Lobra blogja

Talán emlékszik még valaki közülektek Kőszeghy Miklós itt közreadott hosszú esszéjére, amelyben a különféle természeti vizekről szóló versciklusában szereplő darabok keletkezésének, csiszolgatásának történetét írta meg nagyon részletesen. Azt hiszem, tudat alatt ez lebeghetett a szemem előtt, amikor belefogtam ebbe a kísérletbe. Valószínű, hogy első és utolsó ilyen marad, már csak azért is, mert más versemről nem maradt fenn (hiszen nem is készült) írásos vázlatom.

Egyelőre mionden saját megjegyzés nélkül ide másolom az általam jelenleg késznek tekintett verset, de előfordulhat, hogy később nem a reagálásokban, hanem itt a fő szövegben teszek nélhány saját észrevételt.

Köszörűs-ballada

Koltói piactér forgalmasabb sarkán
kőkemény korongot forgat meg a lánc.
Egy helyben tekerek pedálomat hajtván,
késélről sikong a szinkron szikratánc.
Táncolok magam is keskeny pengeélen,
mögöttem a tánckar: lábak erdeje.
Nem látom a fától, csak a hajtást érzem,
és egy törzsvevőm sem ágál ellene.

Szívből üdvözlök minden kedves (korábbi és újabb) kollégát. Engedelmetekkel itt és most megkezdek egy három részes sorozatot, az alábbi szakaszokkal:

1/3: Prózai vázlat egy későbbi, szigorúan kötött formájú vershez
2/3: A kész(nek tekintett) vers szövege a fenti vázlat alapján
3/3: Ön-kritika, vagyis műelemzés, mind a vázlat, mind a kész vers alapján.
 

Kezdem is az 1/3 szakasszal. Szabad asszociációs gyakorlatként papírra vetettem egy vázlatot, azzal, hogy a sikeresebb részleteket majd beépítem a végleges szövegbe. Ez a vázlat látható alább:

A kies Bükkben futott csörgedezve
a kis patak, hol néhány év előtt
egy natúrgyógyász jött és fölfedezte
a friss vízében rejlő gyógyerőt.

Ki égő kármint addig zöldnek látott,

  Orbán Ottó: A vásárló panasza

  "Kedden vettem a légettyűt,
  s másnap a postán még egy gyütt;
  egy is eleget
  tyűzi a leget:
  most meg a két tyű lég együtt!"

Viola d.g. Exiguum egyperces novellája: Légettyű

Csak özönlöttek, végeláthatatlan.
Hol meglódult, hol meglassult a sor,
de özönlöttek végeláthatatlan,
egy furcsa kor
súlyát hordozva fáradt lábaikban.

Munkát, családot elvesztettek régen,

Nem is lehetne kiválóbb alkalom az egykori Augustus császárról elnevezett hónap kezdő napjánál arra, hogy elhelyezzem ezen az oldalon is – ahol egykor szebb napokat töltöttem – az életpályám ezen kreatív időszakát lezáró darabot. A szöveg alatti linkre kattintva meg is hallgatható a kuplé.

Az alábbi próbálkozást ne versnek, hanem dalszövegnek tekintsétek (mert az). Bizonyíték is van rá: alul egy narancssárga link az ismert videómegosztóra.

Lehetett volna fordítva is, de ő született előbb,
s az elsőszülött minden előnye megillette őt.
Ő huzgálta a Panni copfját, pedig nekem is tetszett,
az eredmény persze fordítva volt: nekem kevert le egyet.

Sziasztok! Ne vegyétek túl komolyan, a cél egy futó mosoly keltése ezen a szép tavaszi napon.

Lassan pereg a délután-idő,
a lusta vízpart elterpeszkedik.
A sekély vízben halkan lépkedő
nyakigláb gólya őrli perceit.
Ödönkét látjuk, a kis Báthoryt,
ki szíve vágyát ismételgeti,
s kit, bár a válasz nem tetszik neki,
kudarcos sorsa el nem tántorít.