Decemberi partokon
Hitet árul Tél rokon…
Élet-halál szirtfokon
Billeg kis jövő-flakon…
A halál – vén masztodon
Decemberi partokon.
Ateista lét-rokon
Világvége zátonyon
Hit-görcsökben megtagad
Lét-teremtő dolgokat
Középiskolás fokon
Decemberi partokon…
Túl korokon,
Partokon,
Isten néz egy balkonon.
Ádvent jön hallgatagon
Decemberi partokon…
A repülőtéren legalább húszéves, de még mindig kitűnő állapotban lévő, roppant elegáns Bentley várta. Mellette fegyelmezett, kesztyűs-felöltős-nyakkendős-tányérsapkás, hatvan körüli, egykedvű, ősz hajú sofőr.
Voltaképpen nem is gondolkozott sokat, biztos volt benne, hogy ez a kocsi rá vár. Határozott léptekkel arrafelé indult. A sofőr, amikor észrevette, előrelépett:
- Mr. Malcolm McDermott?
- Igen.
- Láthatnám az igazolványát?
Készülődik Mikulás.
Azt kérdi a krampusz:
“Még mindig szánnal jársz, uram?
Pedig ma már van busz.”
A temérdek ajándék
Most kerül a szánra,
Most fogják a manók a hat
Rénszarvast a hámba.
Gyűlik már a sok csomag
Ezer piros zsákba,
Boldog lesz majd ezer gyerek,
Amikor meglátja.
Készülődik Mikulás
Lobog a szakálla,
Szép tisztára mosottan vár
A piros ruhája.
Készülődik Mikulás,
Most ül fel a szánra,
A világ összes gyereke
HARMINCKETTEDIK RÉSZ
Erre aztán záporozni kezdtek az udvariasan elharsogott szidalmak és fenyegetések:
SZÁZKILENCVENKILENCEDIK RÉSZ
Itt tartottam:
„Dalaimban többnyire van
Valami tán madártalan,”
Nézzük újra az ominózus kifejezést:
„madártalan,”
Az elmondottak fényében már többé-kevésbé behatárolhatjuk, mit is közöl velünk a Költő. Némi gyanú is ébredezik. Laczkfi verseiben akadnak olyan motívumok, kitételek, amelyek ellenkeznek az alább felsoroltak valamelyikével:
Ø Magyar nacionalizmus
Ádvent csend-palástban jár,
Kémény füstje égre száll.
Emlékezet látogat
Régi, meghitt álmokat.
Tél-tűz hideg lánggal ég,
Paplan mögé bújt az ég.
Ádvent csend-palástban jár,
A Föld Megváltóra vár.
ÖTÖDIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
Népszabadság, 2015. szeptember 9.
Az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta a rasszizmus-ellenes törvényt
Legalább kisüthetne a nap, gondolta Mortimer. Vagyis hát: nem is Nap, a jó ég tudja, mi a neve, egy betűsor és egy szám. Mindenki Napnak nevezi, maradjunk annál.
Ezen a február eleji napon semmiféle sugarak nem voltak képesek áttörni a szürke ködfüggönyt. Reménytelenül tompa volt az ég. A nagy magasságban otromba felhők pöffeszkedtek, és éppen azon tanakodtak, havat vagy esőt bocsássanak-e erre a sokat szenvedett vidékre.
Tél kapuja tárul egyre,
Sohasem jutunk a Hegyre?
November már ravatalon,
De a jövő most is – talon.
Nem tudhatjuk, mennyit érnek
Szegény remény-kerítések.
Tél kapuja nagyra tárul,
A hazátlan Hazát árul…
Két dimenzióban a Tél;
Csupán az ostoba nem fél.
Bámul a Múlt fogvacogva,
Sátán koldul vigyorogva.
Aki él – élni akarjon,
A Haza velünk ne haljon…
Tél kapuja tárul egyre,
S – mégis feljutunk a Hegyre…
HARMINCEGYEDIK RÉSZ
- Nyilván az a városuk szent állata. A sas vagy keselyű napjelkép is. azt mutatja, hogy vezetőik immár férfiak, nem pedig nők, mint az ősidőkben. A teitánt nyilván hosszú ideig, mindennap kínozni akarják, amíg eljön a tűzgyújtás ünnepe.
- Amelyről nem is sejtjük, hogy mikor van.
- Ahogy mondod.
- Hogyan segíthetünk a teitánon, Medve?
SZÁZKILENCVENNYOLCADIK RÉSZ
A madárság…
Következzék hát Laczkfi Jánostól egy komolyabb – és talán fontosabb vers.
