Blogok

 Ágról szakadt levelek
 együtt érzek veletek!
 Az élet íze, színe rég
 bánattemető regény.
 
 Ágról szakadt levelek,
 fa anyátok néma Vágy:
 a halálban is szülőágy!
 Ágrólszakadtak! - Ó!Egek!

         Mysty Kata

Mottó:

„Hová rohansz így Te ősz, Te szűz arany,

Negyvenharmadik rész

Mielőtt az előbbi részben felmerült fontos kérdésekre válaszolnék, ismét vissza kell kanyarodnom, hogy a téma többi szálát is összhangba hozzam mindazzal, amit a sorozat legutóbbi részeiben megállapítottam.

Lassan odaérek, hogy komoly kísérletet kell tennem a szerelem definiálására. Eddig ettől tartózkodtam, és nem véletlenül.

Láttuk, mi nem a szerelem. Talán nem árt néhány szóval felidézni.

 Szagtalan rózsa kornyad az útra,  

 lécbe kerített ház pityereg,

Tánc, tánc, őszi tánc,

Sáros lesz a szoknyaránc,

Vigyorog a lánc…

—–

 Mysty Kata

Ölelkező kagyló morzsái

Az írói hiúság szokatlan dolgokra képes. Művel csodát is, egyebet is.

              Debrecen
 
 Itt élni ajándék nekem, benne

Nyárt idéző őszi hétfő;

Vén, kedélyes fellegnéző

Napsugár -

Kacatok mind a feslett szavak,
fülemben gyűlnek lommá
a kéjesen vigasztalók,
s zúzzák álmomat porrá,

A horgász,
nem egy agytornász,
de férfi ő,
s tudja hogy a férfi-nő viszony
sikamlós, akár egy mell-uszony,

Évfordulónk

Az évek múlnak, nem mi, Kedvesem,

Mysty Kata
Pillangó pillantó

Pillangó pillantó...
rózsaszál - gangra száll,
Lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.

Aranylik bennünk

még a nyár, néz

felénk sok titkos

  ág. Bujkál a

nap játszi kedve

Negyvenkettedik rész

Vén malom a hegytetőn,

Őröl szakadatlan;

Zúgó évek

Tűzpatakja

Forr,

Akár a katlan.

Az ősz reménye

Csak egy szép, őszi levél,
ami lassan a földre ér.
Még él, de nem táplál reményt: