloz, 
s ők nem érzik, hogy árucikké váltak,
 
s ha tudják, az se baj! A pénz az úr, 
önérzet, jópofi, egó rogyásig.
A szerelem szó háttérbe szorul, 

István király

Beküldte Haász Irén - 2023, augusztus 17 - 16:03
 
Sámándob, messze zengjen hangod, 
szóljon Vajkért, ki Istvánná vált, 
ki úgy hajolt, hogy emelkedjen, 
s magával húzta kis országát.
*
A filozófus gondolkodót 
tisztel benne és tartja sokra, 
ki szertehúzó nemzetségek 
törzsi hordáit egybefogta.
 
A katona mint sokat próbált 
stratégára néz fel Istvánra, 
ki haddal, nássszal, szövetséggel 
készült, ahogy a sors kívánta.
 
A jogász kiegészít, csavar, 

Michelangelo: 151. szonett

Beküldte Haász Irén - 2023, augusztus 11 - 13:57
 
 
Még nagy művésznek sincs oly gondolata 
mi márványba zárva nem lelhető. 
De kifaragni, mi csak sejthető, 
csak ész által vezérelt kéz tudja.
 
A rossz, s a jó, mi taszít vagy vonz lágyan 
te bájos hölgy, büszke uralkodóm, 
benned van, mint kőben; s szomorkodom, 
mert a művel ellentétben áll vágyam.
 
Szépséged nem oka; sem a szerelem, 
sem Fortuna, Sors, vagy ridegséged, 
vagy lenézésed rút bűneim okán,
 

Michelangelo: 62. szonett

Beküldte Haász Irén - 2023, augusztus 6 - 18:32
 
Szép, nemes tervét, hogy valóra váltsa kovács 
öntve, formázva vasát, azért nagy tüzet éget. 
Művész, ha izzó tűz nélkül készít bármily szépet,
legfinomabb, s remekebb nem lesz az az alkotás.
 
Főnix sem éledhet újra a tűz heve nélkül, 
s így vagyok én magam; égek a tűzben, míg élek, 
holtak közt is tüzek fényében hinni remélek, 
kiknek nem árt az idő, de szolgál menedékül.
 
Tűz, melyről énekelek, lobbanj fel ismét bennem, 

Ars poetica

Beküldte Haász Irén - 2023, június 16 - 11:10
 
 
Rímekbe csendül az életem, 
jó kedvem, örömöm végtelen,
ha szavam másnak is enyhet ád, 
s kezet ráz velem a versen át.
 
A verstan parádés óceán, 
mélység és magasság néz reám.
Rím hangol, forma bont mondatot, 
nélkülük nem lennék, mi vagyok.
 
Taktusra kopog a kéz, a láb, 
úgy adja szavaim mind tovább. 
Minden sor szabályzott lófogat, 
amelyet repít a gondolat. 
 

Fohász a vodkához

Beküldte Haász Irén - 2023, május 21 - 17:40
 
Ó, nemes vodka! Utállak én, 
de elismerem hatalmad, bár
tenálad csak az Allah (Akbár) 
lehet nagyobb a föld kerekén.
 
Tudta Mohamed prófétája 
- karddal támasztva meg szavait – 
hogy miért tiltsa: palackjaid 
ne illethesse pórnép szája. 
 
Ó, szörnyű úr! Terjedsz, mint pestis,  
mint mezők gaza. Hamis vigasz, 
illúzió vagy, sosem igaz. 
Hódolód csont-bőr lesz és rest is! 
 
Túlnőttél szesztilalmon, népen, 

Mennyivel egyszerűbb

Beküldte Haász Irén - 2023, május 18 - 15:33
 
Mennyivel egyszerűbb igent mondani, 
ha a nem időnként nem célszerű…
Mennyivel egyszerűbb hinni az Édent, 
ha az élet nem csak fény, derű…
 
Mennyivel egyszerűbb más farvizében
élvezni sikert, elismerést,
mint utat törni járatlan úton,
megszenvedni a felfedezést…
 
Mennyivel egyszerűbb egyszerre lépni,
menetelni, mint egy katona, 
hogyha a célgömb nem ránk irányul, 
s hisszük, nem bánthat senki, soha…
 

Mindenkinek

Beküldte Haász Irén - 2023, április 20 - 13:26
 
Álltam a Május szobra előtt,* 
lestem a hímes kis kosarát, 
mi lapul benne, bontva erőt, 
gyöngyike, orgonaág?
 
Mi bújik élő, tarka zsebében, 
béke, derű, nevetés? 
Mondd, hogy nincs titkos vész a kezében, 
háború, bú, temetés.
 
Nélkülünk, hidd el, 
sosem lesz béke, 
szorítsunk kezet mindannyian!
 
Tanítsd fiadnak, lányodnak végre, 
tanítsd meg nekik: 
ne ölj, fiam!
 
 

Líra nélkül

Beküldte Haász Irén - 2023, február 15 - 17:57

 

Hajnali fagy. Fehér

a hosszú szálú fű, ledér

mintákba dermed, mint arab

asszony szőtte kelim darab

arabeszkje, vagy házikó

vaksi szemére jég.

 

Motor brummog. Tehén

nincs már bekötve, sem serény

étvágyú ártány nem röfög

a pajta bálái között,

már baromfi is csak alig

található felénk.

 

Az almafákat kivágták,

a kajszi szinte kiváltság.

Paraszt portákon háztáji

kert helyett tuja és pázsit

amerre szem ellát.

S ki tudja, mi vár ránk?