Laczkfi János:
Szenilis, vén Európa,
Vigyázz,
Mert az áradat
A semmibe sodor;
Nem látod, hogy önmagadnak
Mivel tartozol?
Hány nemzedék munkája
Szólóntól mostanáig?
Ki bocsátja meg,
Ha semmivé válik?
Mennyit kellett, hogy az Ember
És Isten
Arasson, küzdjön, vessen,
Hogy Európa
Európa lehessen…
Szenilis vén Európa
Vajon mit érdemes?
Talán azt, hogy most egy végső,
Nagy szakállú
Bika rabolja el?
Európa,
Európa…
NEGYEDIK RÉSZ
Népszabadság
2015. szeptember 6.
A magyar miniszterelnök Berlinbe látogat
Hazánk miniszterelnöke ma reggel Berlinbe repült, ahol aktuális problémákról folytat rendkívüli tárgyalásokat a német kancellár asszonnyal. A találkozót a német kormányfő kérte.
Özvegy El Malikné született Bóna Szilvia 89 esztendős budini lakos visszaemlékezéséből:
„Nagyanya mesélte:
Fagyszimfónia csendül a tétova, kajla világban;
Álszent ostobaság fújja a dallamait.
Reszket a csípős ködtakaróban a hajnali szellő;
Szürkén dünnyög az ég, sírnak a fák csupaszon.
Készül a Tél támadni a gyilkos hótömegekkel;
Kályhák, kémények őrzik a Lét örömét.
Fagyszimfónia hangjaitól hangos a világ ma;
Támad a baj serege, visszavonul az öröm.
Terjed a fagy minden formája a kerge világban;
Gyilkos őrületek járnak kint szabadon.
- Vigyázat! – súgta Hegyi professzor a rendőrtiszti akadémia továbbképzős hallgatóinak. – Bogdán János még nem tudja, hogy hamarosan szabadlábra helyezik. A döntés még nem hivatalos, amit mondtam, magánjellegű értesülés. Kérem, ezt vegyék figyelembe
Az öt férfi és két nő szinte egyszerre bólintott.
Vékonypénzű novemberben
Reszket a Jövő,
Felelőtlen polkorrektet
Szitál az eső.
Aggodalmas tócsák fölött
Vicsorog a szél,
Világunkat lerohanni
Készül már a Tél.
Ki tudja, hogy egyáltalán
Lesz-e még Tavasz,
Vagy elviszi Európát
A vén Bakarasz…
Vékonypénzű novemberben
Sápadt a Jelen,
Hiába is korholja a
Vén Történelem.
Fodrozódik az idő, a
Rideg, vén folyó,
Becsület-bankot fosztogat
Szó-infláció.
HARMINCADIK RÉSZ
Ki lehet a szerencsétlen. Néztem, és hirtelen világosság gyúlt az agyamban. Proget! Ki más lehetne? A város kínzósziklája! A Nagy Anya sziklája! Ma lenne a tűzgyújtás ünnepe?
Lemásztam a fáról. Liniko komor arccal várakozott.
- Láttad?
Bólintottam.
- Átkozott, nyomorult barbárok! – sziszegte a foga közt.
- Ma lenne a tűzgyújtás ünnepe?
SZÁZKILENCVENHETEDIK RÉSZ
Ahogy ígértem, következzék hát néhány kanonizált vers elemzése
„tinibugyi gumija bemélyedten”
A közelmúlt tankönyv-vihara miatt választottam ezt a verset. Szerzője ma élő kanonizált költő.
Jövő-síkok tölténytára
Gazdátlanul tekereg,
Vegyük kézbe,
Koncentráljunk,
Csak egy a jó, emberek.
Rossz laterna mágikáját
Csaló ördög tekeri,
Csak egy út van, ami talán
Egyszerű és emberi.
Bőven akad véres-groteszk,
Pudvás-rózsaszín jövő,
Vagy aberrált hulla-lilla,
Ahol még a fű se nő.
Jövő-síkok tölténytára
Körbe-körbe csikorog,
Csak mi teremthetünk Jövőt,
Sohasem az angyalok.
Pillanatnyi perspektíva
Gyorsan eltűnhet tova,
HARMADIK RÉSZ
„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”
KORMÁNYRENDELET
A Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége segítséget nyújtani az országunkban tartózkodó menekültek ellátásában.
Felhívom a lakosság figyelmét, ne adjon hitelt semmiféle ellenzéki uszításnak és rémhírterjesztésnek; a menekültek nem akarnak itt maradni, rövidesen a döntő többségük távozni fog.