VersÉpítőKockák

 

SZÓKÉPEK ÉS ALAKZATOK

 

Alapvető szóképek

 

Szókép a szó képes használata, egy fogalom vagy jelenség nevének az alkalmazása egy másik fogalomra, jelenségre a köztük fennálló kapcsolat alapján. Szerepe: szemléletessé, belső látással elképzelhetővé teszi a jelölt fogalmakat.

 

Metafora: hasonlóságon alapuló névátvitel. Az azonosító és az azonosított hasonlóság alapján létrejövo összekapcsolása. Teljes metafora, amikor a képben az azonosító és az azonosított is jelen van. Pl. rózsapiros a hajnal. Metaforával sokszor találkozhatunk a köznyelvben is, némelyik eredeti jelentése már feledésbe merült, pl. kiderül az igazság.

 

Megszemélyesítés: olyan metafora, amelyben az azonosított nem élőlény, mégis élő (elsosorban emberek) tulajdonságaival ruházzuk fel. Pl. „Mosolyogva néz rám a Dunától / A Tiszáig nyúló róna képe.” (Petofi).

 

Hasonlat: ugyancsak hasonlóságon alapuló névátvitel, de más a szerkezete, mint a metaforának. Rendszerint 3 tagból áll: azonosító, azonosított és a bennük lévo közös vonás (tehát ezt hangsúlyozza). Pl. „Mint befagyott tó, nyugodt volt az arca”. Segítségül szolgálhat a metaforától való megkülönböztetésben a benne lévo „olyan, mint”.

 

Metonímia: Szókép, mely két fogalom vagy jelenség közti térbeli, idobeli vagy anyagbeli érintkezésen, vagy ok-okozati kapcsolaton alapul. Pl. ébred a város.

Vagy: „Csendes a ház, ah de nincs nyugalma,

            Fölveré azt szerelem hatalma”

 

Szinesztézia: Különbözo érzékterületrol származó érzetek eggyéolvadása, több érzéki hatás egyideju kifejezése (fehér csönd, meleg szín). Különösen kedvelt a francia szimbolistáknál (Baudelaire, Verlaine, Rimbaud)

 

kiegészítés

 

Szinekdoché: A metonímia származéka: valamely nyelvi jelnek egy másik nyelvi jel helyett való használata (helyettesítés) azon az alapon, hogy az egyik jel része a másik jel jelentésének. Pl. nem-faj típusú: „Ömlik a vér száján és orrán a vadnak” (faj helyett nem); rész-egész típusú: „Nem a tenger lámpatornya, mely felé küzd száz vitorla” (egész helyett rész); többes szám helyett egyes szám: „Mentek-é tatárra, mentek-é törökre?”

 

 

Alakzatok

 

Az alakzat: a szavak, szócsoportok, mondatok különös elrendezése, jellegzetes kapcsolódási módja, stílushatást kiváltó kombinációja

 

Az alakzatok csoportosítása:

1. ismétlésen alapuló
2. kihagyás, elhagyás alakzatai
3. felcserélés, helyettesítés alakzatai

Az ismétlésen alapuló alakzatok – a nyomatékosítás eszköze, az indulat kifejezoje lehet

Fajtái:

• ismétlés

1. szóismétlés
2. tőismétlés
3. tartalmi ismétlés
4. variációs ismétlés
5. elhelyezkedés szerint:

anafora

epifora

• halmozás

• fokozás, csökkentés

• párhuzam

• gondolatritmus

• refrén

• ellentét

Részletesen:

 

Szóismétlés: a szó megismétlése az alaki erosítés legegyszerubb formája

„Este van, este van, ki ki nyugalomba!” (Arany János: Családi kör)

 

„Egy emberben néha elhal a remény, de egy állatban soha. Amíg él, él benne a remény és a huség is” (Erik Knight: Lassie hazatér)

 

Az igekötok kettozése is szóismétlés (meg-megáll)

 

Tőismétlés (figura etymologica): a szó toldalékos változatokban ismétlodik

„Halálnak halálával halsz” (

Példák még: élt, éldegélt a három fiú; várva várja a boldogságot stb.

Raggal: szóról szóra; lépésrol lépésre stb.

 

Tartalmi ismétlés: szinonimák

tanuló … diák … nebuló

„Oh, Bem, vitéz vezérem,

Dicső tábornokom!”

 

 

                        (Petőfi: négy nap dörgött az ágyu…)

 

Variációs ismétlés: A szócsoport némi változtatással ismétlodik.

Legismertebb példája a Szózat vagy a Himnusz kezdo és záró szakaszai

 

Elhelyezkedés szerinti ismétlés:

            Anafora: A sorok elején lévő szavak ismétlése

            „Gondolatban már találkoztam vele

            Gondolatban már meg is szólítottam”

            Epifora: Az egység végén eloforduló ismétlés

            „Tűzben fa parazsa volnék

            vízben puha moha volnék

            szélben jegenyefa volnék

            földön apám fia volnék.” (Weöres Sándor: Mi volnék?)

 

A halmozás: Az azonos vagy hasonló jelentésu szavak egymás után szerepeltetése. Egyik változata a felsorolás: összetevok, tulajdonságok (fonevek, melléknevek) egymásutánja. A halmozott szavak lehetnek egymásnak közelebbi-távolabbi szinonimái:

            „morajos, halk halotti” (Ady Endre: Magyar jakobinus dala)

Vagy máskor nem szinonimák:

            „pénzt, paripát, fegyvert” (Arany János: Toldi)

A halmozás egy fajtája a részletezés is: „Hozzál magaddal írószereket: tollat, ceruzát, festéket és ecseteket is!”

 

A fokozás: A halmozáshoz nagyon hasonló, gyakorlatilag egy fajtáj: amikor a szavak között fokozati sorrend jelenik meg.

„Hass, alkoss, gyarapíts!” (Kölcsey Ferenc: Huszt)

Ez ráadásul azért szép példa, mert a tartalmi fokozáson kívül a szavak szótagszáma is fokozatosan növekszik.

A csökkentés a fordított fokozás, pl. katasztrófa, szerencsétlenség, baleset, probléma

 

A párhuzam rokon tartalmú gondolatok, hasonló szerkesztésu mondatok, szövegrészek egymás mellé állítása.

A Weöres Sándor vers egyben párhuzam is. Más példa:

„Voltál kertben?

Láttál farkast?

Féltél tole?”

 

A gondolatritmus a gondolatok vissza-visszatérése azonos vagy változtatott formájú mondatokban, szövegrészekben. A párhuzam és az ellentét is megjelenhet benne.

Példa: a Bibliában a Teremtés címu könyv kezdete (a megteremtett dolgok felsorolása és leírása)

 

A refrén a versekre jellemzo ismétléses alakzat. Sokféle szerepet tölthet be, ez mindig az adott verstol függ (nyomatékosít, kijózanít stb.)

 

Az ellentét olyan ismétlési mód, amelyben a második elemként a szavak, kifejezések jelentésének ellenkezoje jelenik meg. Az ellentét a szembeállítás, a sarkítás eszköze, a végletek jelzése.

„Vár állott, most kohalom”

Vagy a Szózatban: bölcsod – sírod; ápol – eltakar

A paradoxon az ellentét egy fajtája. Olyan különleges helyzetet takar, amelyben két körülmény, jelenség látszólag kizárja egymást. Hatása az ellentmondás miatti meglepetésben rejlik.

„Nem mondhatom el senkinek

Elmondom hát mindenkinek”

                        (Karinthy Frigyes: Előszó)