Boszorkányátok
Beküldte hubart - 2012, július 3 - 07:25
Démon. Éva volt az őse.
Tombolt mágikus hatalma
- Belzebubnak ismerőse -
csókkal mérgezett az alma.
Lángban izzott pőre teste.
Vittem ölbe’, vettem vállra;
szenvedélyem őt kereste:
pernyesors a szalmaszálra!
Fényt igért az álmok lánya,
vesztem ott e tűz okozta,
gyilkos ármány-tudománya
férfisorsom megátkozta.
Hozzászólások
Zajácz Edina
2012, július 3 - 08:12
Permalink
Nekem egy kicsit nehéz az
Nekem egy kicsit nehéz az első verszszak, így olvasásra, és a végén a "férfi voltom " helyett esetleg férfi sorsom? :)
A jó forma, pedig alap :) Szép napot!
hubart
2012, július 3 - 12:04
Permalink
Kedves Edina, a blogot
Kedves Edina, a blogot irodalmi műhelynek is tekintem, ahol felhívjuk egymás figyelmét bizonyos dolgokra, és korrigálunk, esetleg át is írjuk a vers egyes részeit. Az első szakaszban nagyon pontosan tudom, hogy mit szeretnék elmondani, viszont a mondatszerkesztésem talán nem elég világos. Ezért is tettem fel közszemlére a verset, mert kiváncsi vagyok a mások véleményére, meglátásaira. A férfi voltom talán nem pontosan ugyanazt jelenti, mint a férfisorsom, de ez utóbbi gördülékenyebbé teszi a vers befejező traktusát, ezért elfogadom a javaslatodat. Köszönöm figyelmedet, és sergítőszándékodat!:))
M. Karácsonyi Bea
2012, július 3 - 12:03
Permalink
Picit darabos, de szép...
Picit darabos, de szép...
hubart
2012, július 3 - 12:08
Permalink
Igen, kedves Sea, ez a pontos
Igen, kedves Sea, ez a pontos kifejezés, hogy kicsit darabos. Próbálom még mintázni, csiszolgatni. Köszönöm figyelmedet!:)
M. Karácsonyi Bea
2012, július 3 - 12:13
Permalink
Egy pillanatig sem féltelek,
Egy pillanatig sem féltelek, tudjuk mit tudsz...