Blogok

Március jött

Tavaszhangján szól az erdő,
tavaszt suttog a liget,
tavaszdalt dúdol a szellő,
duzzadó rügy integet.

 

Minden éled: barka pattan,
bújik jácint, tulipán,
cinege szól a lugasban,
rigó fütyül a nyárfán.

 

Vidáman fut a kis patak,
frissen csobog a habja;
fészkük` őrzik a madarak,
bimbózik az ibolya.

 

A levegő földillatú,
simogat a napsugár,
az éjszaka sem oly hosszú,
madárdallal virrad már.

 

Sorsvonat

Vasútra szállt a vágy egy éjjel,
repült, repült a gyorsvonat,
pöfögve hetyke szenvedéllyel
cipelte, vitte sorsomat.

Kapaszkodott a büszke hegyre,
amerre fényt a Nap ragyog,
s vakítva szórja szét, de egyre
fakultak ott a csillagok.

Megálljt zihált a csúcsra érve,
a fényre éhes értelem;
de megfürödve, alkonyégbe
nyugodni mégse tért velem.

Ne tartsa ott a csúcs hiába,
ne fogja vissza őt a fék!
Feszült vasizma új igába;
s vetett a szurkos éjszakába
halotti szemfedőt az ég.

Kis fantázia-dal

Mysty Kata
Kis fantázia-dal

Reményt kaszálva jár a hold,
nem csillagoknak udvarol.
Mosolyban fürdik, oly kacér,
azt mindig tudja célhoz ér.
 
Nap fájó fénye oda'fér,
és szikra éle hozzá'ér,
de meg nem gyújtja, égtől kék,
széltől a hosszig dísze ék.
 
Téli éj szalad a hóban,
fehér csíkoz, szél is nógat,
nyomban sikít jég a fagyon,
a hold is a napért rajong.

Siettem hozzád

H.Gábor Erzsébet
Siettem hozzád
 

Megjöttél kedves? - már úgy vártalak!
Egyedül féltem, nem tudtam hol vagy,
reszkető szívvel néztem a Holdat -
köszönöm néked, most is áldalak.

Siettem hozzád árkon, bokron át,
töviság tépett, összekaristolt,
meredélyt mászni erőm alig volt,
teérted tettem - ó, ily ostobát!

Ki látott mondd ily balga szerelmest,
kit év közepén, forró éjszaka,
lélekszakadva űz a szív szava,
s édes álmából felkelni nem rest.

Őszi kép

.

Sok sárguló levél kacéran táncolt,

míg szőlősor rejtette lépteink,

meztelen testünkön esőcseppek

nevették ránk az ősz hűvös könnyeit.

 

A vén diófa csak bölcsen hallgatott,

közben a sötét éj minket takart,

csillag-kereszt mögül Isten nézte

a lelkünkben fellobbanó lángokat.

 

Áradt belőlünk a szó, mint gyors folyó,

fürgén forgott a szépen szóló nyelv,

kályhánk fát ropogtatott, lobogó

tüze szádról, rám izzó csókot lehelt.

 

Bennem, Benned...

Mysty Kata
Bennem,Benned...
 
  Amikor "Együtt" voltunk... 
  Boldogság! - átkaroltunk.
Emléknek megmaradtál.
Hittük! - Szél se fejti le
 soha beton hitünk falát!  
Erős kötés vagy Bennem!
Csalódás sava se marja
 képed, szívem falán függ,
azóta is nézem, mert csak
Benned látom magam szépnek.

 

/nagyon régi termés/

Búcsúzás (új verzió).

Arcomra régmúlt vágyak kövülnek,

párnámra csorba csillagok ülnek.

Furcsa, halálos légyottra kérnek,

koporsómhoz már gyűlnek a férgek.

 

Ma éjjel tőled búcsúzom kedves,

vonagló szívem utolszor verdes.

Céltalan lényem elfonnyad bennem,

torzult testemből kéne kimennem.

 

Álmokon hízott emléked kínoz,

sanyarú sorsom nélküled mítosz.

Lidércek fagyos csókjai számon,

borzadva saját síromat ásom.

Lélek mozdulj!

Mysty Kata
Lélek mozdulj!
 
Lelketlenség,
házi baj!
Hétköznapi
rút robaj!
 
Közöny öve
rajtad van,
Minden napod
szánatlan.
 
Emberi szó,
téli fagy,
Jégre hulló,
cserben hagy!
 
A más baja
nem tiéd,
Üsse is kő,
a másét!
 
- Csakis övé,
napra kész!
Nem a léte,
pénze vész!
 
A magyar sors
nem közügy,
Napról napra
csak ürügy!
 
Lélek mozdulj,
ne alkudj!

Oldalak