Cím nélkül
Mysty Kata
Cím nélkül
Szántóvetők nemzettek,
munkára neveltek.
Őriztem marhát, libát,
Fogtam földeken kapát, villát.
Vágtam fát, hordtam szenet,
söprögettem utcát, udvaron
rengeteg szemetet.
Etettem disznót, kacsát,
itattam vályúnál lovat, kancát.
Kergettem ludat , kakast,
Húztam naponta gémes kutat,
nyaranta hűtőnek avattam.
Házépítésnél cementet kavartam,
téglát, követ helyére pakoltam.
Őszidőn kukoricát törtem,
krumplit, répákat ástam...
Szüreteltem meggyet,szilvát,
csomagoltam szovjet piacra
jonatán almát. Ezt ette akkor
a Jószomszéd, Kádár barát.
Fűtöttem kemencét, ehettem
anyám magasütötte kenyerét.
Gyerekeim ezt már nem tehették.
Értelmiségi gyerek csak henyél,
angolul beszél, gyorsbüfében
táplálja túl magát, ettől
áll fejre egészsége , totál!
Munka nem várja, sőt megalázza.
Egekbe kiált a "Miért"!?
Miért vált korccsá a világ!?
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, február 17 - 10:48
Permalink
Katám, számomra ez egy nagyon
Katám, számomra ez egy nagyon értékes vers.Nem csak egész életedet mutattad meg nekünk, hanem egy nagyon komoly kérdést feszegetsz. A válasz összetett, és a kor hozza magával, a kényelem, és talán a szülőkben benne van, nekik legyen könnyebb. Mi magunk kényelmesítjük el őket... érzem: 9 és 14 évesek a gyerekeim.
Mysty Kata
2013, február 17 - 11:03
Permalink
Seám valóban sokat
Seám valóban sokat gondolkodom ezen...Nem mentem fel magam...Sőt !!Ezért kiátom ki is versben, a tevékeny élet a legszükségesebb a fennmaradásunkhoz...A folytatáshoz a feltételekről is gondoskodnunk kell. Nem tettem meg...A társadalmi klíma sem ad hozzá elégséges alapot....
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2013, február 17 - 18:07
Permalink
Kedves Katám! Sea jól
Kedves Katám! Sea jól megfogalmazta, talán a kor hozza magával. Nekünk még az, volt a dolgunk, nekik már ez, a gyermekeiket pedig egészen más várja majd, mint amit jelenleg ők most tesznek. Forog a világ.
Szeretettel olvastam aktuális mondanivalót hordozó versedet.
Mysty Kata
2013, február 17 - 22:40
Permalink
Annyira örülök, hogy itt
Annyira örülök, hogy itt voltál! Köszönöm szépen!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2013, február 17 - 19:44
Permalink
Én is szívesen emlékszem
Én is szívesen emlékszem vissza azokra az időkre, bár egyáltalán nem volt könnyű, sőt! Talán az adott erőt, hogy reménykedtünk, szebb évek jönnek majd...
Mysty Kata
2013, február 17 - 22:43
Permalink
Ferikém valóban, volt okunk
Ferikém valóban, volt okunk reménykedni..de ma ?
Megrendülten állok sokszor - meddő állapot!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
seni
2013, február 17 - 22:44
Permalink
Falun nőttem, versednek sorai
Falun nőttem, versednek sorai ismerősek, fiatal korom ellenére még én is tapasztaltam, ám a gémeskút és a kemence kimaradt. Gémeskút a dédnagymamáéknál volt a tanyán. Az én 16. éves fiam félig- meddig még kapott belőle ízelítőt, (alma és meggyszedés, kapálás, disznó, kacsa, tyúk) bár nem sokat. Talán mi voltunk az utolsó generáció akik még ezt megtapasztalhattuk jobban. Feljődik a világ. Tetszett a versed! A kérdés jogos! De a fejlődés ellen nincs mit tenni. S ilyenkor kérdezzük: Jó ez nekünk?