Nem tudok

Nem tudok írni, a boldog időkről.
Béna kezemben a múlt, kesereg.
Mert a jelen felemészt; szava őröl.
Illatos álmom, a kútba esett.
Harcol a Multi, megölnek a bankok.
Támad a számla: fizess, de ma még!
És ha fizetsz, te lehetsz majd a bajnok;
nem nyomorít meg a gond-szakadék.
Hogyha a postás zörgeti ajtóm,
félve lesem, csak az ablakon át.
Reszket a szívem és zsibbad a tarkóm,
várom a rossz hírt, a jót, a csodát.
 
Félek Uram, ha ma még, meg is őrzöl;
Nem tudok írni, a boldog időkről.
 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Nagyon sokunk gondalata ez, szépen megírtad...

Köszönöm Sea...

lnpeters képe

Mindannyian ezt érezzük, de csüggedni tilos, mert valóban megesznek a gondok. A magánéletben lehet, költőként tilos. Az Élet: helytállás.

Némelyik sor botlik, kérlek, nézd meg.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Köszönöm Laci.

Tudom én is, hogy botlik, csak nagyon nehéz a szonett-formát úgy megírni időmértékben, hogy közben ne sérüljön a tartalom sem. De majd átgondolom és megpróbálom javítani.

Nagyon köszönöm a "privis" segítséget...