Megjártam már a nincs tovább útját,
visszarántottak onnan, hogy éljek,
és regényem lapján egy bekezdés szerint;
valamiért most vissza kell térjek.
Elaltatnak majd és leszek egy báb,
Megalkuvó az, aki megbocsájt,
azt , ami fájva fáj!?
ami megaláz , majdnem
hogy , meggyaláz ?
Halvány fényű őszi csillag
Pislákol fent szüntelen;
S jól tudja, hogy lent a Földön
Csak a munka bűntelen.
Őszi lombok susogása
Még nyarat idéz;
A világ jövő rejtelmek
Homályába néz.
——
Negyvennegyedik rész
Mysty kata
Szenvedély
Életem csak önmagamé,
Senkinek semmi köze hozzá,
Mysty Kata
Diána helyett
Ha nem szerettél
el miért vettél?
Miért nem velem,
miért nem nekem éltél ?!
Mondd mit reméltél!?
Hamar félreléptél!
Együtt nem éreztél,
velem, szerelmi
háromszöget építettél...
Helyemre mást ültettél!
Hazugságokkal etettél,
hidegen hagyott a szépség,
az anyaság, a gyermek - és
minden Istenáldás.
Szenvedni látni - akartál...
Szeretőtartásra jogot formáltál!
Vele különbül bántál...
Soha nem engem akartál!
Férjként,
Mysty Kata:
Párbeszéd
Akkoriban Athén
Vésznek nézett elé;
Hitel-hínár húzta
A pusztulás felé…
Számomra Falstaff figurája magától értetődő cáfolata számos rossz tézisnek.
A világ drámairodalmának egyik legsikeresebb komikus karaktere öntörvényű és a saját világában létezik. Elsősorban a IV. Henrik közegében. A bohózat, A windsori víg nők világában harsányabb, titoktalanabb, de még mindig Falstaff.
Kihunyt a fény. Szobámba zárva
megült a csend, a mának bére.
Csupán a szív, a lélek árva,
Mysty Kata
Gondolat gondolám
Lélekvizeken evezek,
gondolat gondolám
habokat szel szaporán.
Alant a vízcsobogás
szólít édes mostohán,
Jézus nevében igazán.
- Istengyermek téged keres,
hogy hited teljes legyen!
Békéd - helyet - Benne kutat.
Tudd kivárni majd - halálod,
félelmed messze szálljon,
Gyönyörként lassú sétányon ...
Fogyó nappal füstöt seper;
Az alkonyat: puha lepel.
——–
Az alkonyat puha lepel;
Törött cserép a házamon.
A szívemen szelíd galamb.
A gondolat felén a ház,
Mysty Kata
Az idő mindent átvasal
"A napkorong az égről
Valami sejtelem kopog,
Valami emlék itt ragyog…
A rég elhullt ködön túlról üzen…
Őszi napfény – tündérálom;
Tudom, hogy végigcsinálom.
——
Őszi hajnal, csípős, hideg;