Távoli part

A ködön át,

A vízen át,

A hullámfodron át;

Ahol a Rejtély kóborol,

Felsejlik valahol

A távoli part.

—-

Túl Lét okán,

Túl Hit fokán,

Túl szürke éjszakán,

Ahol a holtak reményt szőnek,

S ahol Isten a fürge Jövendőnek

Bakot tart;

Ott rejtőzik

Köd mögött,

Ég fölött

A távoli part.

—–

Álmok között,

Hitek fölött,

A horizont mögött,

Ahol megújul a vén Idő teste,

És szerelemmel ékes minden este,

És vágy zúg örökké,

Mint szitakötő;

Rejtőzik

A kikötő.

—-

Ahol dereng a messzeség,

És Földdel összeér az ég,

És régi csend honol;

Ott van

Valahol.

—

Távolra űzi vér szaga,

Elrejti néma éjszaka,

Hóval lepi a tél;

Műszer nem látja semmikor,

Mégis ott rejlik valahol,

Ahol pezseg a vér,

Ahol az ég, s a Föld

Titokban

Összeér.

—–

Ha ránk lidérc fénye terül,

Csak egyre távolabb kerül,

S reményünk földre ül.

—–

Nem lát a teremtés zavart,

Az ember bármit is kavart,

Az Isten nem hadart;

A vízfal mögött valahol,

Vibrál a szél,

A Csend csahol,

Még ott van valahol

A távoli part.

—-

Tán partra szállok valaha,

S a hullámverés moraja

Visszhangot vet felém;

De az is lehet, hogy soha,

Csak lábbal előre

Valaha.

—–

Mégis,

Mégis,

Lehet áruló az ég is;

S a Létünk kifacsart;

Valahol ott

A köd mögött,

Hitek között

Az ég fölött

A távoli part.

—-

A Hit a Létnek partfoka,

A Szeretet a Lét oka,

S az Akarat -

Szabad;

Ha Isten tüze éget,

És nem tévesztjük el a Messzeséget,

A távolban mindig megmarad

A lámpás, amit

Isten keze tart:

A Part.