Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Istennek nincs hivatala

Istennek nincs hivatala,
Lobbikat nem szervez soha.

Nem érdekli statisztika,
Sem életszínvonal-vita.

Minden Igazat megáldott,
Ingyen kínál boldogságot.

Istennek nincs hivatala;
Nem gyűjt szavazatot soha.

Nem a fogyasztás mértéke,
Hanem a szent belső Béke.

Sem a béka, sem a gólya
Nem a távlatok hozója,

Hanem a Szabad Akarat,
És az Isten - bennünk marad.

A Lélek - Isten Temploma;
Istennek nincs hivatala.

Szakajtóba zárt emlékek

Szakajtóba zárt emlékek
Csendes estén enni kérnek.

Táplálójuk - önismeret,
Meg a csöndes emlékezet.

Csendes, misztikus estéken
Jelenbe ugrik a
Régen...

Szakajtóba zárt emlékek
Öregedve visszatérnek.

Megkopva, elkeveredve,
Ó vágyakkal elegyedve,

Időrendben módosulva,
Harmóniává simulva.

Szakajtóba zárt emlékek;
Rajtuk fényes idő-kéreg,

Pillanatvirágok közte;
Egy életté állnak össze.

Emlékeink - magunk vagyunk,
S mi is emléknek maradunk.

Kutyasimogató május-éjszakában

Kutyasimogató

Május-éjszakában

Langyos esti szelek 

Legyezik a vállam.

 

Ciripelő éjben

Sápadt szkepszis vacog,

Istenről mesélnek

Ott fent a csillagok.

 

Az asztal szegletén

Megpihen a lábam

Kutyasimogató

Május-éjszakában.


 

Tavaszi visszarévedés

Tavasznak áradó kizöldülése
fog át a tél után, kereng, lebegtet,
aztán elunja és egy libbenéssel
a ház mögötti kerti padra ültet.
 
De zsong agyamban még tovább is egyre,
kutatva járja át, mit is találna,
talán a nagy szerelmeket keresve
elringat álmodón a délutánba.
 
A régi képek újra elsuhannak,
tovább cipelve engem egy kicsit,
hinnék megint e bódító tavasznak,
de visszafog, nevetve mondja, csitt!
 

Költészet égi országa

Költészet égi országa;
Van földje,
De nincs határa.

Nincs kormánya,
Nincs adója;
Király az összes lakója.

Sok szuverén birodalom
Túl Téren,
Időn,
Álmokon.

Költészet égi országa;
Nem az hadnak sokasága...

Nem léteznek kis Nemzetek,
Nincsenek kis Költészetek.

Líra minden Otthonban él,
Isten minden nyelven beszél.

Lélek belső, szent világa;
Költészet égi országa.

Régi Tavaszok emléke

Régi Tavaszok emléke
Csendesen bújik a szélbe.

Virágözönt hordtak a fák,
Egyszerűbb volt még a világ.

Lélekmezőn imbolyogtunk,
Jövendőket lapozgattunk.

Régi Tavaszok emléke
Sosem áll magától félre.

Fényes homlokú etalon,
Mérce minden új Tavaszon.

Megalkudni sose enged,
Tart
Hitet,
Reményt,
Szerelmet.

Reményt varázsol az égre
Régi Tavaszok emléke.

A gonoszság nevetséges

A gonoszság nevetséges,
És mindenhol, mindig - véges.

Ma - világmédia-hűhó;
Holnapután - tavalyi hó.

Ma rettegi a nagyapa,
S nem hiszi majd az unoka...

Ha lelkünket is döngeti;
Engedmény nem dukál neki.

Lehet király,
Pap, vagy béres...
Minden gonosz - nevetséges.

Zsálutcába tévedt Hitek

Zsákutcába tévedt Hitek

Addig gyalogolnak,

Míg mellettük közönyösen

Elsuhan a Holnap.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Pislákolva égnek,

Nem látják, hogy a semmibe

Szivárog a lényeg.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Kővé vetemednek,

Emlékük sem marad meg a

Keselyűseregnek.

A Gazda dolgai

 
 
A cipők megsüppedve állnak, 
nem hajók már két vizes lábnak.
 
Kérgüket többé már a Gazda 
nem törheti, nem tiporhatja.
 
A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?
 
Tanácstalan a bot, a párna, 
kinti fogason nagykabátja,
 
hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,
 
mikor kéken villogó lámpás 
kocsi vitte el, s egy kiáltás, 
 

Nagy közömbös kőmezőkön

Nagy közömbös kőmezőkön
A Történet hátrahőköl.

Objektív lehetetlenek
Önfelszámolása pereg.

Semmi-dísszé porlik a gát;
Minden abszurd törli magát.

Nagy közömbös kőmezőkön
Alkudoznak kilenc rőfön.

Az út végén bő ajándék -
Öncélú, semmítő szándék.

Vákuum csikorgatja fogát,
Csak a Mítosz ugorja át.

Jövő-magzat állatbőrön;
Nagy közömbös kőmezőkön.

Isten és a Tradíció

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.

 

Akit nem köt - tévelyeghet,

Rabolhat, mint a tatár,

De akit köt,

Tudnia kell,

Hol húzódik a határ.

 

Globális propagandától

Reszkethet a levegő,

Isten áldása nem ott van,

Ahol bőg a túlerő.

 

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.


 

Sose voltam liberális

Sose voltam liberális;

Inkább maradok normális.

 

Károgó mű-varjú sereg

Sötétítené az eget.

 

Mindent kitépne sarkából,

Amiben Jövő pislákol

 

Abszurdumot torz süvegel;

Eltévelyedést ünnepel.

 

Sose voltam liberális;

Inkább maradok normális.

Variánsok

Angyalok ültek az est küszöbére,
játszani hívtak a mennybe megint,
testem az égbe, magasra cipelve,
vittek a fénynek a csarnokain.
 
Még sose láttam ilyet, kiabáltam,
vissza kerültem a földre ezért,
újra aludtam a régi szobámban,
mint ki elérte az ég peremét.
 
Másnap az est sietős-hamar eljött,
még alig érte az álom agyam,
furcsa neszek kerekedtek az éjből,
félve aludtam a karjaiban.
 
Ördögök álltak az éj kapujában,

Ha Közösség nincs, Egyén sincs

Ha Közösség nincs,

Egyén sincs,

Csak helyette

Identitást nélkülöző egyedek...

Ha Közösség nincs,

A világ

Egyértelműen

Beteg.

 

Ha Közösség nincs,

Nem marad helyette más,

Csak tömeg.

Nemzeteket,

Családokat

Ép Jövőért

Kötelesség

Megőrizni,

Emberek!


 

Oldalak