Az elfeledett madárijesztő
Beküldte Haász Irén - 2014, szeptember 2 - 21:35
Madárijesztő,
sápadt az arcod,
letarolt mező –
élő kudarcod.
Vadrózsa ölelt,
mint Csipkerózsát,
feledtél földet,
szőlőt, szamócát,
bizony, a gazda
is elfelejtett,
mikor a bodza
karjába rejtett,
lugast emeltek
köréd a bokrok,
s hajadba tettek
virágból csokrot.
(Tóth Eszter festménye)
Hozzászólások
hzsike
2014, szeptember 3 - 15:37
Permalink
Gyönyörűség volt olvasni!
Gyönyörűség volt olvasni! Gratulálok, Irénkém! Csodaszép a festmény is. Nem is láttam még ilyen szépséges "madárijesztőt" :) Ölellek:Zsike :)
Haász Irén
2014, szeptember 4 - 23:23
Permalink
Köszönöm, drága Zsikém.
Köszönöm, drága Zsikém.
hubart
2014, szeptember 3 - 13:02
Permalink
Nem könnyű ilyen rövidsoros
Nem könnyű ilyen rövidsoros verset írni, ráadásul úgy, hogy nem félrímes, hanem keresztrímes. Ragyogóan megoldottad, és a festményhez is szépen illeszkedik!
Haász Irén
2014, szeptember 4 - 23:24
Permalink
Nagyon örültem, Ferikém!
Nagyon örültem, Ferikém! Köszönöm.
Della
2014, szeptember 5 - 10:12
Permalink
Tóth Eszter és Te nagyon
Tóth Eszter és Te nagyon szépen festettek ecsettel és szavakkal!
Tetszik nagyon, gratulálok: Maria
Haász Irén
2014, szeptember 7 - 16:22
Permalink
Köszönöm kedvességed, Mária.
Köszönöm kedvességed, Mária.
Schvalm Rózsa
2014, szeptember 5 - 18:59
Permalink
Nagyon szép, kedves Irénke,
Nagyon szép, kedves Irénke, szeretettel gratulálok! Rózsa
Haász Irén
2014, szeptember 7 - 16:22
Permalink
Nagyon köszönöm, Rózsika!
Nagyon köszönöm, Rózsika!