Judit blogja

Érzés-gyöngyök

 

Érzés-gyöngyök

 

Gyöngysort fűztem érzésekből,
tarkabarka láncom lett.
Minden érzés másmilyen gyöngy,
egyszerű vagy összetett.

 

A szeretet szív alakú,
aranysugaras, piros.
Szivárványszínű az öröm,
mosolyarcú kis csinos.

 

Nagyon sötét zöld a harag,
és egy kicsit szögletes,
a düh pedig grafitszürke,
hosszúkás és tűhegyes.

 

Húsvéti bárány

Húsvéti bárány

A húsvéti kicsi bárány
kapu előtt pityereg.
Nem találja kis gazdáját,
pedig nagyon jó gyerek.

Mindig finom, friss szénával
kedveskedik őneki,
s most hiába a bégetés,
nem válaszol rá senki.

Bimm-bamm, bimm-bamm, szól a harang,
a kisbárány elhallgat.
Talán a gazdája hívja –
gondolja, és elballag.

Nem sír most már, csak a harang
öblös hangját követi.
Hite hajtja a lábait:
kis gazdája szereti.

Hóban, fagyban

Hóban, fagyban

Hóban, fagyban jó a sapka,
hóban, fagyban kell a sál,
kesztyűt is húzz a kezedre,
mielőtt még megfáznál!

Bundás csizma a lábadon
jó szolgálatot tehet,
hóban, fagyban egész télen
megőrzi a meleget.

Ha odakint jeges minden,
és a világ didereg,
vastag ruhába burkolva,
bizony, észre se veszed.

(2011.)

Újév csillaga

Újév csillaga

Januári kicsi csillag
havas tájra lekacsintgat.
Egyet pislant, s nyomban érzed,
a föld egy új évre ébred.
Megint pislant fűre-fára,
jégvirágok szöknek szárba.
És ha harmadszor kacsint le,
remény költözik szívünkbe.
Új szél fütyül a világra,
s szép lesz mindannyiunk álma.

(2011.)

Karácsonyt ül a világ

Mivel hamarosan itt a karácsony, íme a legfrissebb karácsonyi gyermekversem:

Karácsonyt ül a világ

Erdő, mező hóbundában,
ünnep lobban gyertyalángban,
dalt susog a fenyőág.
Karácsonyt ül a világ.

Szép tündérek, csúf koboldok
– ilyenkor mindegyik boldog –,
angyalszárnyú paripák.
Karácsonyt ül a világ.

Szívek nyílnak, mint a rózsák,
minden bút elmos a jóság;
csepp kis szeretet-virág.
Karácsonyt ül a világ.

Gyermeköröm

Mivel hamarosan jön a Mikulás, íme egy friss Mikulás-váró versem:

Gyermeköröm

Vágtat a szán hóparipán,
tél szele röpteti
száz falun át.

Bundaruhás, ősz Mikulás
hajtja a szánt, s vele
víg dala száll.

Csillan a fény, mily' tünemény!
Nyílik a puttonya:
benne remény.

Álomözön – gyermeköröm,
víg mosolyokban
visszaköszön.

Kóbor pont

Kóbor pont

Egy kis pont a füzetemből,
irgum-burgum, megszökött.
Földre pottyant, és cipőmnek
az orrára költözött.

Amikor a kertbe mentem,
cipőn lovagolt a pont.
Nem tudom, hogyan csinálta,
de megnőtt a kis bolond.

Olyan nagy lett, el se bírtam,
lerúgtam hát a cipőt.
Így kapott a füzetemben
született pont kimenőt.

Elrepült a kertkapuig,
s a cipőmtől búcsút vett.
Kigurult a főutcára –
világ csavargója lett.

Bogyiszlói Őstölgyes

Bogyiszlói Őstölgyes

Öreg tölgyek várakoznak csendben,
sóhajuk a kék ég felé rebben.
Kétszáz éve gyökereztek földbe,
öltöznek-e még kétszázszor zöldbe?

Sokan voltak, s ma már alig vannak,
vándoroltak, mégis itt maradtak.
Eke vasa ritkította őket,
árvíz mosta alattuk a földet.

Most a szántó szélén állnak némán,
feléjük visz fáradt, őszi sétám.
Dunai szél borzolja a fákat,
meg is hajlít egy-egy gyengébb ágat.

Talpam alatt levelek zizzennek.

Harminc év után

Harminc év után

Belém mar még ma is rútul a bánat,
mert elvesztettem az én jó apámat.
A fájdalom-gombóc torkomban fészkel,
feledni nem lehet szívvel, csak ésszel.

Hétköznapivá züllött sajdulások,
mosollyal leplezett könnycsepp-virágok:
harminc év harmincezer hiányjele.
Nincs megszokás. Fáj. És élni kell vele.

(2016. március 29.)

Bogyiszlói csendélet

 

Bogyiszlói csendélet

Gólya lépdel a Holt-Duna partján,
ősz horgász ül ladikjában némán.
Csobban a víz, riadt béka szökken,
hosszú madárcsőr csap le rá csöndben.

Megkondul a vén templom harangja,
gyerekzsivaj válaszol a hangra.
Iskolások futnak le a vízhez;
kicsöngettek, biztosan szünet lesz.

Törölközővers

Törölközővers

Megtöröljük a kis buksit,
simi-simi finoman,
s megszámoljuk közben azt is,
Petinek hány haja van.
Kettő elől, hátul három
édes, selymes fürtöcske.
Pihe-puha törölköző
óvatosan jár körbe.

Megtöröljük az arcocskát,
állat, vállat, pocakot,
felitatjuk a sok vizet,
amit fürdéskor kapott.
Két lábacska, hát és kezek,
kerek popsi megszárad,
anyuka most puszit ad rá,
nem is egyet, de százat!

Oldalak