A hattyú/ A vadász
Beküldte Haász Irén - 2014, szeptember 8 - 16:07
Maga a Szépség; az ív, a forma
képlékeny, mintha agyagból volna,
hajlik, mint nádszál; gyöngyök a cseppek,
melyek testével megtöltekeznek.
Hitetlenkedve figyelte, leste,
hogy előbb habos tollát levette,
majd éji csendek bódulatában
ereszkedett az erdő tavába.
Csalit tisztásán állt villámsújtva
a vadász éjjel, újra meg újra,
míg sóvár vágya kínzón gyötörte,
megszerezni a Szépet örökre…
És tett követte kiforrott álmát:
szertehajtotta leshelye ágát,