Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

A gonoszság nevetséges

A gonoszság nevetséges,
És mindenhol, mindig - véges.

Ma - világmédia-hűhó;
Holnapután - tavalyi hó.

Ma rettegi a nagyapa,
S nem hiszi majd az unoka...

Ha lelkünket is döngeti;
Engedmény nem dukál neki.

Lehet király,
Pap, vagy béres...
Minden gonosz - nevetséges.

Zsálutcába tévedt Hitek

Zsákutcába tévedt Hitek

Addig gyalogolnak,

Míg mellettük közönyösen

Elsuhan a Holnap.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Pislákolva égnek,

Nem látják, hogy a semmibe

Szivárog a lényeg.

 

Zsákutcába tévedt Hitek

Kővé vetemednek,

Emlékük sem marad meg a

Keselyűseregnek.

A Gazda dolgai

 
 
A cipők megsüppedve állnak, 
nem hajók már két vizes lábnak.
 
Kérgüket többé már a Gazda 
nem törheti, nem tiporhatja.
 
A szürke zoknik, ingek sorban,
fiókban fekve kérdik, hol van?
 
Tanácstalan a bot, a párna, 
kinti fogason nagykabátja,
 
hogy visszafordítható tény-e
a péntek éji eltűnése,
 
mikor kéken villogó lámpás 
kocsi vitte el, s egy kiáltás, 
 

Nagy közömbös kőmezőkön

Nagy közömbös kőmezőkön
A Történet hátrahőköl.

Objektív lehetetlenek
Önfelszámolása pereg.

Semmi-dísszé porlik a gát;
Minden abszurd törli magát.

Nagy közömbös kőmezőkön
Alkudoznak kilenc rőfön.

Az út végén bő ajándék -
Öncélú, semmítő szándék.

Vákuum csikorgatja fogát,
Csak a Mítosz ugorja át.

Jövő-magzat állatbőrön;
Nagy közömbös kőmezőkön.

Isten és a Tradíció

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.

 

Akit nem köt - tévelyeghet,

Rabolhat, mint a tatár,

De akit köt,

Tudnia kell,

Hol húzódik a határ.

 

Globális propagandától

Reszkethet a levegő,

Isten áldása nem ott van,

Ahol bőg a túlerő.

 

Isten és a Tradíció

Szívességet sose tesz,

Semmire fel nem hatalmaz,

De mindenre kötelez.


 

Sose voltam liberális

Sose voltam liberális;

Inkább maradok normális.

 

Károgó mű-varjú sereg

Sötétítené az eget.

 

Mindent kitépne sarkából,

Amiben Jövő pislákol

 

Abszurdumot torz süvegel;

Eltévelyedést ünnepel.

 

Sose voltam liberális;

Inkább maradok normális.

Variánsok

Angyalok ültek az est küszöbére,
játszani hívtak a mennybe megint,
testem az égbe, magasra cipelve,
vittek a fénynek a csarnokain.
 
Még sose láttam ilyet, kiabáltam,
vissza kerültem a földre ezért,
újra aludtam a régi szobámban,
mint ki elérte az ég peremét.
 
Másnap az est sietős-hamar eljött,
még alig érte az álom agyam,
furcsa neszek kerekedtek az éjből,
félve aludtam a karjaiban.
 
Ördögök álltak az éj kapujában,

Ha Közösség nincs, Egyén sincs

Ha Közösség nincs,

Egyén sincs,

Csak helyette

Identitást nélkülöző egyedek...

Ha Közösség nincs,

A világ

Egyértelműen

Beteg.

 

Ha Közösség nincs,

Nem marad helyette más,

Csak tömeg.

Nemzeteket,

Családokat

Ép Jövőért

Kötelesség

Megőrizni,

Emberek!


 

Most a piros passz a tuti

Most a piros passz a tuti,

Nagyon megritkult az ulti.

 

A tök redurchmarsra készül,

Minden király ásszá vénül.

 

Lusta polkorrekt kibicek

Lába affektálva biceg.

 

Zöld nyolcasok jövőt lopnak,

A tökfilkók hangoskodnak.

 

Cinkelt lapon sárga cetli;

Közeleg a végső betli.


 

Vén Kaszás a hideg Égen

Vén Kaszás a hideg Égen;

Őrködik már nagyon régen.

 

Halál-csapák profán mérge

Ne érhessen Tejút-révbe,

 

Eridanus vén útjára

Ne juthasson, aki gyáva...

 

Vén Kaszás a hideg Égen;

Csillagfényű Békességben.

 

Ős Igék új Létet hoznak;

Égi utak találkoznak.

 

Mélységek kapui felett 

Lebeg a szent Emlékezet.

 

Jövő-titkon...

Múlt-vidéken...

Vén Kaszás a hideg Égen.

 


 

Oltottak és oltatlanok

Oltottak és oltatlanok

Kakofóniája dadog.

 

Média félelmet gerjeszt,

Mutáns-rémhíreket terjeszt.

 

Akárhányadik hullámok 

Újabb hióbhíre tátog...

 

Oltottak és oltatlanok;

Világ végén füst kavarog.

 

Népességcsökkentő mesék

Bűze sugárzik szerteszét...

 

Mintha nem Isten tervezné...

Mintha valaki szervezné...

 

Túl kell ezt élni,

Magyarok!

Oltottak és oltatlanok.


 

 

Hatvanadik köröm futom

Hatvanadik köröm futom;

Magamat erősnek tudom.

 

Két nagy opusz - félig se kész;

Sok munkával lesz majd egész.

 

Adok, ameddig csak tudok,

Karrierre tunya vagyok.

 

Hatvanadik köröm járom,

Velem van hűséges Párom.

 

Ahol Szerelem - ott Élet;

Míg van Kit szeretnem - élek.

 

Van, akihez hazajöjjek,

Akivel együtt örüljek.

 

Hatvanadik köröm futom;

Nem nyomulok,

Nem alkuszom.

 

Hamisságra nem esküszöm,

A kánont messze kerülöm.

A néhai Heinrich Schliemann

Gyermekszemmel Tróját látta,

Felnőtté lett - megtalálta.

 

Híve volt régi daloknak,

Nem hitt a szkeptikusoknak.

 

Más megalkuszik,

Vezekel;

Schliemann soha nem adta fel.

 

Tróját nekünk Ő ásta ki -

Ma sem bocsátják meg neki...

 

Nevére fanyalgás ragad;

Örökre "dilettáns" marad.

 

A kánonnak máig se kell,

Schliemann soha nem adja fel.

 

Részeges lelkész az apa,

Tróját keresné a fia...

 

"Trója, fiam?

Az csak álom...."

Csendes tavaszi éjszaka

 

Csendes tavaszi éjszaka;

Kicsi hajlék,

Meghitt szoba.

 

Mögöttünk már évtizedek,

Fogod kezem,

Fogom kezed.

 

Csókot adok

Homlokodra,

Felébredek

Mosolyodra.

 

Előttünk még boldog napok

Fénylő arcocskája ragyog.

 

Kicsi hajlék, 

Meghitt szoba;

Csendes tavaszi éjszaka.

 

 

Szent tavaszi megújulás

Szent tavaszi megújulás.

Virágzik az Élet,

Tavasz-tűzben megtisztulnak

Mind az elmúlt évek.

 

Virágpompás tavaszi fák,

Napfény, madárének,

Újra szárba szökkenhetnek

A régi Remények.

 

Isten ráncai simulnak,

A Teremtés éled;

Szent tavaszi megújulás,

Virágzik az Élet.


 

Oldalak