Reggeli ritmusjáték
Beküldte hubart - 2012, augusztus 19 - 19:27
Éjszaka foszlana, feslik a varrat.
Illan a föld szaga, könnyeit írta
fák levelére a hajnali harmat,
s röppen az égre a fürge pacsirta.
Ágyon a kedvesem, éled a teste,
omlik a dús haja, fürdik a fényben
- este a beste a kedvem kereste -
nyitva a két szeme, érzi, ha nézem.
Mintha ma féltene, tárva a karja,
hangja, a szép zene, alt a fülembe,
hajnali hallali - így terelem be.
Ajka a számat, a csókom akarja,
s ébred a vágya egy új szerelembe.
2012. aug. 19.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, augusztus 19 - 22:30
Permalink
Vérpezsdítő , szinte
Vérpezsdítő , szinte olaszosan!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2012, augusztus 20 - 08:23
Permalink
Köszönöm, kedves Kata.:)
Köszönöm, kedves Kata.:)
Toma
2012, augusztus 20 - 00:14
Permalink
Tényleg ritmusos ébresztő!
Tényleg ritmusos ébresztő! Keljünk mindig így!
(Feri, szereted ezt a hallali-t, mintha már olvastam volna nálad :)
hubart
2012, augusztus 20 - 08:33
Permalink
Nem emlékszem rá, hogy
Nem emlékszem rá, hogy használtam volna már ezt a szót valamelyik versemben, de megtörténhet. Kosztolányinál találkoztam vele először, és talán utóljára is versben. Köszönöm figyelmedet!:)
Toma
2012, augusztus 20 - 16:10
Permalink
Én sem emlékszem pontosan, de
Én sem emlékszem pontosan, de valamelyik szerzőnk használta... Akkor lehet, hogy nem te, de a vers akkor is remek! :)
hubart
2012, augusztus 20 - 16:49
Permalink
Kedves István, Mégegyszer
Kedves István,
Mégegyszer köszönöm értékelő szavaidat.:)
M. Karácsonyi Bea
2012, augusztus 20 - 10:04
Permalink
Szépen zenél, az biztos....
Szépen zenél, az biztos....
hubart
2012, augusztus 20 - 16:47
Permalink
Kedves Sea, köszönöm
Kedves Sea, köszönöm véleményedet!:)
hubart
2012, augusztus 20 - 16:46
Permalink
Kedves Joe! Köszönöm
Kedves Joe!
Köszönöm részletes elemzésedet, értékelésedet. Nem fogod elhinni, de nálam a piszkozatban az a bizonyos pacsirta még röppent, aztán, végül hogy lett belőle mégis szökkenő, magam sem tudom, de engedelmeddel ki is javítom. Bevallom egy kicsit tartottam tőle, hogy a játékossággal túllőttem a célon, és úgy járok vele, mint aki agyoncukrozza a kévét. Örülök neki, ha úgy véled, hogy belül maradtam a "pajkos mérsékletesség" határain!:)
Haász Irén
2012, augusztus 20 - 19:12
Permalink
Ferikém, különös örömmel
Ferikém, különös örömmel olvastam versedet, mert nagyon szeretem a daktilusokat. Csengő, bongó lesz tőle a vers, vidámság, öröm, hallali....
Egyébként az én Barát, ki tőlem távol élsz c. versemben fordul elő a hallali, mely itt, a Parnasszuson is szerepel. Örülök, hogy a Te soraidba is beférkőzött. Olyan kifejező szó...!
Toma
2012, augusztus 20 - 21:31
Permalink
Akkor nálad volt, Irén,
Akkor nálad volt, Irén, köszönöm.
hubart
2012, augusztus 21 - 08:58
Permalink
Irénkém, örülök, hogy
Irénkém, örülök, hogy tetszett a versem.
Köszönöm, hogy megírtad a hallali előéletét!:)) Amúgy az természetes, hogy mások is használják ugyanazt a kifejezést. Persze, ez egy elég különleges és ritkán használt (talán hangutánzó?) szó, ezért is feltűnő, ha az olvasó viszonylag rövid idő alatt másodszor is találkozik vele:)
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, augusztus 21 - 08:26
Permalink
Persze, a későn jövőnek
Persze, a későn jövőnek csönd..., de bíz, nálam is szökkenne az a pacsirta
Olyan kedves, játékos az egész, köszönöm, hogy bearanyoztad vele - már akkor, amikor először olvastam - a napomat.
Ölellek
hubart
2012, augusztus 21 - 09:04
Permalink
Ágotám, örülök, hogy
Ágotám, örülök, hogy megérintett a versem!
Igen, a szökken, röppen nagyjából uganazt a mozdulatot fejezi ki, bár az első az inkább a "lábasjószágokra", a második értelemszerűen a szárnyasokra vonatkozik . Én azt is el tudom képzelni, hogy például a rég nem látott szerelmesek röpülnek egymás karjaiba.:)) Igen gazdag árnyalatokban a mi nyelvünk, a költők, versfaragók örömére.