KILENCEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Amerikai Magyar Népszava
2015. október 5.
Szolidaritási adó Magyarországon
Kis hazánk példát mutat a világnak!
A tegnapi parlamenti ülés – ahol kizárólag a kormánypártok képviselői jelentek meg – egyhangúan elfogadta a szolidaritási adó tervezetét, így az új adó tizedikén hatályba is léphet.
Karácsony köpönyegében,
Ahogy szépen,
Ahogy régen…
Békességben,
Tisztességben,
Ahogy egyszer,
Sokszor,
Régen.
Áldott Béke földön-égen,
Karácsony köpönyegében.
Karácsonynak sátra alatt
A Pillanat – életet ad.
Ül az Idő
Csendben,
Halkan;
Az Életnek értelme van.
Örökéletű Pillanat
Karácsonynak sátra alatt…
Kinn: a vén December-medve,
Köd mélázik pityeregve,
De ma mégis
Minden szépen, fényesen ragyog;
Boldog vagyok.
Mosolygó karácsony hozott
Ünnepi fenyőillatot,
Hétköznapi áhítatot
Gyertya meghitt fénye lobog,
Itthon vagyok,
Boldog vagyok.
Itthon vagyok,
Boldog vagyok,
Élek,
És élni akarok.
KÉTSZÁZKETTEDIK RÉSZ
Parti Nagy Lajos:
Papírdal
A karácsonyt nem hozza el a hó,
Bennünk születik
Az isteni
Jó.
A karácsonyt nem fuvarozza szél,
Magában nincs,
Csupán lelkünkben
Él.
Fenyőillat
Járja át a szobát,
És Szeretet;
Ezt adjuk tovább.
Élet-csoda
Tél kezdetébe bújva;
Isten alkotta,
De mi teremtjük
Évről évre újra.
HARMINCNEGYEDIK RÉSZ
Túl köznapi gyötrő gondon,
Karácsony a horizonton.
Ádvent vége – bársony ernyő…
Díszre vágyik a kis fenyő.
Korán fekvő, lusta napok;
Isten közöttünk andalog.
Túl kócos idő-bozonton;
Karácsony a horizonton.
Latyakkal köszönt a Tél;
A szkepszis remélni – fél.
A napfény sápadt gyerek,
Pocsolyában hentereg.
Dölyfösen cuppog a sár;
A közöny – közönyre vár.
Latyakkal köszönt a Tél,
Aki csügged, élni – fél.
Búsan hallgatnak a fák;
Fagyra készül a világ.
Az anyaghit félve él;
Jégkorszak lesz-e a Tél?
Latyakkal köszönt a Tél;
Unalmában zúg a szél.
Bágyadt, ködös télelő;
Down-kóros a Jövő..
Az Idő halkan üget,
NYOLCADIK RÉSZ
Népszabadság
2015. október 3.
Valóra vált álom
Törvény a kötelező szolidaritásról
Megszületett végre, és azonnal hatályba is lépett a sokak által várt törvény a kötelező szolidaritásról.
KÉTSZÁZEGYEDIK RÉSZ
„A rókatárgy egy frakkzakó,
nehéz étrend a mellén,
a rókatárgy faggyas, fakó
felhők egy őszi kelmén.”
Következzék a jelenlegi kánon fejedelme. Ebben a témában nem kerülhetem meg Parti Nagy Lajos költészetét.
Ő a jelenlegi hivatalos magyarországi költészeti kánon koronázatlan királya. Hatalmas díjgyűjteménnyel rendelkezik. Minden jelentős irodalmi kitüntetést megkapott, ami csak létezik. Furcsa lenne, ha egy is hiányozna a kollekcióból.
Nem látható,
Nem hallható,
Nem tapintható;
Mégis érzem,
Amikor rám gondolsz,
Anikó.
Csak a felszín,
Vékony hártya
Léten az anyag;
Másutt vannak
Az igazi
Erővonalak.
Hogyha valamelyik Lányunk
Elindul haza,
Órákig
Várja kapunkban
Mind a két kutya.
A szkeptikusok szerint
A megérzés – mese;
Mégsem tévesztik el a
Kis Gazdit
Sohase.
Ha boldogan vár Anikó
Meg a két Gyerek,
HARMINCHARMADIK RÉSZ
A fáradt Hold csillagköd-székre ül,
Tanácstalan a hideg
Egyedül.
A éjszaka
Néma, sötét korong,
Idő határán
Vén szkepszis bolyong.
Mégis…
Az egyre rövidebb napokban
Érezzük Istent
Napról napra
Jobban…
Otto von Bismarck kancellár ragaszkodott háziorvosához, Schweninger egyetemi tanárhoz. Ezen sokan meglepődtek, hiszen a két férfi első találkozása után ezt kevesen hitték volna.
Bismarck közismertem durva modorú volt, de a bátor embereket kedvelte.
Felhívták a figyelmét a jó hírű orvosra, és fel is kereste.
Dr. Schweninger szokásához híven elkezdte aprólékosan kikérdezni az új pácienst eddigi betegségeiről, testi állapotáról.
A kancellár azonban gyorsan elunta a felelgetést. Régen elszokott már attól, hogy őt kérdezgetik.
Bágyadt ádventi napon
Múlt bóbiskol a padon.
Eddig kedélyes a Tél,
Régi vicceket mesél.
Köd ül jövendő fagyon
Bágyadt ádventi napon…
Bágyadt ádventi napon
Csak a Jelen hatalom.
Csíp a hajnali hideg,
Nem hódolunk senkinek.
Fáj a szabadság nagyon;
Bágyadt ádventi napon.
Bágyadt ádventi napon
Remény a Jövő-vagyon.
Közönyös a téli szél,
Csak az félhet, aki él.
A halál régi rokon
Bágyadt ádventi napon.
HETEDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Amerikai Magyar Népszava
2015. szeptember 30.
Európa kirekesztette Magyarországot
Minden irányból kerítések veszik körül Magyarországot…
Ilyenre nincs példa a történelemben.
KÉTSZÁZADIK RÉSZ
„Jó játék a konektor,”
Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Az események nagyjából ugyanúgy alakultak, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.
Sötét világban meghitt gyertyafény;
Még élni akar bennünk a Remény…
Míg bennünk Ádvent önmagára lelhet,
Addig teremthet Isten Jövőt,
Lelket.
Amíg a Hit profánná nem silányul,
Jelen és jövő minket el nem árul.
Ádventi csend – puha, akár a bársony,
Valahol messze…
Felsejlik
Karácsony.
HATODIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
THE TIMES
2015. szeptember 20.
Menekültek tömegében fuldoklik Budapest
Helyszíni tudósítónk jelentése a magyar fővárosból
Eldobált ruhák, embermagasságú szemétkupacok, kosz, ürülékhalmok, bűz – így fest manapság Magyarország egykor világszép fővárosa, Budapest…