Érzés-gyöngyök
Gyöngysort fűztem érzésekből,
tarkabarka láncom lett.
Minden érzés másmilyen gyöngy,
egyszerű vagy összetett.
A szeretet szív alakú,
aranysugaras, piros.
Szivárványszínű az öröm,
mosolyarcú kis csinos.
Nagyon sötét zöld a harag,
és egy kicsit szögletes,
a düh pedig grafitszürke,
hosszúkás és tűhegyes.
Plamen Dojnov: Magyar komplexus
avagy mit látott Jurij Vlagyimirovics Andropov, szovjet nagykövet az ablakából 1956-ban Magyarországon
Pedagógus napra - szeretettel :-)
Húsvéti bárány
A húsvéti kicsi bárány
kapu előtt pityereg.
Nem találja kis gazdáját,
pedig nagyon jó gyerek.
Mindig finom, friss szénával
kedveskedik őneki,
s most hiába a bégetés,
nem válaszol rá senki.
Bimm-bamm, bimm-bamm, szól a harang,
a kisbárány elhallgat.
Talán a gazdája hívja –
gondolja, és elballag.
Nem sír most már, csak a harang
öblös hangját követi.
Hite hajtja a lábait:
kis gazdája szereti.
Nagyon szeretem az epigrammákat, még a sírverseket is, ezért írtam néhányat az elmúlt évek során. Ebből hoztam most egy vegyes csokrot.
Sün-apónak mi a baja?
Nem nyughat a sün-unoka.
Felveri a sün-családot,
megtöri a téli álmot.
Éjbe szórt milliárdnyi fény-parány az út
Friss hó roppan a lábam alatt,
s látom a hóban a lábnyomomat.
Jól tapad, görgetem hólabdám,
mintha a Holdat forgatnám.
Építek óriás hóembert,
felszedem érte a hótengert.
Hóhegyet hordok a lábához,
hótakarót havas álmához.
Hóban, fagyban
Hóban, fagyban jó a sapka,
hóban, fagyban kell a sál,
kesztyűt is húzz a kezedre,
mielőtt még megfáznál!
Bundás csizma a lábadon
jó szolgálatot tehet,
hóban, fagyban egész télen
megőrzi a meleget.
Ha odakint jeges minden,
és a világ didereg,
vastag ruhába burkolva,
bizony, észre se veszed.
(2011.)
Újév csillaga
Januári kicsi csillag
havas tájra lekacsintgat.
Egyet pislant, s nyomban érzed,
a föld egy új évre ébred.
Megint pislant fűre-fára,
jégvirágok szöknek szárba.
És ha harmadszor kacsint le,
remény költözik szívünkbe.
Új szél fütyül a világra,
s szép lesz mindannyiunk álma.
(2011.)
Mivel hamarosan itt a karácsony, íme a legfrissebb karácsonyi gyermekversem:
Karácsonyt ül a világ
Erdő, mező hóbundában,
ünnep lobban gyertyalángban,
dalt susog a fenyőág.
Karácsonyt ül a világ.
Szép tündérek, csúf koboldok
– ilyenkor mindegyik boldog –,
angyalszárnyú paripák.
Karácsonyt ül a világ.
Szívek nyílnak, mint a rózsák,
minden bút elmos a jóság;
csepp kis szeretet-virág.
Karácsonyt ül a világ.
Mivel hamarosan jön a Mikulás, íme egy friss Mikulás-váró versem:
Gyermeköröm
Vágtat a szán hóparipán,
tél szele röpteti
száz falun át.
Bundaruhás, ősz Mikulás
hajtja a szánt, s vele
víg dala száll.
Csillan a fény, mily' tünemény!
Nyílik a puttonya:
benne remény.
Álomözön – gyermeköröm,
víg mosolyokban
visszaköszön.
Hiányoltam a blogomból ezt a névnapi köszöntőt, ezért elhoztam most. Aktualitását nem vesztette, pedig már nem mai darab. Ezzel kívánok sok boldogságot minden kedves Erzsébetnek!
Erzsébet napra
Kóbor pont
Egy kis pont a füzetemből,
irgum-burgum, megszökött.
Földre pottyant, és cipőmnek
az orrára költözött.
Amikor a kertbe mentem,
cipőn lovagolt a pont.
Nem tudom, hogyan csinálta,
de megnőtt a kis bolond.
Olyan nagy lett, el se bírtam,
lerúgtam hát a cipőt.
Így kapott a füzetemben
született pont kimenőt.
Elrepült a kertkapuig,
s a cipőmtől búcsút vett.
Kigurult a főutcára –
világ csavargója lett.
Bogyiszlói Őstölgyes
Öreg tölgyek várakoznak csendben,
sóhajuk a kék ég felé rebben.
Kétszáz éve gyökereztek földbe,
öltöznek-e még kétszázszor zöldbe?
Sokan voltak, s ma már alig vannak,
vándoroltak, mégis itt maradtak.
Eke vasa ritkította őket,
árvíz mosta alattuk a földet.
Most a szántó szélén állnak némán,
feléjük visz fáradt, őszi sétám.
Dunai szél borzolja a fákat,
meg is hajlít egy-egy gyengébb ágat.
Talpam alatt levelek zizzennek.
Harminc év után
Belém mar még ma is rútul a bánat,
mert elvesztettem az én jó apámat.
A fájdalom-gombóc torkomban fészkel,
feledni nem lehet szívvel, csak ésszel.
Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele.
(2016. március 29.)
A földhöz köt minden
Bogyiszlói csendélet
Gólya lépdel a Holt-Duna partján,
ősz horgász ül ladikjában némán.
Csobban a víz, riadt béka szökken,
hosszú madárcsőr csap le rá csöndben.
Megkondul a vén templom harangja,
gyerekzsivaj válaszol a hangra.
Iskolások futnak le a vízhez;
kicsöngettek, biztosan szünet lesz.
Törölközővers
Megtöröljük a kis buksit,
simi-simi finoman,
s megszámoljuk közben azt is,
Petinek hány haja van.
Kettő elől, hátul három
édes, selymes fürtöcske.
Pihe-puha törölköző
óvatosan jár körbe.
Megtöröljük az arcocskát,
állat, vállat, pocakot,
felitatjuk a sok vizet,
amit fürdéskor kapott.
Két lábacska, hát és kezek,
kerek popsi megszárad,
anyuka most puszit ad rá,
nem is egyet, de százat!
Hintavers