Milyen a szerelem? (Újragondolva...)
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2013, február 23 - 19:19Milyen a szerelem, megmondjátok.
Édes-bús érzés, vagy valami átok?
Szívemet megfogtad, raboddá tetted,
Milyen a szerelem, megmondjátok.
Édes-bús érzés, vagy valami átok?
Szívemet megfogtad, raboddá tetted,
Varázstükör díszíti a szobámat,
aki belenéz különös dolgokat láthat.
Lelhet benne bűnöst, bűnhődőt,
Jő az éj
Lopakodva jő az éj,
hold karéja útra kél,
égbolt ében mezején,
sűrű csillagfövenyén.
Szikrázó a csillagéj,
titkot regél, súg a szél.
Megérint a messzeség,
rejtély, ismeretlenség.
A távol most oly közel,
ég összeér a földdel.
Tó tükrének fényhídján,
SOROZATOM 15.
Versekkel űzött
regényes leányálom.
Hiú ábrándok.
Annyira szép, de annyira,
a fákon gyönyörű, új ruha,
Mintha kalács volna,
úgy faltuk a barna kenyeret,
Anyám hűn vágta a szeletet,
foszlós, karéjforma.
Mysty Kata
Álomszép
Szent- igaz álmokat mesél,
virágköntösében az éj.
Napfényben úszik el,
de benned ragyog örökké...
Olykor vissza -vissza is tér;
Türkiz fény - illat frissítés,
simogató, selymes érintés.
Csak egy pillanattöredék,
mégis mily édes ölelés,
hiszen ettől sohasem félsz!
A feljövő napkoronggal
együtt, oly bájosan zenélsz.
Hatvanötödik rész
A gyakorlati esztétika a művészi minőséget a szépség oldaláról igyekezett értelmezni, mégpedig a gyakorlati szépség oldaláról. Ami mindig magában hordozza a szubjektivitás mozzanatát, egyben a parttalan szubjektivitás riasztó lehetőségét.
Ritkás felhőnek tűnt előbb - a dombról
nézve – ami a földön született.
De perc múlt csak,
Faludy György:
Óda a magyar nyelvhez
Kéri Pálnak
Most, hogy szobámban ér az est setétje,
te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje,
s ajkad, melyről az esti fák alól
először szólt az ének magyarul.
Arcod tatár emléke már ködös,
de titkunk itt e földön még közös
s a te dalod zsong minden idegemben
itt, idegenben.
A ködön át,
A vízen át,
A hullámfodron át;
Ahol a Rejtély kóborol,
Felsejlik valahol
Kopott komódnak ó a titka,
fakó a sárga rézveret,
fiókba rejtve kincse. Ritka
kalandra hív a képzelet.
De lám, a sorsa rég bezárta,
kinyitni tán csak úgy tudom,
ha jó olaj került a zárba
a rozsdamarta kulcslyukon.
Elfáradt a lovam, az a dolgos patás,
akivel sokat jártam szántani határt.
Befogtam, húzta a berenát, az ekét,
A Haza?
Ünnepélyes sejtelem;
S a Lélek otthona:
A Szerelem.
—–
Ha a Földön otthonra lel a Lélek,
Szavak! Ti ölelő, lázas szeretők!
Szerelmes imák, tündöklő fároszok!
Vörösbort kortyoltunk testeset,
gyertyaláng imbolygott részegen,
 
Mysty Kata
Homályos virradat