Ugar lelken vadon nő az átok,
konkolyként a Turáni teher!
Sötét, szürke fellegeket látok
- a gyűlölet mindig bajt kever -
portánk előtt böjti szél seper.
Nem értem, az ember miért gyenge,
ha a célja színtiszta, igaz?
Hatvannegyedik rész
Már ötvenegy jutott nekem,
A kenyerem javát eszem.
—-
Isten kegyelme: otthonom;
Emlékeim cirógatom.
—
Bolond órán elképzelem rólad,
hogy ugyanúgy hiányzom neked;
A tragikummal évszázadok alatt igen sokan és igen behatóan foglalkoztak, tragikum-elméletek százai születtek.
Mysty Kata
Feltétel nélkül
Léted, ha egyszer elmerül,
ki szeret engem ily „emberül”?
ELMÉLET a GYAKORLATHOZ
Bágyadt égen táncol a Nap,
Február;
Nagyon messze még a nyár.
—–
Hajnalonta függ az égen
Összeszedem magam reggel.
Fájdalom béklyója lábamon, kezemen,
törött múlt-cserepekkel
foltozom össze minden nap
Emlékszem, s
„Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
Mysty Kata : Hósivatag
Hósivatag ma a táj,
beleolvad galambpár.
Egymás mozdulatát lesik,
a fagyot is elviselik.
Hósivatag - ó de szép!
Csupa - csupa - hófehér.
Mint rézkarcok kontúrjai,
rajzolódnak fák ágai.
Eső után hó szakad,
A hajnal sárba ragad.
Szürke égbolt pityereg,
Mesénk hőse didereg.
——
Minden este izgalommal várlak,
hogy csendedre feküdjek némán.
Fivéred előbb érkezik nálad,
