Világvége

 

 

 Szagtalan rózsa kornyad az útra,  

 lécbe kerített ház pityereg,

 könnye salétrom, omlik a kútja,

 messze repültek a gyerekek.

 

 Porlasztó szél, ha erre csatangol,

 rázva-morogva zsindelyt feszít.

 Görbülő földút álmokat hantol;

 már  a menyecskék sincsenek itt.

 

 Fekete varjak – özvegyasszonysor –

 vágyja bicegve sírját, kaszást,

 elkap egy csirkét, szidva a sorsot,

 s nyakát nyiszálja – mit tehet mást?

 

Hajtja apadva csörgedező vér,

ránduló izmok, vert idegek.

Zárkózó romja düledező rév, 

nem szívesen lát már idegent.

 

Kényszer szabott lét parancsa úr itt,

koravén napok fárasztanak.

Mind rabok. Unják e földi vurstlit. 

Nemcsak magától az, ki szabad…

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kicsit másabb az általam olvasott verseidnél,  az érzések nagyon jól átjöttek Irénke, a rímeken még lehetne csiszolni kicsit. (Az útra-a tégla például.)Tetszett, szeretettel olvastalak.

 

Haász Irén képe

Kedves Sea, ez tulajdonképpen félrímes vers, de néhol úgy jön ki, hogy keresztrímek vannak.

Ha ez zavaró, átvariálom keresztrímre... igen, azt teszem.

Köszönöm.

M. Karácsonyi Bea képe

Szép, dallamos is.

Haász Irén képe

Kedves Joe, igazad van. Nem időmértékben írtam, inkább ütemhangsúlyos. De elég sok helyen így hozták a szavak.

Örülök, ha tetszik. Köszönöm az olvasást.

hubart képe

Daktilust hallottan bele én is több helyen, de így is jó a forma. A "messze repültek a gyerekek" igen érdekes kettős jelentést hordozó kép, hiszen benne van az is, hogy kirepültek (önálló életet kezdtek értelemben), no meg az is, hogy nyugatra (esetleg tengeren túlra) távoztak, hiszen többnyire oda "repül" az ember fia. A z elkapott csirkén állt bosszú is igen érdekes momentuma a versnek, de nagyon életszerű. Sajnos, igen jellemző az elöregedő, majd elnéptelenedő falvak képe Magyarországon. 

Haász Irén képe

Köszönöm, Ferikém, az értékelésed.

A kirepült gyerekek akár tengeren túlra is juthatnak, a csirkéből meg finom rántott csirke is lehet. Előttem a kép, ahogy az öregasszonyok elkapták a falusi udvarban tartott csirkéket, ha vendég érkezett a házba, és nyiszálták el a nyakukat, tányérba fogva a vért, melyet hagymásan készítettek el...