lnpeters blogja

Istennek nincs hivatala

Istennek nincs hivatala,
Lobbikat nem szervez soha.

Nem érdekli statisztika,
Sem életszínvonal-vita.

Minden Igazat megáldott,
Ingyen kínál boldogságot.

Istennek nincs hivatala;
Nem gyűjt szavazatot soha.

Nem a fogyasztás mértéke,
Hanem a szent belső Béke.

Sem a béka, sem a gólya
Nem a távlatok hozója,

Hanem a Szabad Akarat,
És az Isten - bennünk marad.

A Lélek - Isten Temploma;
Istennek nincs hivatala.

Szakajtóba zárt emlékek

Szakajtóba zárt emlékek
Csendes estén enni kérnek.

Táplálójuk - önismeret,
Meg a csöndes emlékezet.

Csendes, misztikus estéken
Jelenbe ugrik a
Régen...

Szakajtóba zárt emlékek
Öregedve visszatérnek.

Megkopva, elkeveredve,
Ó vágyakkal elegyedve,

Időrendben módosulva,
Harmóniává simulva.

Szakajtóba zárt emlékek;
Rajtuk fényes idő-kéreg,

Pillanatvirágok közte;
Egy életté állnak össze.

Emlékeink - magunk vagyunk,
S mi is emléknek maradunk.

Költészet égi országa

Költészet égi országa;
Van földje,
De nincs határa.

Nincs kormánya,
Nincs adója;
Király az összes lakója.

Sok szuverén birodalom
Túl Téren,
Időn,
Álmokon.

Költészet égi országa;
Nem az hadnak sokasága...

Nem léteznek kis Nemzetek,
Nincsenek kis Költészetek.

Líra minden Otthonban él,
Isten minden nyelven beszél.

Lélek belső, szent világa;
Költészet égi országa.

Régi Tavaszok emléke

Régi Tavaszok emléke
Csendesen bújik a szélbe.

Virágözönt hordtak a fák,
Egyszerűbb volt még a világ.

Lélekmezőn imbolyogtunk,
Jövendőket lapozgattunk.

Régi Tavaszok emléke
Sosem áll magától félre.

Fényes homlokú etalon,
Mérce minden új Tavaszon.

Megalkudni sose enged,
Tart
Hitet,
Reményt,
Szerelmet.

Reményt varázsol az égre
Régi Tavaszok emléke.

A gonoszság nevetséges

A gonoszság nevetséges,
És mindenhol, mindig - véges.

Ma - világmédia-hűhó;
Holnapután - tavalyi hó.

Ma rettegi a nagyapa,
S nem hiszi majd az unoka...

Ha lelkünket is döngeti;
Engedmény nem dukál neki.

Lehet király,
Pap, vagy béres...
Minden gonosz - nevetséges.

Zsálutcába tévedt Hitek

Zsákutcába tévedt Hitek

Addig gyalogolnak,

Míg mellettük közönyösen

Elsuhan a Holnap.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Pislákolva égnek,

Nem látják, hogy a semmibe

Szivárog a lényeg.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Kővé vetemednek,

Emlékük sem marad meg a

Keselyűseregnek.

Nagy közömbös kőmezőkön

Nagy közömbös kőmezőkön
A Történet hátrahőköl.

Objektív lehetetlenek
Önfelszámolása pereg.

Semmi-dísszé porlik a gát;
Minden abszurd törli magát.

Nagy közömbös kőmezőkön
Alkudoznak kilenc rőfön.

Az út végén bő ajándék -
Öncélú, semmítő szándék.

Vákuum csikorgatja fogát,
Csak a Mítosz ugorja át.

Jövő-magzat állatbőrön;
Nagy közömbös kőmezőkön.

Isten és a Tradíció

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.

 

Akit nem köt - tévelyeghet,

Rabolhat, mint a tatár,

De akit köt,

Tudnia kell,

Hol húzódik a határ.

 

Globális propagandától

Reszkethet a levegő,

Isten áldása nem ott van,

Ahol bőg a túlerő.

 

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.


 

Ha Közösség nincs, Egyén sincs

Ha Közösség nincs,

Egyén sincs,

Csak helyette

Identitást nélkülöző egyedek...

