Blogok

Késve jött a kánikula,

Amikor a nyár már oda,

Felrobban a levegő,

Holnap talán fű se nő.

——-

A sorozat tizenharmadik tagja legyen egy – tizenharmadik…

Minden egyes virág,
olyan mint a legtisztább

Nem tudok írni, a boldog időkről.
Béna kezemben a múlt, kesereg.
Mert a jelen felemészt; szava őröl.

Nem őrzi kripta, temető,

Elrejti mélyen az Idő,

És halkul a szava;

Emléke áll még dacosan,

Barátaim!

Most újra köszönöm,

Hogy Veletek

Találkozni:

Öröm.

——-

Éjszaka foszlana, feslik a varrat.
Illan a föld szaga, könnyeit írta
fák levelére a hajnali harmat,

Harmincnyolcadik rész

Az egyenes vonalú fejlődés elve azt próbálja velünk elhitetni, hogy a bolygónkon az első és egyetlen civilizáció vagyunk, és nagyjából egyenletesen gyorsulva fejlődünk az evolúció által megszabott úton.

Minden sanda jövendöli végét most a világnak;

Nem lesz szilveszter, mert becsapódik a kő.

——-

                 Mysty  Kata

           Mysty  kata

           Szerelem     

Nyár végéhez közeledve

Lanyhul már vén Napunk kedve.

——-

Búcsúzkodik már a nyarunk,

Átjárt a fájdalom,
Amint elcsapott a sárga villamos.
Vérző arccal,
lüktető aggyal.

Csillaghulló augusztusban

Nyújtóznak a fák,

Kihasználják, hogy még tart

Hiába hallgatózom.
S tapasztom fülem mélyen
az éj csendjére.
Nem jönnek át a gondolatok.

 Adj halált!