Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Harangzúgás Atlantiszban

Harangzúgás Atlantiszban;
A vén Idő szíve dobban.

Peregnek rég néma dobok,
Múltak tengere háborog.

Törött szárnyú emlékezet
Csapong holt emlékek felett...

Harangzúgás Atlantiszban,
Örök őszi alkonyatban.

Hullanak a falevelek,
Tűnő évek zaja pereg.

Állandó elmúlás-ködben
Egyetlen Remény sem zörren.

Harangzúgás Atlantiszban;
Múlt és Jövő - Örök Honban.

Múlt és Jövő szeplőtelen,
S mindig maszatos a Jelen.

Sztratosz ormán világkormány;
Földet szippantó pénz-ormány.

Tiltott szerelem

Hiába volt megannyi szó,
sután a mozdulatban
tanultam én, ölelni jó,
csodás, feloldhatatlan,
hiába mondta annyi hang;
vigyázz, nagyon megéget,
vakon tovább ölelt agyam
karom szorítva téged.
 
Hiába óvtak engem ők,
tudom, csupán irigység
beszélt belőlük; ezt a nőt
ölelni semmi kétség,
paráznaság, a bűn maga,
az ördög és a pokla,
ne menj feléje már soha,
hamar te lész a foglya.
 

Sárga őszi lombkoronák

Sárga őszi lombkoronák;
Folyton változik a világ.

Nagyapáink "modernsége"
Már füstöt sem ír az Égre.

Elfonnyadnak a jelszavak;
Csupán az Idő az
Alap.

Sárgult felszín hull a földre;
Marad a Fontos -
Örökre.

Talányos marad a világ;
Sárga őszi lombkoronák.

Jelen Anya és Múlt Apa

Jelen Anya és
Múlt Apa;
A Jövő -
Kettőjük sarja.

Múlt voltam,
Jelenem - vagyok;
Jövő -
Amivé válhatok.

Amíg él ez a kapcsolat,
Atlantisz víz felett marad.

Itt nem számít a túlerő;
Kamu múltból - kamu jövő.

Hosszabb távon nincsen érdek;
A jóslatok mit sem érnek.

Globális anomáliák
Nem öröklődhetnek tovább.

Globál világ-monarchia?
Béke haló poraira...

Hatókörén túl sodródva
Sok milliárd is csak - nulla.

Élő Jövőre - új ruha;
Múlt Apa és Jelen Anya.

Titok-arcú lények vagyunk

Titok-arcú lények vagyunk;
Nem tudjuk, honnan származunk.

Hogyha Lelkünk Titokra lel,
Doktrínákkal takarjuk el.

Félünk attól, ami Áldott,
S - díjazzuk a butaságot.

Tévtanokat terjesztgetünk,
Múltat hányunk,
Jövőt eszünk.

Titok-arcú lények vagyunk;
Nem mindig jókor hallgatunk.

Amit kimondani tilos,
Az sohasem hivatalos,

S - ha látszik is ősi lábnyom,
Jól eltakarja a kánon...

Kötelező amnézia
Száll a Régmúlt poraira.

Titok-arcú lények vagyunk;
Profán módra kárhozgatunk.

Mitől lesz jobb a világ?

Mitől lesz jobb a világ?

Attól, hogyha minden ember

Rózsaszínbe

Öltözködve

Harsogja a doktrínát,

Közben pedig 

Örökösen

Felvonulva

Riszálja a tomporát?

 

Nemigen!

Zagyválhat a propaganda,

A Valóság - 

Másmilyen!

 

Mitől lesz jobb a világ?

Hogyha egy nemzet sem marad,

S lesz helyettük

Globalizált

Keverék?

Az igazi

Identitást

Nélkülöző

Globálisan

Romanizált

Csőcselék?

 

Nemigen!

A végzet örök túlerő

A végzet örök túlerő;
Isten homlokán mély redő.

Profán kényszerzubbony-kabát,
Ránk kényszerítené magát.

Anti-teremtő hatalom;
Lelkeket csőcselékké nyom.

A végzet puszta túlerő;
Hangos jelen -
Néma jövő.

Mindig gyilkos, sötét szélben,
Mindig Isten ellenében.

Hatalom-éden, pénz-pokol
Fenyeget mindig valahol.

A végzet profán túlerő;
Örök lelki esküszegő.

Nincs célja, sem üdvössége,
Csupán kezdete és vége.

Idő-tépte arca csorba,
Mindig visszatér a porba.

Az ébredéssel

Sok év után ma végre jól aludtam,
az álmaimban úgy öleltem át,
miként akartam én a vágyaimban
ölelni őt, akár folyót a nád.
 
Ma végre könnyeden borult az álom
lehunyt szememre, mint az áradat,
velem szaladt e tünde délibábon,
mi több, egész ma hajnalig maradt.
 
A vágy vadul körötte úgy fonódott,
akárha láva törne épp ki most,
szerelmem éppen éji nászba torkollt,
de lám, ütött a vekkeróra, kopp.
 

Örömteli, fáradt őszi este

Örömteli, fáradt őszi este;
Törődött a vén Október teste.

Tevékeny volt hajnaltól idáig,
Fától erdőig,
Erdőtől fáig.

Alkonyat hull már az őszi tájra,
Eltesszük magunkat éjszakára.

Törődött a vén Október teste;
Örömteli, fáradt őszi este.

Fohász a tékozló fiúhoz

A Lélek egykoron csodát teremtett; 
figyel reád amíg az ész pihen,
vigyázza szent igéje szülte rended,
ahol nem él hiába semmi sem. 
 
Ha vetsz, lesz itt kenyér elütni éhed, 
s amerre még a tiszta víz csobog,
oázisenyhet ad, ha szomjad éget,
s a fák világi templomoszlopok.
 
E táj kies zegét-zugát bejárva
a lét virágait kiélvezed, 
utad során időd se vesz ma kárba,
amíg e gondos égi kéz vezet.
 

Nagy "progesszív" globál kretén

 

Nagy "progresszív" globál kretén

Művilág műanyag egén.

 

Lelket porlaszt,

Hitet rohaszt,

Embert globálissá bomlaszt.

 

Bombát robbant,

Aknákat ás,

Hogy ne legyen

Identitás,

Jöjjön el a tökéletes

Meghittséget nélkülöző

Minden sivársággal teljes

Promiszkuitás...

 

Idegen az idegennel...

Kapcsolatot nélkülöző

Kapcsolatok tömege,

Hadd csússzon az emberiség

Minden állat szintje alá

Ízibe...

 

Világpénz impériuma

Oldalak