Homályos virradat
Beküldte Mysty Kata - 2013, február 18 - 12:51
Mysty Kata
Homályos virradat
Mysty Kata
Homályos virradat
Nem tanít a vers. Sohasem
Törzsanyagot tesztel;
Nem feleltet, és a költő
Nem iskolamester.
—–
Mysty Kata
Az este ránk borítja szürke szárnyait,
Már csak ködbefulladó ősz haja,
Ugar lelken vadon nő az átok,
konkolyként a Turáni teher!
Sötét, szürke fellegeket látok
- a gyűlölet mindig bajt kever -
portánk előtt böjti szél seper.
Nem értem, az ember miért gyenge,
ha a célja színtiszta, igaz?
Hatvannegyedik rész
Már ötvenegy jutott nekem,
A kenyerem javát eszem.
—-
Isten kegyelme: otthonom;
Emlékeim cirógatom.
—
Bolond órán elképzelem rólad,
hogy ugyanúgy hiányzom neked;
A tragikummal évszázadok alatt igen sokan és igen behatóan foglalkoztak, tragikum-elméletek százai születtek.
Mysty Kata
Feltétel nélkül
Léted, ha egyszer elmerül,
ki szeret engem ily „emberül”?
ELMÉLET a GYAKORLATHOZ
Bágyadt égen táncol a Nap,
Február;
Nagyon messze még a nyár.
—–
Hajnalonta függ az égen
Összeszedem magam reggel.
Fájdalom béklyója lábamon, kezemen,
törött múlt-cserepekkel
foltozom össze minden nap
Emlékszem, s