Irodalomtörténeti szösszenetek - 12.

Szomory Dezső és Molnár Ferenc közismerten nem ettek egymás tenyeréből. A korabeli magyar színpadok két közkedvelt szerzője rossz viszonyban volt egymással, és az irodalmi rivalizálást személyes ellentét mélyítette el. A viszályt a fáma szerint Szomory kezdte, de Molnár sem maradt adósa.

Borsot törtek egymás orra alá, ahol és amikor csak tudtak.

Egy társaságban arról volt szó, hogyan kell kiejteni a franciául alkotó flamand író, Maurice Maeterlinck nevét.Három-négyféle elképzelés is volt.

Valamelyik kávéházi sznob elérkezettnek látta az időt, hogy megdicsőüljön.

- Én tudom, kérem, – szepegte boldogan. – mert én személyesen látogattam meg a mestert, és hallottam, hogy ő így ejti a saját nevét: Máterlink.

Csend támad. Úgy tűnt, a kérdés eldőlt. A fontoskodó fickó megdicsőülten mosolygott.

Molnár Ferenc azonban összezúzta a kékharisnya társasági érvényesülésének reményeit.

- Az nem jelent semmit! Szomory Dezső is úgy mondja a nevét: Szomovy, de attól még nem úgy kell ejteni.