Még szorítom kezét
Beküldte vati - 2013, augusztus 15 - 21:38E holdtalan, zord éjszakán
kinyílt az ajtóm, betört a fény,
belengett benne holt anyám,
vakító mosollyal szállt felém.
Kitárta karját: "Jöjj, fiam!
Földi létedben nincs több remény,
jönnek az élők, annyian
lépnek át a világ peremén."
"Ne még, anyám, maradni még –
van e földön, ó, annyi dolgom!
Fogom még egy asszony kezét,
engedj beléje kapaszkodnom!"
S én szorítom azt a kezet,
a szellemkéz megragad amott,
szétszakít az emlékezet,