A téridő másik síkján

A téridő másik síkján
Felelősség a talizmán.

Régi fényében még a Hold,
Tán világháború se volt.

Mást jelent a lehetetlen,
Talán fejlődik az ember.

Se Auschwitz, se Trianon
Nem nyomja a múltat agyon.

Sok friss házas fiatal pár
Nyaralni Atlantiszba jár.

Csak fekete, ami ében,
A pénz elfér a bőrében,

Szent tradíció a módi,
S a tudomány is valódi.

Semmi sincs végzettel telve,
Sem eleve elrendelve.

A téridő másik síkján
Remény ül a jövő hídján.

A mi síkunk posztulátum;
Szikkadt fátum-rezervátum.

Mivel mi csupán ezt éljük,
Szükségszerűségnek véljük,

Mert kopog a végzet-fogat,
A sivár abszurdumokat.

Más síkokon másképp lehet;
Isten minket itt is szeret.