Gyilkos a nyár. Satnya vidék,
nap heve fűt, mint a kazán,
izzik az ég. Benti magány,
hűs szoba zár, néma igék.

Víz sem elég, porzik a föld,
kellene bő záporeső,
életerő, nem temető –
nincs, ami hajt, nincs, ami tölt.

Perzsel a nyár. Jaj, ha kiég
bennem a vágy, nincs szerető,
mert ha csalárd, elfeled ő –
kell az erő, kell kicsi még!

Hogyha az Úr hallana fönt,
könnyes esőt sírna ma rám,
zengne az ég bősz viharán,
mert öl a nyár, s felfal a csönd.

Nyáron jókedvű az Isten,
Fel is kacag néha,
Ne képzeljük azt, hogy Tőle
Idegen a tréfa.

Nem csak bajt és borzalmakat
Tartalmaz a Csésze,
Az Üdvösség a Teremtés
Legfontosabb része.

Isten mindig mosolyogva
Tekint az Akolra;
A bűnt nem Ő, saját maga
Űzi a pokolra.

Nyáron jókedvű az Isten,
Szeret,
Segít élni.
Profán ostobaságoktól
Sosem szabad félni.

Nyáron jókedvű az Isten,
Bár sok a teendő,
Vén Nap Jövő-fazekában
Fő már a Jövendő.

Versben mondom, amíg élek;
A Ritmus - maga az Élet.

Versem a lelkemből fakad,
Mindig öntörvényű marad.

Se kánont, se pénz nem követ,
Arról dalol, amit szeret.

Hódításra nem törekszik,
Olvassa, akinek tetszik.

A Ritmus - maga az Élet;
Versben mondom, amíg élek.

Isten kivárja a végét
Ennek is,
Előbb-utóbb rájöhetünk,
Hogy mi Igaz,
Mi hamis.

Őrült tömeg skandálhatja,
Mi a holtágak "joga";
Talán egyszer megérti majd,
Hogy mindezek ellenére
Duna marad
A Duna.

A tiszta Lelkiismeret
Mutatja, hogy
Isten
Szeret.

Derűs csendben
Állva marad,
Élni segít,
Nyugalmat ad.

Szabad madár
Könnyű szárnyon,
Csendes esték,
Igaz álom.

Profán zajtól távol állni,
Soha semmit meg nem bánni.

Élet-halálhoz
Szent keret
A tiszta Lelkiismeret.

Coudenhove-Kalergi-szelek
A vén Európa felett.

Értékek masszává nyúltak,
Önmagukból kifordultak,

Arctalan pénz royal flush-se
Zavart minden dolgot össze,

S a parttalan dogma-sereg
Már Nemzeteket fenyeget.

Coudenhove-Kalergi-szelek;
Minden egész kettéreped.

Abortusz-gyár füstöt kavar,
Vonyít a nemváltó-ipar,

Amaz Jövő lelkén söpör,
Emez gyermekeket gyötör...

Ocsmányságok megszépülnek,
Gender-lágerek épülnek...

Coudenhove-Kalergi-szelek;
Isten nem számol veletek.

Konzervatív Szent Remények
Védőszárnya alatt élek.

Hiszem: a Lét nem parttalan,
Hogy
Célja és
Értelme van.

Leginkább az idő "halad";
De az ember -
Ember marad.

Konzervatív Szent Remények;
Ép a test,
Ha ép a Lélek.

Isten nem multi, se nagybank,
Nem dollárért szól a harang.

Teoretikus kertekben
Sohasem sétál az Isten.

Konzervatív Szent Remények;
Az Identitás a lényeg.

Nem vagyunk "világba vetve",
Mint egy jégtáblán a medve...

Pillanatfüzér az Élet;
Nem sietnek a Remények.

Profán gond a betonba ver;
A Pillanat - Égig emel.

A versengés erőt vedel,
Kölcsönösen előnytelen.

Isten mindenkinek adott
Erőt gyűjtő Pillanatot,

Amit fal vagy köd nem takar,
Élhet vele, aki - akar,

De - nem felel rá az érdek,
Érzék kell hozzá,
Meg - Lélek...

Múlt, Jövő -
Jelenben élnek;
Pillanatfüzér az Élet.

Hogyha az Akarat gyatra,

Eső hull a Gondolatra.

Idő-parti füzesekben

Iszappá romlik az Ember,

S maga helyett szólni enged

Csiricsáré jelképeket.

Hogyha az Akarat gyatra,

Pénz kászálódik a bakra,

Doktrína világot vakol,

Bakarasz gyereket rabol,

A Múltat posványba vetik,

A Jövendőt vetkőztetik...

Hogyha az Akarat gyatra,

Köd tapad a Pillanatra.

Áll a Remény lenyírt szárnnyal,

Sodródik a Hit az árral...

Platón Atlantisz-vétója -
Lelkünk lapjára van róva.

Platón ma is vétót emel
Arra, ami azt érdemel.

Ha pökhendi a tudomány,
Mindig legyen olyan talány,

Ami üstökön legyinti,
Illő alázatra inti.

Platón Atlantisz vétója;
Alaposan átgondolva...

Már utána sem értették;
Vagy csak érteni nem merték.

Arisztotelész vitatta,
S a Mesterét - megtagadta.

Amit folyton letagadnak,
Annak csak Hatalmat adnak;

Platón szelleme mosolyog -
S ágálnak a szkeptikusok...

Nyár van,

Érik a Jövendő!

Az égbolt virágos kendő.

Kacagnak a lombkoronák,

Kanyarog az Élet tovább.

Kikerülünk mocsarakat,

Holtágakat,

Tévutakat.

Villoghatnak lidércfények,

Dalolhatnak a szirének,

Ordíthatnak az ég felett,

Sötétíthetik az eget,

Csábításra nem figyelünk,

Jó úton, jó felé megyünk.

Egyre több lesz a teendő,

Nyár van,

Érik a Jövendő!

Tisztelet a magyar szurkolóknak,
Akik a Csapatunk mellett voltak!

Minden jelen őrültség dacára,
Reményt vittek a futballpályára.

Mit sem adtak degenerált trendre,
Ami őket kipécézi rendre.

Nem hajlottak gonoszok szavára,
Nem hagyták a Csapatot magára.

Tisztelet a magyar szurkolóknak,
Idén fáradhatatlanok voltak!

A forró európai nyáron
Túltettek Ők az egész világon.

Magyarországért végig kiálltak;
Részesei lettek a Csodának.

A Csapat külső tagjai voltak,
Ostoba rágalmakkal dacoltak.

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen,

Gyönyörű, füves tisztáson,
Napsugaras régi Nyáron

Érkeznek a fejedelmek,
Örök szövetségre lépnek.

Vérük csordul a bögrébe,
A Vérük - Mindenki Vére.

Egymásnak szent esküt tesznek;
Mától kezdve egy nép lesznek.

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen,

Hét vezér szövetségre lép,
Megszületik a magyar nép.

Árpádot pajzsra emelik,
Nagyfejedelemmé teszik.

Dentumogyer idejében,
Valahol egy erdőszélen