Ha Közösség nincs,

A világ

Egyértelműen

Beteg.

 

Ha Közösség nincs,

Nem marad helyette más,

Csak tömeg.

Nemzeteket,

Családokat

Ép Jövőért

Kötelesség

Megőrizni,

Emberek!


 

Most a piros passz a tuti

Most a piros passz a tuti,

Nagyon megritkult az ulti.

 

A tök redurchmarsra készül,

Minden király ásszá vénül.

 

Lusta polkorrekt kibicek

Lába affektálva biceg.

 

Zöld nyolcasok jövőt lopnak,

A tökfilkók hangoskodnak.

 

Cinkelt lapon sárga cetli;

Közeleg a végső betli.


 

Vén Kaszás a hideg Égen

Vén Kaszás a hideg Égen;

Őrködik már nagyon régen.

 

Halál-csapák profán mérge

Ne érhessen Tejút-révbe,

 

Eridanus vén útjára

Ne juthasson, aki gyáva...

 

Vén Kaszás a hideg Égen;

Csillagfényű Békességben.

 

Ős Igék új Létet hoznak;

Égi utak találkoznak.

 

Mélységek kapui felett 

Lebeg a szent Emlékezet.

 

Jövő-titkon...

Múlt-vidéken...

Vén Kaszás a hideg Égen.

 


 

Oltottak és oltatlanok

Oltottak és oltatlanok

Kakofóniája dadog.

 

Média félelmet gerjeszt,

Mutáns-rémhíreket terjeszt.

 

Akárhányadik hullámok 

Újabb hióbhíre tátog...

 

Oltottak és oltatlanok;

Világ végén füst kavarog.

 

Népességcsökkentő mesék

Bűze sugárzik szerteszét...

 

Mintha nem Isten tervezné...

Mintha valaki szervezné...

 

Túl kell ezt élni,

Magyarok!

Oltottak és oltatlanok.


 

 

Hatvanadik köröm futom

Hatvanadik köröm futom;

Magamat erősnek tudom.

 

Két nagy opusz - félig se kész;

Sok munkával lesz majd egész.

 

Adok, ameddig csak tudok,

Karrierre tunya vagyok.

 

Hatvanadik köröm járom,

Velem van hűséges Párom.

 

Ahol Szerelem - ott Élet;

Míg van Kit szeretnem - élek.

 

Van, akihez hazajöjjek,

Akivel együtt örüljek.

 

Hatvanadik köröm futom;

Nem nyomulok,

Nem alkuszom.

 

Hamisságra nem esküszöm,

A kánont messze kerülöm.

A néhai Heinrich Schliemann

Gyermekszemmel Tróját látta,

Felnőtté lett - megtalálta.

 

Híve volt régi daloknak,

Nem hitt a szkeptikusoknak.

 

Más megalkuszik,

Vezekel;

Schliemann soha nem adta fel.

 

Tróját nekünk Ő ásta ki -

Ma sem bocsátják meg neki...

 

Nevére fanyalgás ragad;

Örökre "dilettáns" marad.

 

A kánonnak máig se kell,

Schliemann soha nem adja fel.

 

Részeges lelkész az apa,

Tróját keresné a fia...

 

"Trója, fiam?

Az csak álom...."

Csendes tavaszi éjszaka

 

Csendes tavaszi éjszaka;

Kicsi hajlék,

Meghitt szoba.

 

Mögöttünk már évtizedek,

Fogod kezem,

Fogom kezed.

 

Csókot adok

Homlokodra,

Felébredek

Mosolyodra.

 

Előttünk még boldog napok

Fénylő arcocskája ragyog.

 

Kicsi hajlék, 

Meghitt szoba;

Csendes tavaszi éjszaka.

 

 

Szent tavaszi megújulás

Szent tavaszi megújulás.

Virágzik az Élet,

Tavasz-tűzben megtisztulnak

Mind az elmúlt évek.

 

Virágpompás tavaszi fák,

Napfény, madárének,

Újra szárba szökkenhetnek

A régi Remények.

 

Isten ráncai simulnak,

A Teremtés éled;

Szent tavaszi megújulás,

Virágzik az Élet.


 

Oldalak