 

Zsidónegyedben

Beküldte Haász Irén - 2022, október 12 - 15:45
 
 
Ez itt a kék ház. Portálja villan, 
serceg a sislik, fő a piláf. 
Csak az a sárga borzong magába,
s csillagok láttán égre kiált.
 
A vörös házban virágos árul 
napokat, holdat, madarakat. 
A sárga házban nem lakik senki, 
szobáiban halk sirám fakad. 
 
Homokszín háznak homlokzatára 
vidám cégtáblát von az idő. 
Csak ott nem múlik, a sárga házban, 
örök mementó, szíven ütő.
 

A Gazda dolgai

Beküldte Haász Irén - 2021, május 6 - 16:35
 
 
A cipők megsüppedve állnak, 
nem hajók már két vizes lábnak.
 
Kérgüket többé már a Gazda 
nem törheti, nem tiporhatja.
 
A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?
 
Tanácstalan a bot, a párna, 
kinti fogason nagykabátja,
 
hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,
 
mikor kéken villogó lámpás 
kocsi vitte el, s egy kiáltás, 
 

Sebekre ítélt

Beküldte Haász Irén - 2020, december 30 - 14:05
 
Minden év minden hajnalán 
születnek kisdedek, 
de Betlehemi csillagnál 
csupán egy született.
 
Páros csillagból fény éledt 
most, reményt hintve le. 
De elhozza-e békénket 
mindnyájunk kisdede?
 
Labor-kémcsövekben mi baj, 
mi rémség kushad, s vár 
ellenőrizetlen, hogy majd 
kijut és elkaszál? 
 
Segíts magadon – már mantránk – 
s az Isten megsegít. 
De hány vakcina várhat ránk, 

Légy színes takaróm

Beküldte Haász Irén - 2020, november 1 - 17:36

 

Házunk rőt tetején cirmos a silbak est.

Vendég hogyha betér, lábnyoma cuppogó,

kedves célba ha ér, vajpuha mind  a szó,

kandallónk melegét élvezi már  a test.

 

Légy színes takaróm, széllel ölelt az ősz!

Hozzád bújva a rossz megszelidűlve fáj.

Pattogj rőzse, mitől zöld tea gőze száll!

Bölcsek könyveiből jósol a vén idő.

 

(kis aszklepiadészi strófa)

Aggodalom a gyermekért

Beküldte Haász Irén - 2020, október 20 - 17:15
Aludj, kicsim. Én riadtan várom, 
a rút való világ mikor rád talál, 
hamar rájössz, vannak kínok, járom,
s fehér lován a herceg tán Kékszakáll.
 
Világod szép mese. Csodás ünő!
Varázserő! Sámán! S én fejem töröm, 
eltartható-e könnyedén tünő,
gyermeki, tiszta, illanékony öröm?
 
Az aggodalmas óvás nem érdem, 
de szívembe kúszik akármely este,
s imádkozom - ha szavad nem értem -
ahol keresztre vont az Urunk teste:
 

Bennem volt

Beküldte Haász Irén - 2020, augusztus 13 - 15:29
 
 
Minden benne volt abban a szóban, 
úgy meglepett, akár kirobbanó 
szilveszteri petárdából való 
tűzijáték. Válasz volt, valóban. 
 
Minden benne volt a mozdulatban 
pőrén, ahogy a lélek vetkezik, 
vagy pille dobja le báb-lepleit 
szabadra váltva a mozdulatlant. 
 
Minden benne volt a tekintetben, 
tűző nap, hűvös hold és csillagok.
Csak aki ismert, sejti mit hagyott
ki: pusztaság vagy, szélvert, kietlen. 

Balaton

Beküldte Haász Irén - 2020, június 4 - 19:00
 
Azúr fodra fogadja be tested
drága gyermek, ha napfény perzseli,
s tomboló nyárban bárányfellegek,
kókadt fa sem nyújt árnyékot neki.
 
Hűs habjába ejtsd aranyló fejed,
mossák arcod szelíd hullámai!
Simítsd lágyan te tó, e gyermeket,
mint partot simogatják habjaid.
 
Tartsd felszínen! Elsüllyedni ne engedd!
Fékezd zölden tajtékzó haragod!
Ne küldj vihart, fürdésében ne lepd meg!
Elég volt, ne kérj új áldozatot!
 

A szó

Beküldte Haász Irén - 2020, május 25 - 19:41
 
Gyilkol a szó,
halálos fegyver
annak, ki vele visszaél…
de hiszed-e, hogy elkanyarodhat
és bumerángként visszatér?
 
Épít a szó,
téglára tégla,
barátság, hit emelkedik…
de látod-e, ha rendül a házad,
milyen alapra építkezik?
 
Mocsok a szó,
ha ocsmány kútfőn
tömény trágárság tátogott…
láttad-e már, hogy gyengéd szájból
egy is virággá változott?
 
Mámor a szó,

A biztonság viszonylagossága

Beküldte Haász Irén - 2020, május 24 - 16:26
 
Míg nem terít szerelmi láthatárra
deres lepleket hűvös pirkadás,
míg nem készül ész oly gyors változásra,
mint mennyekből reped villámcsapás,
a szív addig gyanútlanul lubickol,
s nem hallja sors acélját döngeni,
a biztonság viszonylagossága
hogy nem sokára földbe döngöli.
 
Ezer jel út mentén napokba rejtve
figyelmeztethet ordítva. Minek,
ha blokkolt értelmet, valóságot felejtve
a szív  a valót úgysem érti meg?

Oldalak