Őszünkbe kábultan

Beküldte hubart - 2012, szeptember 6 - 09:32

Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak épp az álmunkat megélni tabu.
Mállik már a kedvünk, mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával betakar a bú.

Állíthatnak szobrot múló pillanatnak
távolba merengő üveges szemek,
fölöttünk a percek gyorsan elszaladnak,
fejünkre az ősznek könnye csepereg.

Csak ülünk itt bénán, sorsunkba kábultan,
míg a nagyvilágban, ott kint áll a bál,
majd könnyű permettel rőt avarba hulltan
enyészeté leszünk, két fáradt madár.

 

Hozzászólások

Zajácz Edina

2012, szeptember 6 - 10:48

Mi mást is mondhatnék a formai precizitáson felül, minthogy egyedi képeid különleges hangulattal tölik meg az egyébként is mély tartalmat.
Gratulálok! :)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, szeptember 6 - 11:49

Gyönyörű...

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2012, szeptember 6 - 16:47

  Ez maga a tökély , a  teljesség élményét adod ! Gratulálok!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

hubart

2012, szeptember 7 - 07:15

Köszönöm, Edina, Sea, Kata!:)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2012, szeptember 7 - 09:13

Látod?A lányok kedvence vagy.:)

hubart képe

hubart

2012, szeptember 7 - 09:30

Hát ezt reméltem is, de hogy méginkább az legyek, abban a fiúk is sokat segítenek!:))

hubart képe

hubart

2012, szeptember 7 - 09:26

 

Kedves Joe,

Köszönöm az érdemi hozzászólást. Észrevételeiddel nagyrészt egyetértek. Az első változatban nálam is az éppen szerepelt a vers második sorában, méghozzá ebben a formában: "csak éppen a valót megélni tabu", de aztán valamiért átalakítottam. 
Új átiratomban a kedvünket kicseréltem a szerelmünkre, mert úgy érzem többet kifejez.
A búcsúbál már hamarabb is eszembe jutott, de valamiért tartózkodtam tőle, most mégis megkísérlem, hiszen egyrészt létező fogalom, másrészt ráillik az őszre.
A könnyű permettel helyett írhatnám a hűvös esővelt, de az nem teljesen ugyanazt fejezné ki, mint amit szerettem volna. Itt ugyanis az észrevétlen, csendes elmúlást akartam hangsúlyozni, és ahhoz nem kell semmiféle mostoha, vagy szélsőséges időjárás. Az ember úgy is avarba hullhat, mint egy könnyű őszi permet. 

Íme az új változat, kíváncsi vagyok a véleményedre:


Talán még tobzódunk lázas gondolatban,
csak éppen  álmunkat megélni tabu.
Mállik már szerelmünk, mint vízben a szappan,
bolyhos bársonyával betakar a bú.

Állíthatnak szobrot múló pillanatnak
távolba merengő üveges szemek,
fölöttünk a percek gyorsan elszaladnak,
fejünkre a vén ősz  könnye csepereg.

Csak ülünk itt bénán, sorsunkba kábultan,
míg a nagyvilágban áll a búcsúbál,
majd könnyű permettel rőt avarba hulltan
enyészeté leszünk, két fáradt madár.