Köd szitál, közöny csorog

Köd szitál, közöny csorog,

A horizont imbolyog,

Felhők mögött zörgő csontú

Vén jövendő tántorog.

Élő Jelen egybe’ még,

Minden vágyunk lánggal ég,

Komor képpel néz le ránk a

Halálsápadt, szürke ég.

Multikulti-viszketeg

Kozmopolita sereg,

Pénz-sátán parancsszavára

Ránk döntené az eget.

Köd szitál, közöny csorog,

Tépett Jelen ácsorog,

Vén rezignált novemberben

Közhely csúszik, pénz forog.

A fél világ útra kel,

Toprongyos félmúlt figyel,

A zöldhatárt drótból fonott

Proszcénium zárja el.

Pénz-pokolból baj ered,

Összeomlik lét-keret,

Dollár-banda ricsajára

Táncol a vén Mohamed.

Köd szitál, közöny csorog,

Dollár-gólem vicsorog,

De még tudjuk, hogy a világ

Mégsem a pénztől forog.

Ha pokol jövőt jegel,

Hit és helytállás felel,

Isten ezt neki és nekünk

Soha nem felejti el.