lnpeters blogja

Mítoszföld, a közös Hazánk

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Ha engedjük,
Üdvöt hoz ránk.

Nem árt Neki semmi végzet,
Nem fér Hozzá az enyészet.

Sors nem szab korlátot Neki,
A vén Idő is tiszteli.

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Múltat adott,
Jövőt hagy ránk.

Befektetők nem keresik,
A térképek nem ismerik,

De amikor tiszta Lélek
Keresi, el sose téved.

Mítoszföld, a közös Hazánk;
Isten helyett is vigyáz ránk.

Archetípusok lakhelye,
Szellemünk menedékhelye,

Teremtés előszobája,

Néhai világháború

Néhai világháború
Leginkább - közhelykoszorú...

Mindenféle nézőpontok
Csócsálnak lerágott csontot,

S ezer mai ocsmány érdek
Épít magának mellvédet

Világégés romjaiból.
Megint fegyveres az akol.

Itt is, ott is újabb kontó;
Füstté foszlik a mementó...

Itt is, ott is tök az adu;
Néhai világháború.


 

Hegedűszó a Styx partján

Hegedűszó a Styx partján,

Tán nem szent,

De nem is profán.

 

Magányos, szomorú nóta

Jajong a Kezdetek óta,

 

S méri a dermesztő csendet,

Mint kopár űrt a tekintet,

 

S örök időkig zengi át

A csillagtalan éjszakát.

 

Szívbe markol,

Lélekbe vés...

Szerzője tán a Feledés...

 

Rezgés a vén semmi karján...

Hegedűszó a Styx partján...

 

 

Isten jön az éjszakában

Isten jön  az éjszakában,

Bakacsin időruhában.

 

Szederjessé válik a vér,

Idő partján szürkül a dér.

 

Tiszta Hitek fogyatkoznak,

Profán dogmák sokasodnak,

 

S degenerált lelkiségek

Önfelszámolásra térnek.

 

Közeleg a ciklus vége,

Könnypatak omlik az égre.

 

Régesrégi teremtések

Sorát fedi időkéreg.

 

Az Ember önmaga foglya?

Előreléphet valaha?

 

Ciklus végi köd-utakon

Járkál Isten - hallgatagon.

 

Séta közben felszedeget

Poshadt germán kultúrfölény

Poshadt germán kultúrfölény
Már a végét járja,
Doktrínáiba zárkózva
A végzetét várja.

Nem kell újabb vízözönnek
Jönni a világra,
Elég hozzá a vezetők
Privát butasága.

Bigott oroszellenesség;
Európa kába -
Saját magát zárja szoros
Harci kalitkába.

Vízözön jön?
Vagy valami
Egészen új Élet?
Poshadt germán kultúrfölény
Csúfosan ér véget.


 

Kiszáradt jövő-partokon

Kiszáradt jövő-partokon

Minden feledés monoton.

 

Összeszűkült a végtelen,

Sziklán törik szét a jelen.

 

Kitenyésztett celeb házal

Mű-értékkel,

Művirággal.

 

Glóriája nőtt a pénznek;

Romtemplomban hazug ének.

 

 A Múlt?

Döglött vén masztodon...

Kiszáradt jövő-partokon.


 

 

Hétköznapi buta goindok

Hétköznapi buta gondok;
Mindent tudnak a bolondok..

Isten mindkét keze kérges;
A Teremtés - veszteséges...

Míg élek, szót szóba öltsek...
Talán a lusták a bölcsek...

Totálkáros álszerelmek
Rémképekkel üzletelnek.

Szemorvos lett a vakondok...
Hétköznapi buta gondok...

Karambol

Májusi tavasz-reggelen
Talált rám a veszedelem.

Körös-hídon túl nem sokkal
Ütköztem egy kicsi Golffal.

Szegény bácsi elém fordult,
Kerék reccsent, fék csikordult,

Összecsattantunk...
Baleset...
Kitérni már nem lehetett.

Oldalt szép zöld erdőszalag...
Csiripeltek a madarak...

Öröm reggeli ürömben:
Épen maradtunk mindketten.

 

Szent Mihály arkangyal

Szent Mihály arkangyal

Kezében nagy karddal

Vágtat mítosz-réteken.

 

Kiterjesztett szárnya,

Szárnyas paripája

Talán soha nem pihen.

 

Kollektív tudatban

Acélkardja villan,

Ima-vacsorákon él.

 

Létben,

Köztes térben,

Álmokban,

Nemlétben

Erősebb mindenkinél.

 

Szent Mihály arkangyal

Mennyei hadakkal

Üldözi az ördögöt.

 

Zivatar képében 

Száguld fenn az Égen

Idők és terek fölött.

 

Merkúr páncéljában,

Mozgósított ukrán ulti

Mozgósított ukrán ulti,
Divat lett megbolondulni.

Hamis hangú harang kondul,
Stüszi vadász kardot koldul.

Tökfilkó jön énekelve,
Minden lap meg van cinkelve.

Rossz média kibic-hadak
Világháborút szítanak.

Viszket már a világ bőre,
Vörös betli lesz belőle.

Cerberusnak kell tutulni...
Mozgósított ukrán ulti...

 

Őstörténeti kártyavár

Őstörténeti kártyavár
Tudományos misére vár.

Régen, egyszerűbb világban,
Hittek krónikák szavában.

De modern szellem érkezett,
Bölcsesség fő forrása lett,

S mindent jobban tudó szkepszis
Tette gúny-lapátra ezt is.

Nem számít krónikák szava,
Fő a modern teória.

Őstörténeti kártyavár;
Sivatagban felhő se jár...

Csak egyre tudományosabb,
Valóságtól mind távolabb,

Urál jegesebb végébe,
Északi-sark közelébe...

Őstörténeti kártyavár;

Búzaszentelés idején

Búzaszentelés idején

Fellegek a Jelen egén.

 

A Reményt az Isten adja,

Néha senki sem fogadja.

 

Odafent fényes Kikelet;

Lent meg ugató fegyverek...

 

Búzaszentelés idején

Szép Jövendőt kér az egyén.

 

A Kegyelem az Istené;

Ima száll négy égtáj felé.

 

Állunk az Isten elébe,

Termékenység,

Könnyű Béke...

 

A világpénz koldusszegény...

Búzaszentelés idején.


 

 

Örvényes idő-vizeken

Örvényes idő-vizeken
Töméntelen zátony terem.

Nyugalmas vizet elhagyva
Vad szorosban jár a sajka.

A mélység több, mint ezer öl,
S buta szirtek mindenfelől.

Jelen?
Fortyogó túlerő...
Zord ködfalak - a jövendő...

Múlt Örömért Jelen fizet?
Látunk-e még nyugodt vizet?

Alattomos, sötét jelen..
Örvényes idő-vizeken.

 

Világháborús tavaszok

Világháborús tavaszok

Emléke hangosan zokog.

 

Tépettek lettek az esték;

Visszatért az esztelenség.

 

Nem a fegyvert küldözgetni,

Mindkét felet békíteni

 

Lenne a Jelenhez méltó,

De nincs hozzá sütnivaló.

 

Világháborús tavaszok;

Április lelke csikorog...

 

Kihalt a háború népe,

Elhalványult az emléke,

 

A régen eltűnt romokon

Szertefoszlott a fájdalom,

 

S politika söpredéke

Újra játszadozik vele...

 

Idióták és demensek

Oldalak