Mysty  Kata

Pót-ízléssel írt pót-líra

Támogatott lapokon;

Állam bátyó pénzén kotlik

Fiam,
Szárnyalj, célba boldogan érj.
Álmodj bátran, nem kell, hogy félj.
Figyellek, szeretlek, védelek.

Ha pillangó lennék, pillekönnyű szárnnyal
röppennék, virágport hordanék virágra.

   Mysty Kata : Derengés        

    Szent  voltam - téged most tagad
Naiv voltam - értem a szavad
Szelíd voltam - harcos leszek,
Nézz csak rám , látod?

Jégszikrában látva merész képeket,

A félig adott szó mit ér?
A félig gondolt gondolat,
mely megvalósítást remél?

Lázas téli éjszakának
szuszogását hallgatom.
Bordái, mint zörgő ágak;

Ifjúkori lángolásra

Jött: érett varázs,

Tán ritkábban lobban lángra,

De ég

A Parázs.

Kihelyeztem ide, mert 

a gratuláció a koltoinknek is szól:

Szeretném kifejezni tiszteletemet az oldal létrehozóinak, illetve az oldalon publikáló költőknek.Komoly,számomra meglepően tiszta elrendezésű oldal, a híresztelésekkel ellentétben nem csak a kiváló írók oldala, nem zárkózik el a kezdőktől, lehetőséget adva a fejlődésre, fentebb jutásra a völgyből a csúcsra.Gratulálok !Sok sikert, kitartást kívánva tisztelettel:

( nem hatalmaztak fel a név közlésére)

Valaki - pont az
ebéd közben -
bekopogott az ablakon.
De senki sem volt
ajtóm előtt,
csak kis nyomok a szűz havon,

Míg sötétben futottam köröket,
Te megszólítottál engem, Uram.

…egy tanyán született a hét testvérével:
két húgával és az öt fivérével.

Ötvenkilencedik rész

A mai részt arra szeretném felhasználni, hogy az eddigi fejtegetéseimre érkező két legkomolyabb ellenvéleményre reagáljak – az egyikre csupán jelzésszerűen, a másikra is vázlatosan, de kissé bővebben.

Azért is meg kell tennem ezt, mert várhatóan a tanulmányomat ellenző vélemények a jövőben is ezekből a gondolatkörökből fognak kikerülni. A két gondolatrendszer egymással (is) szögesen ellentétes, nem is egy dimenzióban mozognak, fogalomrendszereik egymással igen nehezen egyeztethetők.

„Az élet folyóján bizony a hit a lélek hajójának mentőöve.” (Neil Galman)

Lehettünk volna tán egy sors-folyó
hideg vizében egymást horzsoló
fatörzsek, melyek ágbogaiként
kezünk  úgy fonódik kézbe, miként
tutajt erős kötéllel örökre,
míg széthull, hajótörött köt össze.
Miért nem lettünk azok, mondd, miért?

Viharvert arcodon a könny,
most csillanni látszik.
Nap tör rajta fehéret-
s így körötted a szivárvány

Kopott hegedűmet olykor előkapva
eljátszok én rajta néhány régi nótát,