Világvége
Beküldte Haász Irén - 2012, szeptember 20 - 15:39
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
Tánc, tánc, őszi tánc,
Sáros lesz a szoknyaránc,
Vigyorog a lánc…
—–
Mysty Kata
Ölelkező kagyló morzsái
Az írói hiúság szokatlan dolgokra képes. Művel csodát is, egyebet is.
Debrecen
Itt élni ajándék nekem, benne
Nyárt idéző őszi hétfő;
Vén, kedélyes fellegnéző
Napsugár -
Kacatok mind a feslett szavak,
fülemben gyűlnek lommá
a kéjesen vigasztalók,
s zúzzák álmomat porrá,
A horgász,
nem egy agytornász,
de férfi ő,
s tudja hogy a férfi-nő viszony
sikamlós, akár egy mell-uszony,
Az évek múlnak, nem mi, Kedvesem,
Mysty Kata
Pillangó pillantó
Pillangó pillantó...
rózsaszál - gangra száll,
Lepkekönnyű örömről
a pillanat muzsikál.
Jövőtlen véges Vég,
a vég el nem ér tán...
Szerelmi a líránk
el sosem enyész'(ik)!
Szirének éneklik el
minden dalunk,
Visszhangzani halljuk,
bércről szavunk.
Az Élet is kipattan,
s Termést hoz a Kéz...
Magához öleli
párzók hű szerelmét.
Aranylik bennünk
még a nyár, néz
felénk sok titkos
ág. Bujkál a
nap játszi kedve
Negyvenkettedik rész
Vén malom a hegytetőn,
Őröl szakadatlan;
Zúgó évek
Tűzpatakja
Forr,
Akár a katlan.
Az ősz reménye
Csak egy szép, őszi levél,
ami lassan a földre ér.
Még él, de nem táplál reményt:
Mysty Kata
Mondd, ősz!
Jó-e ez a körforgás neked?!
Elkergeted a nyarat, hogy
csak te uraljad az eget?!
Ellopod a nap fényét, hogy
fölperzselhesd vele fák ékét?!
Kölcsönveszed a szivárvány
összes színét, hogy elkápráztasd
vele tekintetek özönét?!
Szemfényvesztő piktor vagy:
vakon, olykor szájjal festő!
A mesterfodrászok majmolója,
ki sistergőn sárgára, rikítón,
pirítón vörösre színezed át
őszülő lombok tincseit!
Avartemetőt ácsolsz az elmúlásnak,
Csalóka Hold...
Míg a sötét felhő
Elhalad;
Csengő-bongó,
Vigasztaló
Rímeket farag.
Szobámmal határos két világ,
demarkál, hasít a kanapén szét,