A Költészet másodnapján
Némul az ünnepi zaj,
S kuruttyol már a szokásos
Hétköznapi békaraj.
A Költészet másodnapján
Némul az ünnepi zaj,
S kuruttyol már a szokásos
Hétköznapi békaraj.
Tegnap előtt, péntek reggel,
Szűcs János arra ébredt fel,
hogy halva fekszik az ágyon,
és nincs többé a világon.
Mély nagy az Isten hatalma,
ráborult egy kazal szalma,
és e tény következtében,
nyugodjon itt éppen.
Papp Márton felett van
e fejfa ültetve.
Életében a guta
Sokszor kerülgette.
Szent folyóhoz ment le az a legszebb asszony
Korsótlan kupátlan, vízből hogy merítsen.
Nem bolondult ő meg; tiszta szíve lelke!
Tenyerén a víz,-gyöngyként forog, úgy terelte
hites ura elé, minden nappal-este
szomját eloltani, szerelmét vallani...
Mysty Kata
Szeresd a verset...
Szeresd a verset
legyen az imád,
legyen mindenkor
aki segíthet,
egy jó barát.
Hangulathoz valót,
válassz, vele akár
talpra is állhatsz.
Észre se veszed,
a lelked már tüzel,
Dalra is fakadsz,
S Pegazusod majd
veled nyargal...
Sőt látóvá lehetsz,
ne késlekedj,
a lant lesz
majd fegyvered!
SZÁZHUSZONEGYEDIK RÉSZ
Vége van egy fárasztó, hosszú napnak: a csendben
megpihenő szív most újra a múltban jár.
Halkan dobban, fájdalmában rejti magány, míg
lassan megfojtja vastagodó kérge.
Azúrja kéklik című versem kissé átdolgozva:
Szürke égből,
Szürkeségből
Azoknak, akik követtek az előző helyen, és netán itt is olvassák a bejegyzéseket:
A harmadik regényem jövő hét hétfőn jön ki a nyomdából.
https://www.facebook.com/StephenPaulThomasHun
Remélem, hogy akinek tetszett az első kettő, az ezt sem tudja majd letenni.
Köszönöm, minden jót
István
Napmosolyra fagyok szűnnek,
az öreg tél már a múlt.
Ólomkönnye ereszünknek
böjti szárazfára hullt:
Csélcsap szelek hegedűjén
alig pendül még a húr,
nem dúdol más, egyedül én,
a vén, bolond trubadúr.
Mysty Kata
Estmagány
Kóborol az estmagány,
ő most egy füttyös vagány,
léptein jókedv hevül,
"szabadságán" jót derül.
Nincsen egyedül, ballag
a hold lelkesül, halkan...
Elkíséri, fel is kéri,
egy körtánccal be is éri.
NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ
Globalizált, festett farát riszálja
A felszín,
A szó perverz,
Az agy beteg;
Mysty Kata
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk
Drága Tündérhaza, magyar honunk,
Vágy súlya alatt szíved megszakad...
Mégis, mégis igaz Reményed fakad!
Hiszük Benned, megvan rá az okunk.
Fölöttünk égi kékségben ragyogsz,
csillagbúra alatt - vér - dolgos napunk,
Makacs akarást ünnepel Tavaszunk.
Jöhetnek bár az áprilisi fagyok!
Május; rügyringató, csábító nóta;
Orgonavirágzásban lilán szelídít,
Teher alatt kihajtott " Szóvirradat",
Nemzedékek mesélnek rólad!
Mindenek Királya
Hogy oldozd bűn – átok bilincsét,
hasonló hozzánk magad lettél.
Látásra nyitod lélek szemét,
hogy lelje meg elvesztett kincsét.
Süket fülét hallóvá teszed,
hogy az Isteni szót meghallja.
Benne szólaljon meg visszhangja,
mely hit útján békére vezet.
Hozzád mégis sokak hűtlenek
akkor is, ma is hitetlenül.
Értek gonosz, fájó ütlegek.
Bárányként áldoztad életed,
bűnös világért bűntelenül.
Ám sírból, életre kelt tested.
Schvalm Rózsa