hubart blogja

Vén homokdűnéken csípős szél futkos át,
a didergő égen szakad a pufajka,

Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak épp az álmunkat megélni tabu.

Éjszaka foszlana, feslik a varrat.
Illan a föld szaga, könnyeit írta
fák levelére a hajnali harmat,

A pénzkopó szagot fogott,
vadászni, vágya felpörög,
s a többi ebtől ellopott
koncon morog, bélen hörög.

Ég felé mutatva, szinte kérkedőn
árva szikla tömbje állt a bérctetőn.

Erős kétely lett úrrá a legyen:
hogy mit tegyen, legyen, vagy ne legyen?

Hol álmaimra rákacagtak,
sötétbe zárva félve éltem.
Feszültem átkozott falaknak -

Versem nem tartozik a fajsúlyos alkotások közé,  formai hiányosságai is vannak.  Elnézéseteket kérem, de a kánikulára való tekintettel ezt most neglizsében irtam, ezért  is lett pongyola.:)

Égő pokol most az egész völgykatlan,
vidékünkön ez a hőség szokatlan!
Kisszobámból ki sem bújok, azt hiszem,
verset írok, felforrt már az agyvizem.

Szenvedve a hőgutától, legottan,
magamról már minden rongyot ledobtam.
Csak egy fürdőgatyát hagytam magamon,
amivel a zavaromat takarom.

Démon. Éva volt az őse.
Tombolt mágikus hatalma
- Belzebubnak ismerőse  -
csókkal mérgezett az alma.

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.
Perzselő e szenvedély azóta,

Ezt a verset Kőszeghy Miklós Lepke című költeménye ihlette.

Lepke voltam én az Isten
tenyerén,
jóllakottan élve hitnek
kenyerén.
Elkerülve mélabút, bajt,
azt remélve, tán az Úr majd
osztva csendes égi áldást
- pille szárnya mégse vár mást -
rám borítja féltve óvó
kézkoporsó
fedelét.

2012. június 11.

Szél sodorta szikrán gyúlt e nóta
- csillagfényből, tőled érkezett.

Rossz a jelen kedve -
nem tervezve jövőt,
múltba temetkezve
múlatjuk az időt.

Mondd Uram, hol a mágikus kéz,
mely agyban, szívben rendet rakna?
Hol a tükör mely szemünkbe néz,

Lángokká izzasztott e pőre szerelem,
itt lobogok benned, szent vágyak tüzében.

Titokba csenve, hogy nagyon szeretlek,
feléd, a csendbe sóhajt küldök én,
remegve csüngök vágyak köldökén,

Jaj, de régen volt már, édes jó anyám,
mikor szemed napként fényét szórta rám,

Angyali trombitaszóra
felnyílt a sok sírgödör,
eljött az ítéletóra,

Ülőmunkát végzek, kérem,
születik sok vers, meg érem.

Szülinapra készül a Föld,
ötmilliárd év mögötte.
Bárhogy nézzük, kenyerének