Blogok

Egy elhagyott asszony

Beküldte Mysty Kata - 2014, április 28 - 15:52

                                                                                         &nb

Kosárban hozta

Beküldte hzsike - 2014, április 28 - 14:26
H.Gábor Erzsébet
Kosárban hozta
 
Kosárban hozta nagymamám 
a barna színű gesztenyét -
örült, hogy télre lesz elég,
bőség a konyha asztalán;
s elment azon az éjszakán,
lehunyta csendben két szemét.
 
A szeme foltos-barna volt,
mint sárba ejtett gesztenye -
újra fényezni kellene,
az idő rég nem szavatolt,
ahol csak tudott ott tarolt,
ez már a múlás kezdete.
 

Halvány sárga rózsa

Beküldte Mysty Kata - 2014, április 27 - 20:12

Mysty Kata
Halvány sárga rózsa

Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.

Vezetnek majd a csillagok

Beküldte hzsike - 2014, április 26 - 15:33
H.Gábor Erzsébet
Vezetnek majd a csillagok
 
Legyen veled az én hitem;
mely erős, mint a Nap heve,
mint ó-időknek röghegye,
mint sziklafal, mint tél jege,
mint szívet tépő gyászzene -
ha nem jössz érte, elviszem;
csak hinni kell, csak higgy nekem!
 
És hidd a fényt, mi rád ragyog
és bízz bennem, mint benned én,
a sors lehet még szép regény!
S ha szirmot bont az új remény

Trüffel

Beküldte M. Karácsonyi Bea - 2014, április 26 - 10:00

Íriszedben csoki-selyem lakik,
pőreségem öltözteted vele,
vannak olyan dolce vita-pasik,
akiknek mind lolli-pop a szeme.

Édenforró capuccinó reggel,
hedonista, két sárgájú tojás,
Margaritha sajtos pizzát rendel,
Alfonznak jár kávés  tejszínfolyás.

S kakaófény gördül, bőrön csurog,
sós párákkal szimbiózist kiált,
kipárolgás bennünk összezubog,
cukrosságok mögött egóm summáz:
Míg eperlő létem édes burok,
képes vagyok szülni bonbon-fiát.
 

Magányba zár

Beküldte Schvalm Rózsa - 2014, április 26 - 09:25

Magányba zár

Köröttem néma csend,
magányba zár az est.
Rám teríti fátylát,
ezüst szőttes árnyát.

Hűvös van, borzongok.
Sötétlő égbolton
felhők kergetőznek,
csillagok rejtőznek.

Vagy mégsem, ott távol,
ni csak, szinte lángol!
Nem vagyok egyedül,
égi fény rám vetül.

Schvalm Rózsa

(2014-04-25).

Kalapálok

Beküldte hubart - 2014, április 26 - 09:08

Síndarabon rozsdás szegem
kalapáccsal egyengetem.
Bajlódtam sok deszkalappal,
s kihúzgáltam egy kalappal.
Kínnal verem ám a vasat,
mert az egyik körmöm hasadt,
de sok szeg kell majd a nyáron,
ha az ólat eszkábálom.
Egyik kajla, másik görbe,
vagy derékban el van törve.
Eső, idő szétmardosta,
pereg róla a vakrozsda.
Egész este kalapálom,
míg szememre nem jön álom..
Üllődallam pengve kopog,
szórakozom, ritmust fogok,
Szép az élet, ihaj, csuhaj!
Kopp, kopp, kopp, kopp - jaj, jaj, jajj, jajj!

Anyák

Beküldte Mysty Kata - 2014, április 25 - 22:03

Mysty Kata: Anyák
 
Születtek, szültek kínnal,
nyeltek mosollyal,
 soktűréssel; idegszál hegedűvel.

Kaptak - adtak életet...
"Szeretet - bűn"elkövetők,
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyok:
önfeláldozásban visszaesők,
áldozathozó áldozatok.


Arcuk örömfény-tűzkarika,
forog belső lélekpáholy
tengelyén; Lángját elnyelő
bűvészcsodák tetteik...

Fura álom

Beküldte hzsike - 2014, április 24 - 17:29
H.Gábor Erzsébet
Fura egy álmom volt
 
Fura egy álmom volt - megviselt;
egy sziklára kúsztam éjszaka,
nem hatott rám már az ész szava,
vágyaim láza ott élni mert.
 
A csúcsra figyeltem - egyfelé,
tenyerem véres volt, fájt nagyon,
terheket cipeltem vállamon -
a gyáva biztosan „ejtené”.
 
Csillagfényt vártam és szép danát,
mindig is vonzott a messzeség -
mit nekem óvás, vagy szent beszéd!

Temetőben fáj a csend

Beküldte Della - 2014, április 24 - 12:59

Felhő száll a kert fölött,

lebeg ég és föld között.

Éj óvja az árnyakat,

bánat ül a fák alatt.

Temetőben fáj a csend,

galamb lelked itt kereng.

Kihunytak a csillagok,

csak egyetlen fény ragyog,

szemedé, mit őrzök én,

törött szívem rejtekén.

Vadlovak közül

Beküldte hzsike - 2014, április 23 - 20:19
H.Gábor Erzsébet
Vadlovak közül
 
Vadlovak közül fogtál be engem,
szelíddé vertél, istrángot kaptam,
nyeregbe törtél - én azt is hagytam,
zabért szolgáló hátasod lettem.
 
Sebzett a bőröm, túrosra törted,
nem voltál kegyes, fegyvered ostor,
hajnalig űztél, bántottál sokszor,
patakzó vérem le sem törölted.
 
Megöltél szóval, élve temettél,
úgy löktél másnak, mint könnyű prédát -

Burns: Az ördög vitte a fináncot

Beküldte Haász Irén - 2014, április 23 - 14:54

Az ördög ment, az ördög ment,
és elvitte a fináncot.
Ő táncikált, csak táncikált,
és elvitte a fináncot.

Az ördög húzta a vonót,
forgatta a fináncot,
és minden nő rikoltozott:
- Csak vidd el a fináncot!

Hopp, csapra bort és csapra sört,
járjuk mi is a táncot,
és százszor is köszönjük meg,
hogy elvitte a fináncot.

Van forgatós és csattanós,
és más ezernyi táncunk,
de legjobb volt, mellyel a vén
Patás vitte a fináncunk!
*

Burns:
The Devil is Away with the Exciseman

Oldalak